OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
ZENEI ANYANYELVÜNK
ZENEI ANYANYELVÜNK : 3/ Zenei nevelés óvodás korban: Tündérzene

3/ Zenei nevelés óvodás korban: Tündérzene

4 éves kortól
Berg Judit - TündérzeneÍrta: Berg JuditI
lllusztrálta: Pásztohy Panka
Kiadó: Pozsonyi Pagony, 2010, 2012, 2017
Oldalszám: 48

A két kis tündér és barátaik kalandjaiban ezúttal hangszerek játsszák a főszerepet. Felbukkan egy nyughatatlan tücsökhegedűs, kiderül, miért hasznos egy kürt, tudnak-e furulyázni a sárkányok, és hogy milyen hangszeren játszanak a sellők. Végül pedig arra is fény derül, hogy mire jó egy cintányér a konyhában.  Olvashatunk hegedűs, furulyás, cintányéros, dobos, hárfás és kürtös mesét.

Persze az erdőlakók is élik megszokott életüket: Csiribí és barátai indiánost játszanak, egy vaddisznócsalád kis híján romba dönti Panka tölgyfaházát, Panka, Csiribí és Bonifác pedig útra kell repülővel Angliába, hogy meglátogassa Nellyt, az angol tündérlányt, akinek mindig balul sülnek el a varázslatai.

 

Hegedű
 

Az ősz utolsó meleg estéjén Panka tárva hagyta az összes ablakot, és átment Csiribíhez, hogy hintázzanak egy jót a nagy fenyőfa ágain. Panka vitt magával egy kis bodzaszörpöt és áfonyás lepényt is, hogy legyen mit majszolgatni. Persze a két szomszédban lakó mókusgyerek, Jocó és Emma is melléjük telepedett.

Ültek az ágon négyen, lógatták a lábuk, himbálóztak, falatoztak. Az első csillagok a magasból nevettek rájuk, lenyújtották feléjük a csillaghálót, amit éjjelente szőnek. A tündérek átlibbentek a hálóra, azon hintáztak, lengedeztek. Aztán újra visszaültek a fenyőágra beszélgetni.

Késő este volt már, mire belefáradtak a mulatságba. Mókusmama is türelmetlenkedett: ideje volt, hogy Jocó és Emma ágyba kerüljön. A barátok elbúcsúztak, a két mókuscsemete bekúszott az első emeleti odúba, Csiribí pedig hazakísérte Pankát a tölgyfaházba. Aztán ők is jó éjszakát kívántak, és Csiribí hazaszállt. Panka nagyokat ásított, alig várta, hogy ágyba bújjon.

Mikor végre magára húzta a takarót és becsukta a szemét, a szoba sarkából gyönyörűséges hegedűszó csendült. Panka csodálkozva felült. Biztos nyitva felejtette az ablakot, és Tücsök Tóbiás éjjeli koncertet ad a tisztás szélén. De nem. Az ablak be volt csukva. Amikor Panka felkapcsolta az éjjeli lámpást, a hegedűszó elhallgatott. De mikor a kis tündér újra leoltotta a fényt, megint megszólalt a különös muzsika.

– Egész biztosan a szobában szól – gondolta Panka, és újra felgyújtotta a lámpát. 

A hang megint elhalt. Panka értetlenül dörzsölte a szemét.

– Lehet, hogy máris álmodom?

De nem. Amint újra elsötétedett a szoba, felzendült egy másik dallam a hegedűn.

– Van itt valaki? – kérdezte Panka a takaró alól.

Válasz helyett hangosabban és még andalítóbban szólt a zene. Szerencsére addigra a hold is megérkezett, és szokása szerint bekukucskált a tündérlány ablakán. A hold fénye megvilágított egy különös alakot a szoba sarkában, a szekrény előtt. 

– Tücsök Tóbiás, hogy kerülsz te a szobámba? – nevetett Panka.

A hegedűs végre leeresztette a hangszerét, és szigorúan megszólalt: 

– Nem vagyok Tóbiás. Nevem Ciripváry Fülöp, hegedűművész.

– Ó – nyelt nagyot Panka. – És mit keresel itt nálam?

– Mivel holnaptól beköszönt a hideg, téli szállás után néztem. Ez a szoba nyitott ablakkal várt, és senki sem mondta, hogy menjek innen. Így hát mától ez a téli szállásom.

– De hát ez az én házam – döbbent meg Panka, és újra felkapcsolta a kislámpát.

