A felolvasás, az esti mese különösen fejleszti a gyermek szövegértését, fantáziáját, szókincsét, ha figyel. Ha hallja! Előfordulhat ugyanis, hogy elkalandozik, miközben a szülő hiába igyekszik. Én is így jártam, ezért kipróbáltam egy új módszert. Olvasás közben visszakérdeztem, hogy követi-e a történetet. És bevált! Ez a könyv nem csak egy mese! Tartalmazza a kérdéseket és a korának megfelelő témaköröket, amiket a felolvasó és a hallgató, szülő és gyermeke megbeszélhetnek.       konyvutca Az időutazás Figyelemfejlesztő, visszakérdezős, beszélgetős mesekönyv   Holden Rose ezúttal a legkisebbeknek írt könyvet, amelyhez saját, szülőként szerzett tapasztalatai adták az ötletet. A minden este felolvasott esti mese sokmindenre jótékony hatással van, többek között a gyerekek szókincsére, a képzeletére, a történet megértésére. Mindez igaz akkor, ha nem azt vesszük észre, hogy többször is elkalandozik a figyelme, és már nem is figyel arra, amit olvasunk.   Két dolgot tehetünk ekkor. Vagy választunk egy másik meséskönyvet, mert talán megvan az oka annak, hogy nem figyel és nem köti le a figyelmét, például egész egyszerűen az, hogy nem tetszik neki, vagy csinálhatjuk azt is, amit Holden Rose, azaz Kovács Attila, beszélgetéseket kezdeményez olvasás közben. Kérdéseket tesz fel, amire a gyerek válaszolhat, és akár egy nagyobb beszélgetés is kerekedhet ezekből a kérdésekből. Piros és Bodó időutazós története ilyen kérdésekkel van megtűzdelve, hozzásegítve ezzel a szülőt és gyereket egyaránt egy, mindkét részről aktívan eltöltött meseolvasáshoz. Abban az esetben sem kell sem kétségbe esni, sem aggódni, de még haragudni sem, ha nincs mindig kedve válaszolgatni, akkor haladjunk tovább a történetben, és a következő kérdés meghozhatja a kedvét.    Vannak szorosan a témához kapcsolódó kérdések, mint melyik oldalon állt az őrmester, hol sétálgatott Bodó, és olyan kérdések is, amelyek nem túl szorosan kapcsolódnak a könyv történetéhez és teljesen szabadon értelmezhetők, mint pl. mit jelent a barát? Neked kik a barátaid? Melyik évszakokban virágoznak a mezők?   Maga a történet nem bonyolult, egy megállt toronyóra szolgáltatja Szélesdombon az izgalmakat, aminek következtében az emberek teljesen elbizonytalanodtak, most dél van, vagy nincs dél, vége van már a piacnak, vagy nincs, ehetünk már ebédet, vagy sem.   Ennek problémának a megoldását vállalja Bodó és Piros hercegkisasszony, akik megkeresik Keszeg óramestert, hogy indítsa újra az időt.    Saját tapasztalatom szerint a gyerekek nagyon szeretik, amikor valamilyen módon be vannak vonva a történetbe, akár úgy, hogy kinevezik magukat Piros hercegkisasszonynak, vagy éppen Bodónak, de akár úgy is, hogy a történet megbeszélésébe kapcsolódhatnak be aktívan és tevékenyen. "A felnőttek sokszor bánnak így a gyerekekkel, mert azt hiszik, a gyerek nem értené meg, amit gondolnak, ezért inkább nem is mondják el neki.    Viszont hümmögnek, meg csóválják a fejüket, hogy mindenki lássa a nagy  gondjukat."   "Az ember otthon sokszor kisebb dolgokért is toppant, idegen helyen viszont még a nagyobbakért sem."   Palczer-Aschenbrenner Eti   Kezdjük az elején: ez nem egy szokványos mesekönyv, hanem egy beszélgetős és figyelemfejlesztő kötet. Ugye, milyen izgalmasan hangzik? Nem csoda, hogy szerettem volna megkaparintani. A könyv megszületésének a háttértörténete röviden annyi, hogy a szerző gyakorló apuka, aki szívesen olvas fel esténként a kisfiának. Történt egyik alkalommal, hogy a kisfiúnak elkalandozott a figyelme, nem tudta, hol tart a sztori, ezért az apukája onnantól kezdve rendszeresen megállt, és visszakérdezte az eseményeket. A módszer bevált, mert a lurkó sokkal figyelmesebben hallgatta a mesét. Ekkor jött az ötlet Holden Rose-nak: mi lenne, ha tudatosan törekednénk a visszacsatolásra? Az értő, figyelmes, szövegértelmező gyermekek nevelésére, ahol a hallgatónak aktív szerepet kell vállalnia. Így született meg a Piros és Bodó, melyet remélem, még sok-sok mese követ a jövőben!  A történet Szélesdombon játszódik, ahol Piros hercegkisasszony és Bodó, a palotafűtő fia él. Egyik nap hirtelen megáll a toronyóra még a déli harangszó előtt, így senki sem tudja, mikor kell ebédelni. Pirosnak és Bodónak nagyszerű ötlete támad, ezért nyomban útnak is indulnak. Rengeteg kalandon és megoldandó helyzeten vezet át az útjuk, mire visszaérnek a falujukba a megoldással.  Maga a történet dióhéjban ennyi lenne. Amitől különleges ez a mesekönyv, hogy 5-6 soronként egy kérdés várja a hallgatóságot, melyre, aki figyelt, könnyen tud felelni. Változó nehézségűek a kérdések, van, ahol csak egy-egy jelzőre vagy eseményre kérdez rá a szerző, de van, ahol mélyebb összefüggéseket is észre kell vennie a csemetének. A fejezetek végén pedig hosszabb, kifejtős kérdések vannak, amelyeknél érdemes megállni és alaposan átbeszélni a válaszokat. A mese kapcsán rengeteg fontos dolog előkerül, kezdve az óramutatóktól, a pontos idő leolvasásától, a napszakokon át az étkezésekig. Csupa olyan téma, amelyet így játékos formában gyakorolhatunk, játszva taníthatunk meg a gyermekünknek. Ráadásul a hangulatos, színpompás illusztrációk segítenek a fogalmak memorizálásában. Összességében azt mondhatom, ez egy nagyon különleges és jól használható, átgondolt, kitűnően szerkesztett mesekönyv, mellyel öröm az esti olvasás szülőnek és gyermeknek egyaránt. Több ilyen minőségű kötetre lenne szükség, hogy kinevelődjön egy szöveget értő és olvasni szerető nemzedék.