Török tükör
2017.08.18. 18:20
Írta: Horváth Viktor
Illusztrálta: Horváth Csenge
Kiadó: Jelenkor, 2012
Oldalszám: 550
A Török tükör időutazásra hívja az olvasót a 16. századba, a félelmetes Szulejmán szultán frissen meghódított tartományába – Magyarországra.
Egy féktelen török kamasz szemével látjuk két nagy birodalom bizonytalan határvidékét, naptárak, adórendszerek, nyelvek, írások, szentírások, pénzek és hagyományok színes vásárát; találkozunk királyokkal, császárokkal, hatalmas szultánokkal, magyar főurakkal, oszmán bégekkel, kereskedőkkel, polgárokkal, falusi bírókkal, sőt néha még angyalokkal és dzsinnekkel, furcsa repülő szerkezetekkel is.
Látjuk, ahogy Pécs városát meghódítja az Ezeregyéj mesevilága, az utcákon feltűnnek a tevék, a kertekben a kajszi és a füge, az erdőkben a rablók, felépül az első dzsámi és török fürdő. Ez a regény azoknak szól, akik elvágyódnak, akik szerelmet és harcot, hűséget és árulást, kalandot és utazást akarnak, veszedelmet és menekülést, könnyeket és mézet. Akik meg akarják tudni, milyen volt a világ ötszáz éve, és akik szeretik, hogy akkor az élet nem volt sem szebb, sem rosszabb - más volt.
A regény 2012-ben megkapta az Európai Unió Irodalmi Díját.
|
A mai fiatalok egy részének nem tetszik Gárdonyi Géza regénye, az Egri csillagok. Pedig 2005-ben, „A Nagy Könyv” elnevezésű országos felmérésen Magyarország legnépszerűbb, legkedveltebb regényének – az olvasók szavazatai alapján – az Egri csillagokat választották meg. Most pedig itt van a „Pécsi csillagok”…
Aki szereti Gárdonyi halhatatlan regényét, a magyar történelem hódoltsági, viharos korszakát, annak felejthetetlen élmény lesz Horváth Viktor könyve is. Az áradó mese most nem a magyarok, hanem a törökök szemszögéből mutatja be a korabeli Magyarországot: főhőse, Ísza bín Juszúf idézi fel ifjúkori kalandjait. Ráadásul az Egri csillagok szereplői is fel-felbukkannak, mint például Jumurdzsák, aki itt Ísza nagybátyja, s ugyanúgy keresi-kutatja gyűrűjét, talizmánját. Ha valakit Pécs török kori története is érdekel, a regényben benne is élhet egy darabig… A kritikusok is jó szívvel ajánlják, mert nemcsak tanít, hanem igazán szórakoztat!
Az ízig-vérig kalandregény ritka madár kortárs irodalmunkban. Történelmi regényekben ugyan nincs hiány, gondoljunk csak Márton László mûveire, vagy a most megjelent Darvasi-opusra, a Virágzabálókra, ám itt más típusú olvasmányról van szó. A mű egyik kritikusa, Csuhai István egyenesen "Pécsi csillagokról" beszél, ami pontosan rávilágít arra, mely típusú elbeszélés szolgált a Török tükör alapjául. A szerző ráadásul játszik is a hagyománnyal: Gárdonyi több szereplõje felvonul a mûben (Jumurdzsák itt Jadzsudzs, az elbeszélõ nagybátyja), megidézve mintegy a nagy elődöt.
A fülszöveg időutazást ígér, ami így több szempontból is igaz lesz. Már a felütés megelőlegezi, mi vár ránk: "Féltett gyermeke gyermekeimnek! Biztosan tömött párnáidra dőlve nyitottad ki ezt a könyvet szobád falát borító szőnyegek között, forró italt kortyolgatva. Neked írok, olvasd jó szívvel! (...) Jól fogunk mulatni!" És valóban jól mulatunk, ezt bizton állítom, a bevezetés nem holmi irodalmi játék, posztmodern csűrés-csavarás, hanem ígéret, amihez végig tartja magát a szerző.
A regény cselekménye a 16. században játszódik. Elbeszélője, Ísza 1599-ben, idős korában tekint vissza legényéveire, a török hódoltság napjaira. Itt rögtön elérkeztünk a könyv újdonságához, ugyanis végig egy török szemszögébõl látjuk az eseményeket, magunkat (a gyaur kutyákat) és országunkat (amely "távoli és kies vidék"). A helyszín Pécs, mesés keret a keleti díszletekhez. A régi térkép benépesül, kiszínesedik dzsámikkal, fürdőkkel, boltocskákkal, de azt is megtudhatjuk, hol volt akkoriban a város két bordélyháza. Hatalmas tudásanyagot mozgat a könyv, még azt is elmondhatjuk: szórakoztatva tanít.
Kardozós könyv - mondta egy helyütt a szerzõ. Valóban: harc és szerelem, intrikák és megbékélések, csavarok és lágyan áradó mese. Ez a Török tükör. Hallgassunk Íszára: dőljünk hátra csodás párnáinkon, és olvassuk jó szívvel.
|
Amikor az iskolák előtt Európa-szerte álló kihívásokról beszélgetünk, rendszerint előjön a példa, hogy egészen más történelemszemléletet igényel a török hódoltság korát tanítani Bécsben, ahol a diákok legalább negyede általában török, mint a lényegében »monokulturális« Magyarországon. Horváth Viktor 2009-es regénye, a Török tükör modern és szórakoztató tükröt tart mindazok elé, akik már túl vannak kötelező olvasmányaikban az Egri csillagokon. A Jelenkor Kiadó gondozásában megjelent regény méltán ért már meg több kiadást, és nyerte el 2012-ben az EU legrangosabb irodalmi díját. Valószínűleg az én hibám, hogy csak most került a kezembe.