– Kapcsold le az a villanyt! – mérgelődött Ciripváry Fülöp. – Zavarja a fény a szemem.

Aztán kicsit szelídebben tette hozzá: 

– Muszáj egy kicsit gyakorolnom. Csak nem akarod, hogy az éjszaka közepén kelljen továbbállnom?

– Nem, nem, persze – enyhült meg Panka. – Csak nagyon álmos vagyok.

– Hát aludj. Húzok egy kis altatózenét.

Panka lefeküdt, Ciripváry Fülöp pedig belefogott egy szép altatóba. De Panka nem tudott aludni. Gyönyörű volt a zene, és a kis tündér inkább felült az ágyban, úgy hallgatta. Később ő is elővette a hegedűjét, és egy szép duettet játszottak együtt. Csak hajnalban sikerült végre elaludnia. 

Reggel azonban sok munka várt a tündérlányra, álmosan, kótyagosan ébredt, megreggelizett, és elindult az erdőbe. Ciripváry Fülöp eközben az igazak álmát aludta. Délután ugyan felébredt, és jól belakmározott Panka befőttjeiből, de mire a tündérlány hazatért, ő már újra elszenderedett. Igazán nem akart útban lenni, a szekrény mögötti zugban húzta meg magát. Panka keltegette, de sehogy sem tudta felébreszteni. Csak akkor tért magához, mikor a tündérlány ágyba bújt. Akkor viszont rögtön előkapta a hegedűjét, és gyakorolni kezdett. 

– Maradj csöndben, Fülöp. Nem tudok aludni – kérte álmosan Panka a takaró alól.

– Egész halkan játszom. Gyakorolni muszáj – mondta a hegedűs megrovóan.

Hajnalig tartott a zenebona. Szegény Panka egy szemernyit sem aludt. Reggel olyan álmos volt már, hogy kis híján elfelejtette felhúzni a cipellőjét, mikor útnak indult. Pedig tényleg beköszöntött a rossz idő, kopogósra fagyott a föld a hajnali hidegben. Egérmama nem győzött csodálkozni: 

– Nahát, Panka, nem vagy te beteg? Karikás a szemed, és még köszönni is elfelejtettél. 

– Ne haragudj, Egérmama, két napja nem aludtam - szabadkozott Panka, és elhatározta, délután feltétlenül megkéri Fülöpöt, hogy költözzön máshová.

De amikor a tücsök végre felébredt, hogy megtömje a bendőjét, könyörgőre fogta. 

– Ne küldj el Panka. Beálltak az éjjeli fagyok. Ha nincs hol aludnom, tán el is pusztulok.

- Tücsök Tóbiás és zenekara szeretettel látna. Már beszéltem is Tóbiással. Szállást is kaphatsz a vendégművészek panziójában. Ott áttelelhetsz.

– Én nem állok be semmilyen zenekarba. Szólista vagyok – húzta fel az orrát sértődötten Fülöp.

– Akkor ígérd meg, hogy nem zenélsz éjszaka. Szeretnék aludni végre.

– Már hogy ígérném? – mérgelődött Fülöp. – A tücskök hegedűje éjjel szól legszebben.

Panka se szó, se beszéd, otthagyta Fülöpöt. Kiszaladt az erdőbe, és szerzett két nagy csipkebogyót füldugónak. De hiába dugta be a fülét éjjel, a hegedűszó így is bekúszott a fejébe, és nem hagyta aludni. 

A következő nap reggelén Panka hatalmas ásítások közepette ment át Csiribíhez.

– Segíts valamit kitalálni – mondta.

Csiribí elgondolkozva vakargatta az üstökét.

– Majd én beszélek ezzel a tücsökkel – jelentette ki.

Együtt mentek vissza a nagy tölgyfához – de csodák csodájára nem találták ott Ciripváry Fülöpöt.

- Talán jobb belátásra tért, és odébbállt – reménykedett Panka.

Fülöp nem is került elő egészen éjfélig. Akkor azonban előkászálódott Panka szekrényéből, és nekilátott a gyakorlásnak. Panka sírva fúrta be fejét a párnája alá. Később kiköltözött a konyhába, és az éjszakát egy matracon töltötte az asztal alatt. 

Reggelre remek tervet eszelt ki. Megvárta, amíg Ciripváry Fülöp elalszik. Akkor előszedte a hangszeres ládáját, és vidám ébresztőt fújt a trombitán. A tücsök rémülten ugrott ki a szekrényből, ahol elvackolta magát. Panka trombitált még egy kicsit, aztán elővette a cintányért. Akkora csinnadrattát rendezett, hogy csak úgy remegett belülről a nagy tölgyfa.

