De a látszólagos nyugalom csak nagy viharokat megelőző csend. Nincs olyan egyszerű közembere a várnak, aki ne sejtené, hogy Géza úrnak, Árpád vezér dédunokájának napjai meg vannak számolva. A várudvaron most megy át Anasztáziusz, a német püspök. Lehajtott fejjel egyenest a belső kapu felé tat. A kapu kinyílik előtte. Két katona áll őrt a kapu előtt. Mind a ketten a pap után néznek. Köszönnek. Az öregebbik homlokához emeli kezét, a fiatalabbik még meg is hajlik mélyen. Az idősebbik katona, Jutacs, előbb óvatosan körülnéz, nincs-e a közelben valaki, aztán halkan mondja fiatal társának: – Te Sebő. Jó lenne, ha István úr idejében megérkeznék Erdélyből… – Nem is tudom, miért kellett most olyan hosszú útra indulnia? – A fejedelemasszony kívánsága volt, hogy István úr az Erdélyi tartományba menjen az ő testvéröccsének, Gyulának látogatására. De azóta már vissza is jöhetett volna.