Lufi és Szamóca
2017.11.07. 22:17
9 éves kortól
Kiadás éve: 2014
Oldalszám: 206
„Amikor az anyukám elkiáltja magát az udvaron, hogy Lufikááám!, akkor csak azért sem szoktam előkerülni, mert már ezerszer elmondtam neki, hogy ne hívjon Lufinak, hiszen réges-régóta nem illik rám ez a név. Olyan vékony vagyok ugyanis, hogy kiesem az összes nadrágomból.
Három éves koromban lehet, hogy jól állt, mert akkor gömbölyű voltam, mint egy luftballon, de hat év alatt sokat változik az ember, és most, hogy már kilenc éves nagylány vagyok, elvégeztem a második osztályt, és némileg meg is komolyodtam, mégis csak nevetségesen hangzik ez a megszólítás!”
Lufi összeismerkedik Szamócával, aki egy évvel idősebb nála, és egyáltalán nem lány, ahogy a nevéből gondolná az ember, hanem fiú. És ő is utálja a gúnynevét.
|
Hogyan lesz a gúnynévből mégiscsak becenév?
Idomítható-e Kamilla, az aranyhörcsög?
Mit tehet Lufi, ha lefényképezik Szamócával egy nyíllal átlőtt vörös szív alatt, és meg akarják jelentetni az iskolaújságban?
Miért zuhan az igazgató néni a csapdába, amikor Pál Laurának kellett volna?
Lehet-e szerelmes nagymama is?
És mi a legesleggyönyörűbb ajándék, amit a szüleitől kaphat az ember karácsonyra?
Ezekre a kérdésekre, és még sok-sok izgalmas kalandra fény derül, ha elolvasod Lufi és Szamóca történetét.
"Olyan gyorsan kellett szaladnom utána az utcán, hogy egy néni megjegyezte: úgy közlekedünk, mint egy tornádó. Ami forgószelet jelent. És valóban illik rá a név, mert futás közben Tornádó forgott is körbe-körbe, aminek az lett a következménye, hogy többször is belegabalyodtunk a pórázba."
"Éppen a játékosládámat cipeltem a nappaliba, amikor anyu egy hatalmasat sikoltott. Akkor érkezett haza és a látvány elementáris erővel hatott rá..."
"De nagymamát nem tudtam megkérdezni, mert ő kérdezett meg engem. Mégpedig arról, hogy szerintem mit mondjon Lajos bácsinak: igent, vagy nemet?"
"- Ott van bent a pénz! - mutatott nyalókájával az ajtóra Kukucska Rozi.
- Jobbra a második polcon - tette hozzá Kukucska Mari."
|
|