A regény a török hódoltság idejének magyarországi történelme, csak éppen nem a történelem és irodalom órákon megszokott szemszögből. Ísza életének regénye a dicsőséges török birodalomban játszódik. Egy olyan államban, amiről gyaníthatóan még a tájékozott magyar olvasók sem tudnak túl sokat. Egy olyan ország képe tárul elénk, amely modern politikájával és államszervezetével egészen más, mint a korszak feudális, keresztény Európája. Nagy Szulejmán birodalmában korlátozásokkal, de mégis gyakorolhatják vallásukat a katolikusok, sőt a katolikus területekről éppen ide menekülnek az üldöztetések elől a reformáció hívei is. Folyik a békés kereskedelem, a végvidékeken az „élni és élni hagyni” jegyében aránylag békésen megosztoznak a területeken és az adókon a keresztény és a török urak. Megférnek egymás mellett a különböző népek, általában is beszélik egymás nyelvét. A hódítók körében is dívik a többnyelvűség, hiszen az együttéléshez szükség van arra, hogy szót értsünk egymással.
Dajkája meséit hallgatva cseperedik az ifjú Ísza, az ő történetein keresztül ismeri meg saját családja múltját. Nem hagyja érintetlenül képzeletét az Ezeregyéjszaka mesevilága sem, természetes része múltjának, sőt jelenének is a dzsinnek, a Rúkh madár és egyéb misztikus lények rendszeres beavatkozása. Útja a birodalom szívéből a megszállt magyar területekre is az ő társaságukban vezet.
A forrófejű és nagytermészetű fiatalember pontosan olyan, mint mai társai. Az olvasók bizonyára meg fogják találni környezetükben is azokat, akikre hasonlít. Sokat segít a korszakról kialakított képünk árnyalásában ez is, nevezetesen hogy látjuk, akkoriban éppúgy voltak vásott kölykök, de voltak elnéző nagybácsik is.
A vaskos kötettől nem kell megijedni. Horváth Viktor méltán elismert mesélőkedve azonnal magával ragadja az olvasót, és nem is engedi el csaknem hatszáz oldalon keresztül. A regény szerkezete is továbbolvasásra sarkall, nem csak a történetfűzés. A rövid, anekdotaszerű fejezetek miatt az ember nehezen teszi le a kötetet, mert mindig el akar olvasni belőle »csak még egy rövidet«. A fejezetek egy része pedig a tévésorozatok jól bevált eszközével operálva olyan pillanatban fejeződik be, hogy muszáj belekezdeni a következőbe.
Olvasás közben az ember ott sétál a korabeli Isztambul, Székesfehérvár, de főként Pécs utcáin, szerződést írat, vásárol vagy akár a bordélyba látogat el. A részletes leírásokból feltételezhető, hogy Horváth Viktor igencsak alapos kutatómunkája előzhette meg a regény megírását. A történet éppolyan hatással volt rám, mint a néhány éve az Egyesült Királyságban népszerűvé vált ’experience’ típusú attrakciók, ahol egy-egy különleges hely, történelmi időszak meg- és átélésére van lehetősége a látogatónak. A Török tükör lapjai közé bújva hallja, látja, sőt szagolja is az olvasó a környezetet. Közben pedig rácsodálkozik arra, hogy az általános iskolában megismert, a keresztény Európára támadó barbár horda képe talán torz optikán keresztül látszott.
Horváth Viktor nem bízta a véletlenre az Egri csillagokkal való párhuzamot. Az olvasó örömmel fogja látni török szemüvegen át Gergelyt és Vicuskát, sőt Jumurdzsák gyűrűjét is. Nem hiszem, hogy ez a kép lerombolná a sokakban még élő emlékeket, azt sem gondolom, hogy veszítene népszerűségéből hazánk legnépszerűbb regénye. Viszont sokkal színesebb képet kapunk egy valójában ismeretlen korszakról, az előző század fekete-fehér képénél – remélem – sokkal modernebbet. Jó szívvel ajánlanám vállalkozó kedvű magyartanároknak, hogy a klasszikus után ennek elolvasására is vegyék rá a diákokat, legalább ajánlott olvasmányként. Bár értékes szépirodalmi műről van szó, sokat segíthet abban, hogy a nálunk oly divatosan külön tanított magyar és világtörténelem között meg lehessen látni az összefüggéseket, ráadásul remekül megírt, teljesen 21. századi és nagyon szórakoztató formában.
Az Európai Könyvkereskedők Szövetsége (European Booksellers Federation), az Európai Írók Tanácsa (European Writers’ Council) és az Európai Könyvkiadók Szövetsége (Federation of European Publishers) által 2009-ben alapított, kis Nobelként is aposztrofált, Európai Irodalmi Díj alapvető célja, hogy a nyelvi sokszínűség határain felül ráirányítsa a figyelmet a kortárs európai irodalom változatos értékeire, és széles körben népszerűsítse a kiemelkedő nemzeti tehetségek írásművészetét. Az Európai Unió Kultúra Programjában részt vevő 36 ország közül 2012-ben a hároméves ciklikusságnak köszönhetően 12 ország (Ausztria, Franciaország, Horvátország, Írország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Svédország és Szlovákia) jelöltjei vehették át a díjat. Magyarország legutóbb az EUPL alapításának évében, 2009-ben szerepelt, ekkor Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regénye részesült a rangos elismerésben, 2012-ben pedig a Török tükörért Horváth Viktor vehette át az elismerést.
Forrás: olvassbele.com
|
|