– Hát már aludni sem hagyják az embert? – sopánkodott Ciripváry Fülöp.

– Dehogynem. Éjszaka annyit alszol, amennyit akarsz! – nevetett Panka, és megrázta a csengettyűit.

Ciripváry Fülöp vastag sálat kötött a fejére, és úgy tett, mintha aludna, de látszott, hogy nincs nyugovása. Délután nem bírta tovább, felpakolta a hegedűjét, és köszönés nélkül elviharzott. Panka gúnyosan trombitált utána búcsúzóul.

Este, mikor a tündérlány végre elalváshoz készülődött, csengettek. Panka csodálkozva nyitott ajtót. Ugyan ki érkezett ilyen későn? Nem hitt a szemének, amikor Ciripváry Fülöpöt pillantotta meg az ajtóban. A tücsök úgy didergett, hogy még a hegedűtok is remegett a kezében.

– Nincs hol aludnom. Teljesen átfagytam. Senki sem akar befogadni.

– Azt nem csodálom – mondta szúrósan Panka. – Mindenki nyugalomra vágyik éjjel.

– Kérlek, engedj be! Ha kint maradok, végem! – vacogott a tücsök.

– Rendben van – bólintott Panka –, de nincs több éjjeli zenebona!

Ciripváry Fülöp lehajtott fejjel vonult be a szobába. Egy darabig csendben ücsörgött, de nem bírta soká. Muszáj volt elővennie a hegedűt. Egész halkan pengette csak a húrokat.

Panka kiugrott az ágyból. Nagyon mérges volt. Ám mielőtt megszidhatta volna Fülöpöt, megint csengettek. Szarvasbogár bácsi állt az ajtóban, pizsamában.

– Ne haragudj a zavarásért – szabadkozott -, csak gondoltam, megkérlek, muzsikálj picit hangosabban. Tudod, az utóbbi időben nagyon rossz alvó lettem. De amióta ilyen szépen hegedülsz éjszaka, mindig sikerül elaludnom.

– Nem is én hegedülök – hebegett Panka.

Ciripváry Fülöp előlépett.

– Jól hallottam, önnek tetszik az éjszakai zene?

– De még mennyire – lelkesedett a vén szarvasbogár. – Azóta alszom csak igazán jól. Ennél már csak az lenne jobb, ha közvetlen az ágyam mellett szólna.

– De hisz azon könnyen segíthetünk! – ugrott hatalmasat örömében Panka. – Fülöp máris leköltözhet Szarvasbogár bácsihoz.

– De ugye napközben nem muzsikál? - aggódott az öreg. – Mert azt nem állhatom!

– Megígérem! – húzta ki magát Fülöp, és boldog mosollyal vonult le a földszinti lakásba.

 

 

A hárha

Elérkezett a Tenger napja. A tündérek sárkányháton érkeztek a tengerpartra. A világítótorony tövében megálltak, hogy megcsodálják a végtelen kék vizet. Eközben a két sárkány, Rolf és Albert kis hajót hurcolt elő egy rejtett sziklabarlangból. A csöpp vitorlást gondosan a parti sziklákhoz kötözték, aztán búcsút intettek, és visszarepültek a szárazföld mélyére.

Panka, Csiribí és Bonifác soha életében nem látta még a tengert, így el sem tudták képzelni, milyen gyönyörű. Nelly elégedetten figyelte barátai ámulatát.
- Ugye, megmondtam, hogy összeér az éggel? És olyan mély, hogy akármelyik nagy hegy el tudna bújni a mélyén.

Panka lerúgta a cipellőjét, hogy belegázoljon a vízbe. Nagyot kacagott, mikor egy hullám megcsiklandozta a lábát.

- Ideje hajóra szállnunk, különben lemaradunk a muzsikáról! – figyelmeztetett Nelly.

- Nem hallgathatnánk inkább a partról? – kérdezte Bonifác, aki egy ideje gyanakodva méregette a kis hajót.

- Nem lehet – rázta a fejét Nelly. – A Tenger napján a hableányok a távoli sziklákon ülve zenélnek. A partról semmit sem hallani.

- És ha sárkányháton mennénk? – alkudozott Bonifác.

De Nelly szigorú volt.

