Csapody Kinga Jó gyerek lettem! c. kötete az 5 éves Zsombi monológ-sorozata arról, hogy „miért és mire jó a felnőtt”. „Anyuék nem mindig értenek egyet velem egyet, de szerintem akkor is nekem van igazam” – közli rögtön a beköszönés után. De korántsem olyan nagyképű, önelégült gyerek ő, mint amilyennek mutatkozik e pár szóval. Belátja, hogy mi „gyagyaság”, nagyon is tudja, mit nem érdemes tenni, és mit igen, hogy neki is jó legyen, meg a szüleinek, nagyszüleinek, az óvónéninek is stb. Sokat segít a maga korabeli fiúknak és lányoknak, hogy ne csináljanak szamárságot, azzal, hogy mindazt elmondja, amit ő megtapasztalt, amire már rájött. Például: „Amikor kicsi voltam, nem akartam aludni az oviban, aztán megbeszéltük, hogy ez gyagyaság! Ha nem alszom, nem lesz erőm elmenni délután anyával a játszótérre…”, vagy: „Anya mesélte, hogy az állatsimogatóban meg lehet simizni az állatokat, de ahol ki van írva, hogy nem lehet közel menni, ott tilos bebújni!...”   Baranyi Katalin „Jó kisfiúk ilyet nem csinálnak!” „Ne rosszalkodj! Legyél már jó kislány!” Hányszor hallani ilyesmit az utcán, az orvosnál vagy a múzeumban? „Legyetek jók, ha tudtok” – zengi még a Légy jó mindhalálig című magyar musical fináléjában is gyerek és felnőtt, lelkére kötve a gyereknézőknek a legfontosabbat. De miért kellene jónak lenni? És hogyan? Ezekre a nehéz kérdésekre keres választ Csapody Kinga beszélgetőkönyve, a Jó gyerek lettem! Tulajdonképpen mi is a jóság? Miért várják el a felnőttek és miből kellene észrevenni, ha az ember (a gyerek) épp nem jó?   Ezen töpreng a könyv főhőse, Zsombi, miközben történeteket, ötleteket és játékokat oszt meg gyerek- és felnőtt olvasójával arról, hogyan is kell igazán jól viselkedni. Úgy, hogy azért Zsombi – Zsombi maradjon…   Ha megismerkednek Zsombival, a gyerekek megtudhatják, hogyan szokta jelezni az anyukájának, ha az utcán furcsa dolgokat lát. Meg hogy miért nézett ki úgy, mint egy kerti törpe, amikor nem vett sapkát. Kiderül még, hogy miért nem szabad a kutyák farkát piszkálni, miért érdemes aludni az oviban, hogyan készül a madáretető és a kókuszgolyó, milyen érzés gipszben lenni és mitől bárány a himlő…   Ha pedig a szülők is végiglapozzák, elolvassák és megbeszélik ezeket a színes és vidám oldalakat a gyerekeikkel, talán elkerülik, hogy fiuk-lányuk jó hangosan megjegyzéseket tegyen a szembejövőkre az utcán, minden pocsolyába beleugorjon, utálja a naptejet, a sapkát, a fogmosást és a gyógyszerbevételt, unatkozzon utazás közben és mindenre csak azért is azt mondja, hogy NEM…   Ez a könyv ugyanis társnak és partnernek tekinti a gyerekeket, s remélhetőleg olyan beszélgetéseket eredményez, amelyek nevetéssel és önálló döntésekkel meg fogadalmakkal végződnek: vagyis a gyerekolvasó – épp úgy, mint Zsombi – nem azért akar majd jó lenni, mert kell és muszáj, hanem, mert ő maga is szeretné. Érti, miért nem lehet sonkás zsemlét adni az állatkerti zebrának, miért nem szabad egyedül átkelni az úton és miért nem érdemes mindig ugyanazt a háromféle ételt kérni ebédre – és nem azért vesz anyák napi ajándékot, mert megszégyenítették, amikor elfelejtette, hanem mert fontos neki és előre gondol rá. Persze nehéz egy csapásra jóvá válni. Zsombinak sem megy mindig: néha megijed, néha aggódik, néha sír, néha meg elégedett, büszke vagy őrülten boldog. Ilyen sokféle Pásztohy Panka rajzain is, amelyek – ezúttal a gyerekek ceruza- és krétarajzaira emlékeztető technikával – sok-sok vidám jelenettel, mosolygósan kerekded formával és apró részlettel (amelyekben mindenki ráismerhet magára és a saját világára) kísérik a félig mesélő, félig témafelvető szöveget.   Ez a beszélgetőkönyv minden gyereknek kiváló ajándék lehet: és talán még az is kiderül belőle, hogy miért és mire jó egy felnőtt… Forrás: ekultura.hu