Ennek a furcsa ötletektől hemzsegő, kalandos, vidám mesekönyvnek a szerzője, Lewis Carroll a múlt században élt, matematikaprofesszor volt az oxfordi egyetemen. Világhírűvé vált könyve első ízben 1865-ben jelent meg. Azóta – immár a világ gyermekirodalmának klasszikusaként – szinte valamennyi nemzet nyelvén napvilágot látott.
Az angolszász humor e sajátos alkotása Alice oldalán elvezeti az olvasót Csodaországba – amely valójában álomvilág, a Viktória királynő korabeli Anglia torzképe. Aki ismeri az angol történelmet, az a Szív Királynőben könnyen felismerheti a hirtelen haragú Viktóriát, s férjében, a pipogya Szív Királyban a jelentéktelen Albert herceget.
De megtalálhatjuk e könyvben az angol igazságszolgáltatás, iskolarendszer vagy éppen sportszenvedély végletekig vitt, humoros torzképét is.
Alice Csodaországban - az értelmezések hálójában
Alice kalandjai, 150 évvel megjelenése után, számtalan értelmezési lehetőséget kínál. Íme az öt legnépszerűbb teória azAlice Csodaországban című művel kapcsolatban! –a The Guardian-ben.
Amikor a történet arra invitál, hogy belekukkantsunk Alice fejébe, néhány olvasó meglepődik a különös jeleneteken és azon, ahogy az alkotó feltárja Alice gondolatait. Pszichoanalitikus értelmezések szerint ez ragadja meg az olvasót. Például William Empson szerint, amikor Alice beleesik a lyukba, és leér az aljára, a későbbiekben pedig megpróbálja átpréselni magát a pici ajtón, az a gyermek születését jelképezi.
Még több népszerű elmélet kering arról, hogy a történet egyes részei a kábítószer-használat allegóriákban való elbeszélése. Gondoljunk csak Alice földalatti és különféle utazásaira vagy a vízipipázó hernyóra, a mágikus gombára. Eszerint Alice utazásai „másfajta” utazások… Arra nincs bizonyíték, hogy Carroll valaha használt-e drogokat, arra viszont igen, hogy homeopátiás szerekkel, például sisakvirággal, kezelte makacs megfázásait.
Újabb elképzelések szerint azAlice Csodaországban olyan utalások rendszerére épül, amely erőteljesen korhoz és helyhez kötött. Ezt a rendszert egy bonyolult Oxford-viccként szokták emlegetni az elemzők. Az, hogy Alice fizikailag kényelmetlenül érzi magát különféle szituációkban, csuromvizes lesz, vagy megannyi akadályt kell leküzdenie, és krikettet játszania, mind-mind az angol kultúrába ágyazott kódok.
A történet az „Egyél meg” sütivel és „Igyál meg” üveggel kezdődik. Carroll a mesében gyakran visszatér az étkezés kérdésköréhez. Néhány elemző úgy gondolja, hogy a történet szereplői étkezési zavarokkal küzdenek, ahogyan ezt a történet egyes elemeivel igazolni lehet. Alice fizikai átalakulásai, vagy az örök gyerek szereplők a műben ugyancsak reflektálnak a kor emberének gondjára; a tea mellé fogyasztott túl sok vajas kekszre, a súlyproblémákra.
Carroll azt mondta Tom Taylor drámaírónak, „az egész egy álom”. Ugyanakkor nem akarta, hogy ez egyértelműen kiderüljön, de mindvégig lebegtette ezt a lehetőséget. Bár közhelyesnek tűnhet azt állítani, hogy valaki álomszerűen ír, Carollról sok értelmezője szerint ténylegesen elmondható, hogy könyve sokszor az álom logikáját követi.
Alice tizenkilenc éves, felnőtt lány. Férjhez akarják adni, ám egyetlen porcikája sem kívánja, hogy a csúnya, ellenszenves fiatalemberhez menjen hozzá. Szerencsére a lánykérést megzavarja a Fehér Nyúl felbukkanása. Alice persze utána iramodik, és hamarosan újra annál a bizonyos üregnél találja magát, amelybe sok évvel ezelőtt beleesett. A történelem ismétli önmagát, Alice megint Csodaországban találja magát. Ám Csodaország már nem olyan, mint régen. Az első látogatása óta minden a feje tetejére állt. Ő az egyetlen, aki megszabadíthatja a világot a zsarnok Vörös Királynő rémuralmától.