- A sellők nem találkozhatnak sárkányokkal. Ha Rolf és Albert hátán repülnénk a sziklákhoz, minden hableány vízbe ugrana előlünk, és elmaradna a Tenger napi muzsika. A sárkányok már különben is hazamentek.

Nem volt mit tenni, a tündérek beszálltak a kis vitorlásba. Óvatosan maguk mellé helyezték Nelly fedeles kosarát, amiben az enni- és innivalókat hozták. Panka a csónak orrába ült, Nelly a kormány mögül irányította a fiúkat.

- Bonifác, horgonyt felhúzni! Csiribí, vitorlát kibontani!

Nelly türelmetlenül forgolódott. A víz alig fodrozódott a szellő gyenge sóhajtásaitól, hiába feszítette Csiribí a vitorlát, a hajó egy helyben ringatózott. Panka a táskájába nyúlt a furulyáért, hogy játsszon egy kis szélhívogatót. De nem sikerült a tengeri szelek kedvében járnia. Nelly végül előkapta a varázspálcáját. Barátai ijedt pillantását látva nyugtatóan közölte:

- Nem fogom elrontani. Már rengeteget gyakoroltam.

Megforgatta a csillagos varázspálcát, és elmormolt egy varázsigét. Szinte azonnal érezni lehetett, hogy feltámad a szél. A hirtelen jött fuvallat belekapott a vitorlába, és meglódította a hajót.

- Látjátok, megy ez! – örvendezett Nelly. Aztán eltűnődött:

- Olyan jó szél fúj, hogy akár nagyobb is lehetne a vitorlánk.

Gyorsan a levegőbe rajzolt pár varázskört. A vitorla egy pillanatra ellazult, majd a kétszeresére nőtt.

- Ekkora vitorlához nagyobb szél dukál! – kacagott Nelly, és már forgott is kezében a pálca. Erős zúgással érkezett hátuk mögül a széllökés, és a kis hajó most már szinte repült a vízen.

- Elég lesz! – szökkent talpra Bonifác, mert Nelly újabb és újabb köröket rajzolt maga elé.

De elkésett. A vitorla nőtt, növekedett, akkora volt már, hogy szinte felborult súlya alatt a hajó. A szél pedig szinte orkánná erősödött, sőt, hatalmas viharfelhők is megjelentek a láthatáron. Most már Nelly is megijedt, pálcáját az ellenkező irányba forgatta, de ettől csak a hullámok nőttek hirtelen hatalmasra. 

- Kapaszkodjatok! – ordított Csiribí.

Borzalmas vihar keveredett. Bonifác és Csiribí megpróbálta bevonni a nagyra nőtt vitorlát, de nem boldogultak vele. Egy hullám kettétörte a csónak kormánylapátját, aztán a következő szélroham az árbocot is magával vitte, vitorlástul. A hullámok veszett iramban sodorták a hajót, és hogy még nagyobb legyen a baj, Nelly fedeles kosara is a tengerbe esett.

A négy tündér kétségbeesetten kapaszkodott a csónak peremébe, mindaddig, amíg alább nem hagyott a vihar, és tisztulni nem kezdett az ég. A part nem látszott, ötletük sem volt, hová sodorta őket a szél. Végül egy kis sziget bukkant elő a távolban, és a hullámok, mintha jóvá akarnák tenni a nagy pusztítást, a partra sodorták a megtépázott tündérhajót.

A négy tündér fáradtan kecmergett ki a szárazföldre. Éhesek, szomjasak voltak, és szörnyen dideregtek. Szerencsére a nap már kacsingatott az esőfelhők mögül.

A távolból csilingelő hang hallatszott. Mi lehet ez? Egészen elhagyatottnak, lakatlannak látszott a sziget. A tündérek csodálkozva indultak a hang irányába. Az egyik szikla mögött különös teremtésre bukkantak. Kedves arcú, vékony karú lány volt, de halforma testét deréktól lefelé pikkelyek borították. Haját hínárkoszorú díszítette. Az ő sírása volt a csilingelés.

- Egy hableány – súgta megilletődve Nelly.

- Miért sírsz? – lépett közelebb Panka.

A hableány szemügyre vette az érkezőket, aztán szomorú hangon válaszolt.

- Éppen előkészítettem a hangszeremet, hogy muzsikáljak a Tenger napján, de váratlanul rám tört egy vihar, és elszaggatta a hárfámon a húrokat. 

- Ó – hajtotta le a fejét szégyenkezve Nelly.

- Nincsenek póthúrjaid? – kérdezte Panka. – Az én hegedűmön is elszakad néha egy húr, de ki lehet cserélni.

