Quo vadis?
2020.06.06. 00:02
Írta: Henryk Sienkiewicz
Fordította: Murányi Beatrix
Kiadó: Európa 2018
Oldalszám: 746
A Quo vadis Nero félelmetes uralkodása idején játszódik. Egy csodálatos szerelem története bontakozik ki a regény lapjain: Vinicus a gazdag patrícius, beleszeret Lygiába, aki királylányból lett római rabnővé. A lány Plautuis házában él.
Plautius felesége Pomponia, már keresztény, s keresztény Lygia is. Nero udvarába hívatja a lányt, s Viniciusnak ajándékozza. Lygia szereti Viniciust, mégis megszökik tőle. A férfi úgy érzi, mindenáron vissza kell szereznie Lygiát.
De boldog lehet-e egymással ez a két, olyannyira különböző ember a keresztényüldözés korában? Megérthetik-e egymást? Hiszen mindketten mást tartanak fontosnak az életben, a boldogság s a szerelem sem jelenti számukra ugyanazt. Az ő személyükben megtestesülő kettősség jellemzi azt a világot, azt a kort, melyben élnek.
Róma Nero eszeveszett dorbézolásaitól hangos, ember ember után esik áldozatul gyilkos tébolyának. Az új eszme hívei katakombákban bújkálnak, cirkuszok porondján halnak mártirhalált, de a kivégzettek helyébe mindegyre újak lépnek, mert megérett az idő a változásra, s a történelem parancsát nem semmisíthetik meg az égő Róma lángjai sem.
|
cornandsoda.com
Henryk Sienkiewicz Nobel-díjas regényére, a Quo vadis-ra (1896) olyan alap mű, melyet minden “könyvmolynak” életében egyszer olvasnia kell.
“Quo vadis, Domine?” azaz “hová mész, uram” – kérdezi Péter apostol Rómából menekülve a vele szembe jövő Jézust. Jézus azt válaszolja volt tanítványának, hogy megy Péter helyett vértanúhalált halni, mivel ő elmenekül.. E köré a legenda köré építi Sienkiewicz a Néró korában játszódó történetét.
A regény bemutatja Néró tébolyult és vérgőzös uralkodásának utolsó éveit, az első keresztények üldöztetését, vértanúságát, hitük megtörhetetlen erejét, s az új hit megállíthatatlan terjedését és győzelmét.
Mindeközben megismerjük egy szerelmespár, Lygia és Vinicius történetét, akiknek önmagukat és a környező világ romlottságát és gonoszságát kell legyőzniük ahhoz, hogy szerelmük ebben a világban is beteljesedhessen.
Vajon sikerül nekik?
“Szeretni nem elég, szeretni tudni kell, s tudni kell másokat is megtanítani a szerelemre. Hiszen a kéjt érzi a plebs is, sőt az állat is, az igazi ember azonban éppen abban különbözik tőlük, hogy a kéjt mintegy nemes művészetté alakítja, s ennek tudatában élvezi, teljes isteni értékét tudatossá teszi magában, s ezáltal nemcsak teste, hanem lelke is megtelik vele.”
Ezzel az idézettel ajánlom még egyszer figyelmetekbe Sienkiewicz regényét, melynek gondolatai és üzenete még ma is az ember lelkéig hatol, s nem hagyja érintetlenül.
|
|