Időszámításunk előtt 3300 évvel játszódik a történet Egyiptomban. III. Amenhotep fáraó halála után, IV. Amenhotep kerül hatalomra, aki Ehnaton-nak nevezi át magát, ugyanis az új uralkodó nem Amon többistenhitű híve, hanem Aton-é, a Napistené, aki láthatatlan és nincs megformált emberi alakja. A nép és Amon papjai fellázadnak ellene, de ő bevezeti az egyistenhitet, és megreformálja az egyiptomi vallást.
Írnoka Thotmóze lesz, aki Rámosz iskolájának növendéke. Thotmóze azért szeretné mindenképpen Aton-t vallani, mert szerelmes egy pap, Amonázer lányába, Makitrába, és mivel nem nemesi családból származik, nem veheti feleségül addig, amíg Egyiptom rendje fel nem fordul. Azonban szembe kell nézine Tutenkanubisszal is, a legfőbb ellenségével, ugyanis Amonázer úr már oda ígérte neki lányát.
Makitrá, hogy még ne legyen esküvője Tutenkanubisszal, betegnek tetteti magát hosszú ideig. Thotmóze árva, és Menkáfer úr neveli, azonban a gabonaraktárak főírnoka ellenzi, hogy Ehnaton híve legyen. Menkáfer Horemheb úrnál, az isten kincstárnokánál szerez írnoki állást Thotmózének, de ő Tetát, az öreg szakácsot, aki később a királyi munkálatok elöljárója lesz, és Eje herceget megismervén Ehnaton-hoz kerül. Régi diáktársai, Atot és Amonemhát is átállnak Aton oldalára.
Az utóbbi még át is nevezi magát: Atonemhát. Az előbbiből meg először katona, majd amire mindig is vágyott: szobrász lesz. Ehnaton levelet ír Amonázernek, hogy feleségül kéri Makitrát Thotmózének, de a pap azt hazudja, hogy meghalt, hogy még elrejtsék a lányt. Azonban kitör a lázadás, mert valaki megölte az Amon főpapot a templomban áldozás közben. Thotmóze és Eje herceg a gyilkos után kutatva, egy újabb holttestet találnak: Amonázer egyik szolgálójáét, aki megölte a papot és végezni akart Ejével és Thotmózével, ahogy a fejükre akar ejteni egy követ, akit Amonázer úr öl meg.
De nem sokkal ezután magát Amonázert is holtan találják, akit pedig Merneptah öl meg. Ezek után Thotmóze Atonemháttal utazik a Kheopsz piramishoz, ahol Merneptah-hal találkoznak, és ő megöli Atonemhátot, majd Merneptahot pedig Thotmóze a vaskardjával, amit egy pelazg árutól kapott. A piramisban halott papokat lát, akik megmérgezték magukat, és a lányokkal is végezni akartak, akiket fogságban tartottak, és köztük volt Makitrá is. Miután az új fáraónak sikerül leverni a lázadást, felépíti a Napfény városát, Kutatont, a Halottak városát elhagyva. A rossz jóslatok ellenére, miszerint a Nílus nem fog áradni Amon haragja miatt, és éhínség lesz, nem valósul meg. Atonemhát pedig életét feláldozva hal meg Aton-ért.
A történet végén Ehnaton a fáraó lakodalmat rendez, és Thotmóze végre összeházasodik Makitrával.
A helyenként kalandregénybe illően izgalmas cselekménysor mögött gazdag művelődéstörténeti anyag húzódik meg. A mű elsősorban a fiatalok olvasmánya.
|