- Arra már nincs idő, hogy felhozzam a póthúrokat a mélyből – sírta a sellő, és a szeméből patakzó könnyek kis tóvá gyűltek egy sziklarepedésben.

- Mutasd azt a hárfát – kérte Csiribí, mert arra gondolt, hátha a hajó megmaradt köteleiből készíthetne húrokat.

A hableány hangszere kecses és törékeny volt. Hajókötéllel nem lehetett megjavítani.

- Talán ha a nadrágom szárából kifejtenénk a cérnát, az jó lenne – töprengett Bonifác.

De a sellőlány csak a fejét rázta. Még annál is vékonyabb, finomabb anyag kéne.

- Nézzétek, szivárvány! – mutatta Nelly.

- Igen, ez az! – szökkent a levegőbe Csiribí.

Bonifáccal a nyomában az égre szállt, egyenesen fel, a szivárványig. Ott gyorsan elmagyarázták, mi történt. A szivárvány sejtelmes mosollyal hajtotta meg magát. Bonifác és Csiribí minden színből kihúzott egy leheletvékony szálat. Óvatosan feltekerték, és repültek vissza a szigetre. A tarka szálakat befűzték a hárfába, és jól megfeszítették. Kíváncsiságában a nap is félretolta a felhőket, hogy jobban lásson. Az égi szivárvány lassan elenyészett, de a szivárványhúrok ragyogó színben tündököltek a fényben. A hableány ujjai végigfutottak a hangszeren. A sosem hallott hang szépségétől a tenger felszíne lúdbőrös lett, ragyogó szikrák táncoltak a hullámok tetején.

- Hadd tegyek értetek én is valamit! – mondta hálásan a hableány. – Mivel köszönhetném meg a segítséget?

- Adj egy kis innivalót – kérték a tündérek. – Minden vizünk a tengerbe veszett.

- Hát miért nem isztok tengervizet? – csodálkozott a hableány.

- Nagyon sós – magyarázta Nelly.

A hableány nem győzött álmélkodni. Hiszen a sellők csakis tengervizet isznak.

- Akkor hullassatok pár csepp könnyet – javasolta. – Ha lecsorog és összegyűjtitek, azt is megihatjátok.

- De hiszen a könnyünk is sós. Majdnem annyira, mint a tenger.

- Ó! – hitetlenkedett a hableány.  – A mi könnyünk olyan édes, mint a forrásvíz.

- De hisz akkor van mit inni! – kurjantott Bonifác, és a sziklarepedésben összegyűlt tavacskára mutatott.  – Megihatjuk a te könnyeidet.

A hableány kagylókelyhet vett elő egy kőhalom mögül. Megmerítették a kis tóban, és mind a négyen jót ittak belőle. A legfinomabb nektárnál is jobb íze volt a sellőlány könnyeinek. A tündérek úgy érzeték, szétárad lelkükben a boldogság.

A sziget túlsó végéből halk muzsikaszó csendült. A hableány felemelte a hárfát, és intett Pankáéknak, hogy keressenek maguknak kényelmes ülőhelyet. A sziget minden oldaláról szólt már a zsongító zene. A hableányok köszöntötték dalukkal a tengert. A szivárványhárfa is megszólalt, hangja beleolvadt a közös muzsikaszóba. A nap már lenyugodott, mire a sellőlányok abbahagyták a dalt.

- Gyönyörű volt – sóhajtott Panka.

- Már csak azt nem tudom, hogyan fogunk hazajutni – tűnődött Csiribí. – Se kormányunk, se evezőnk, se vitorlánk, ráadásul még be is sötétedett.

A hableány eltűnődött, majd daloló hangján, a hableányok vízcsobogáshoz hasonló nyelvén kiáltott valamit társainak. Mindenfelől csilingelve, csobogva érkezett a válasz, és a hableány bátorító hangon így szólt:

- Üljetek be bátran a megkopasztott csónakba, és mutassátok az irányt, merre mennétek.

Bonifác, Csiribí és Panka tanácstalanul forgolódott, de Nellynek jó ötlete támadt.

- A parton áll a világítótorony. Annak a fénye majd vezet minket.

Elbúcsúztak a hableánytól, és a hajóba telepedtek. Odafent a szigeten egymás után csendült fel újra a sellők muzsikája. A tenger szelíden fodrozódott, aztán egy hullám felkapta, és a part felé repítette a tündércsónakot.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót