– Bizony, beteg volt ő eddig is, csak mindent megtett azért, hogy ezt ti ne érezzétek meg. Napokig lázasan dolgozott, főzött nektek, játszott veletek, most pedig elfogyott az ereje. Pihennie kell egy kicsit, hogy hamar meggyógyuljon. Marci nagyon nyugtalan lett a nagyi szavaitól. Felpattant az ágyból, és átszaladt a másik szobába anyához. Megpuszilta, megölelgette, de anya olyan furcsa volt, szinte idegennek tűnt. Bágyadtan mosolygott vissza a fiára, és megölelni sem volt ereje. Aznap nagyi vitte az oviba, aminek most nem tudott örülni. Egész nap rosszkedvű volt, nem akart enni, nem akart játszani. Aggódott anyáért, és egy nagyon nyugtalanító gondolat motoszkált az agyában. Lehet, hogy ő tehet róla? Lehet, hogy azért lett beteg anya, mert ő nem fogadott szót neki? Könnybe lábadt a szeme, és mindenféle csúnya gondolat tolakodott a fejébe. Mielőtt teljesen kétségbeesett volna, Kékmanó mellette termett, és megszólította: – Szervusz, Marci! Mi a baj? – Beteg az anyukám. – Tudom. Ez valóban nagyon rossz dolog, de hamarosan jobban lesz, ne félj! – Biztos? – Biztos. – És miért lett beteg? Mitől lesz beteg egy anyuka? – Ugyanazért, amiért egy kisgyerek. Megtámadta valamilyen kórokozó, és megbetegítette. – Attól nem lesz beteg egy anyuka, mert a kisfia rosszalkodik? Vagy nem fogad szót neki? – Nem, attól nem lesz beteg. Lehet, hogy elszomorodik, de nem esik ágynak. – És ha véletlenül csúnyákat gondolok rá, mert megharagít, attól sem? – Nem, attól sem! – Akkor biztos, hogy nem miattam beteg? – Egészen biztos! Nem, Marci, nem tehetsz róla, hogy beteg. De segíthetsz neki, hogy hamar meggyógyuljon. – Hogyan? – Engedd, hogy sokat pihenjen, és nyugodtan fekhessen az ágyban. Segíts neki, amiben csak tudsz, például játssz sokat Lucával! Fogadj szót nagyikának, mert anya akkor tud csak zavartalanul a gyógyulására koncentrálni, ha veletek minden rendben van. – Jó. Segítek neki meggyógyulni. Mert én nagyon szeretem őt! Marci betartotta az ígéretét. Igyekezett szót fogadni, és a húgának is türelmesen magyarázott: – Luca, most ne rosszalkodj, és ne kiabálj, mert akkor anya nem tud gyógyulni, és nem tudja legyőzni a bacilusokat. Este pedig, miután kishúga elaludt, beosont anyához, megpuszilta, és megkérdezte tőle: – Meséljek neked, anya? Olyan mesét, amitől meggyógyulsz? – Igen, az nagyon jó lesz. Hallgatom. Marci mesélni kezdett: Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy anyuka, aki nagyon megbetegedett. Fájt a feje meg az orra a sok orrfújástól, és olyan lázas volt, hogy nem is tudott felkelni az ágyból. Szegény, szegény anyuka nagyon rosszul érezte magát, mert a gonosz bacilusok beköltöztek a testébe, és ott rendetlenkedtek. Ennek az anyukának volt egy kisfia, akit úgy hívtak, hogy Misi. Misi nagyon nagy volt már. Iskolás. És nagyon megsajnálta az anyukáját. Elment ezért egy öreg varázslóhoz, hogy segítsen meggyógyítani. Helikopterrel kellett odamenni, mert nagyon messze lakott. Szerencsére Misi már tudott helikoptert vezetni. Megtalálta a varázslót, és elmondta, mi a baj. A jóságos öregember adott neki egy varázspálcát, hogy azzal Misi meggyógyíthassa az anyukáját. Nyomban meg is gyógyult, és vidáman táncra perdültek. Itt a vége, fuss el véle! – Nagyon szép mese volt, Marcikám. Tényleg sokkal jobban érzem magam – mosolygott anya, és átölelte kisfiát. – Nagyon jól tudsz gyógyítani. – Pedig sajnos nincs varázspálcám igaziból. De azért már nem vagy olyan nagyon beteg, ugye? – Nem, egyáltalán nem vagyok már nagyon beteg. Éppen csak egy iciri-picirit. Hamarosan egészen jól leszek, megígérem. A betegség szerencsére tényleg odébbállt, és pár nap múlva anya újra jókedvűen, egészségesen ölelte magához kisfiát. 4. Kirándulós mese Vissza a sorozathoz