Főhőse egy svájci kislány, aki a maga egyszerű jóságával, tiszta szívével nemcsak megállja helyét árvaságában, hanem szeretetével és életörömével valósággal megváltoztatja maga körül az embereket. A napsütötte havasi legelők ragyogásában, ahol szegénységgel, betegséggel, magánnyal küszködő emberek viselik nehéz sorsukat. Heidi embersége, bizalma és hite megteremti az erény és jóindulat szép rendjét.
Az életszeretetnek és humanizmusnak ezt a kivételesen szép eposzát ma sem lehet meghatódás nélkül olvasni.
Johanna Spyri (1827–1901), svájci írónő e 19. századi klasszikus művével, a gyermekirodalom – maradandó értékű – kivételes példáját alkotta meg. Világhírű regényének szívhez szóló történetében egy árva kislány, Heidisorsát követhetjük nyomon. Heidi hitével és jóságával megmutatja, hogy a valóban fontos dolgok mindig megadatnak nekünk, és éppen akkor történnek meg velünk, amikor az a legjobb számunkra.
A kislánynak a legnagyobb örömet az jelenti, ha szeretteit boldognak láthatja. A kissé régimódi, de jó szándékú nevelőnő, a mindig éhes Peter, a vak nagymama, a családjától sokszor távollevő apa, a magányos, de szerető szívű doktor, a mozgássérült Clara és a kemény erőt sugárzó nagyapa tettei mind valami szépre, fontosra tanítanak.
Heidit a barátság és a szeretet köti össze élete szereplőivel, akiket tiszta szívével megváltoztat. A csoda fordítja jóra Heidi és Clara életét is, amely a hit, a remény, a szeret és a jóság által következik be.
Az írónő, Johanna Spyri eredeti ajánlása szerint a könyv „azoknak a gyerekeknek szól, akik szeretik a gyerekeket”, csakúgy, mint Heidi, aki boldogságot hoz mindenki életébe, akivel összesodorja a sors.
Az 1880-ban írt remekmű a svájci irodalom egyik legismertebb alkotása, olyannyira, hogy még egy turistaközpontot (Heidiland) is elneveztek a hőséről. Heidi neve mára egybeforrt Svájc hófödte hegycsúcsaival és az ország különleges természeti szépségeivel.
Az öreg Tobias nem akarja megérteni fiát, John-t. nem hagyja beleszólni a gazdálkodásba és a föld dolgaiba, még akkor sem, ha a családjáért és a jövőjükért aggódik. Rövidesen kenyértörésre kerül sor olyannyira, hogy az öreg elkergeti a háztól fiát feleségével és kis unokájával együtt. Ekkor következik be a szörnyű tragédia. Kitör a vihar és egy villám a menekülő családra dönt, hogy egy hatalmas fenyőt. Csak a kis csöppség, Heidi menekül meg.
Ettől kezdve nagynénje, Dete neveli, aki azonban állandóan úton van, városról városra jár, ahol épp munkát talál. Egy alkalommal nagyszerű állásajánlatot kap Frankfurtból. A kislányt nem viheti magával, ezért a nagyapjához kerül a hegyekbe. Nagyon boldog a kislány, de egy nap újra megjelenik Dete és magával viszi Frankfurtban társalkodónőnek egy beteg gyerek mellé.