Úgy kell csinálnom, mintha Pite lennék - gondolta és a göndör szõke lányra mosolygott. - Helyes. Vajon hogy hívják?"  A lány nem mosolygott vissza, csak elhúzta a száját, és sustorogni kezdett a padszomszédjával. Aztán nevettek és Ádám felé néztek. Mit néznek ezek? - simította végig a haját Ádám. - Csak nem vették észre, hogy nem Pite vagyok? A lányok természetesen nem vettek észre semmit. Csak tudták, hogy Pete Péter titkosan szerelmes Ivanics Tündébe (a göndör szõkébe) és ez olyan izgi volt. - Beteg voltál? - állt meg Ádám mellett egy alacsony, szemüveges fiú. - A Pados ki akart hívni... Ez biztosan Csatai Jenõke - gondolta Ádám, mert emlékezett, hogy a fia azt mondta: ha alacsony és szemüveges, az Csatai, a barátom. - De ki az a Pados, és mit tanít?" - Igen? - biccentett Jenõke felé, és megpróbált úgy beszélni, ahogy Pite szokott, ha az osztálytársainak telefonál. - Dögrováson voltam. - Aztán úgy csinált, mintha valamit keresne a táskájában. - És mibõl akart feleltetni a… Pados? Ez beugrató kérdés volt. Ádám szerint Jenõke erre csak a tantárgy vagy az anyagrész nevével válaszolhatott, és akkor aztán azonnal kiderül, mit tanít a Pados. - Hogyhogy mibõl? - pislogott a barátjára a kis szemüveges. -. Hát az ismétlésbõl! Ádám ettõl nem lett okosabb. - Jó, de melyik részbõl… konkrétan? - próbálta kiugratni a nyulat a bokorból. - Csatai elhallgatott. Olyan furcsán hangzott, ez a "konkrétan". Petya nem szokta azt mondani, hogy "konkrétan". Inkább azt mondaná, hogy "mit akar a Pados? Már három jegyem van! Eldobom az agyamat!" Jenõke nyelt egyet. - Tõlem a parasztfelkeléseket kérdezte tegnap… Ádám felsóhajtott. Szóval Pados a történelemtanár. Tényleg illett volna már megtanulnia a gyerek tanárainak a nevét. - Azt lököm - mondta lazán, hogy eloszlassa Jenõke gyanúját, és még hozzátette. - Dobjál meg egy rágóval, ha van! Jenõke ugyan nem volt olyan biztos benne, hogy Petya tudja a parasztfelkeléseket, de megnyugodott. A barátja megint úgy szövegelt, ahogy szokott. /…/ Másnap Ádám, Piteként, mint 11 éves gyerek, összeverekedett Bacskaival . Amikor Pite hazaért, Ádám éppen a kis széken állt, és ingeket vasalt, hogy Annamária vacsorájára legyen mit felvenniük. A gyerek szeme alatt meg a szája szélén Bacskai ütései nyomán Európa hegy- és vízrajza kezdett kibontakozni. Pite csak állt, és bámulta a két gazdagon színezett foltot. - Apa, te hogy nézel ki? - Ahogy te is kinéznél, ha egyszer az életben szembe mernél szállni Bacskaival! - sziszegte a foga között Ádám, és vízzel permetezte az ingeket. Aztán részletesen elmesélte Petyának, mi történt. Pite csak ámult és bámult. Tünde levelet írt neki? Tényleg olyan kedveset? És a Bacskai felolvasta az osztály elõtt, miközben ugrált a padokon? És apa lepofozta a Bacskait? És mindenki neki szurkolt? - Hát ez óriási! - sóhajtott Pite. - De kár, hogy nem voltam ott! - Én is sajnálom, hogy nem te voltál ott! - pislantott a fiára Ádám. - Elhiszed, hogy én is lecsaptam volna Bacskait, ha felolvassa a más levelét? - Elhiszem - mondta Ádám, pedig nem hitte el. - És ha ott vagy, te valószínû ötös röpdolgozatot írsz irodalomból. Pite gyanakodva nézett az apjára, mert érezte a hangsúlyból, hogy valami nem jó történt. - Röpdolit írtatok? Mirõl? - Toldi. Keletkezés. Meg Petõfi és Arany - morogta Ádám rosszkedvûen. - Mi van? - pislogott rá a fia. - Tudtad, nem? - Persze, hogy tudtam. Huszonöt évvel ezelõtt. - Apa! Csak nem…?! - képedt el Pite, és felugrott a székérõl. - Csak igen! - mondta Ádám. - Karó. És ráadásul puskázásért. Holnap be kell menned Klárinyóhoz. Hív. - Engem? - bámult az apjára elképedten Pite. - Nem - mondta Ádám. - Nem téged, hanem engem. Vagyis az apádat. De miután én most nem tudok bemenni azzal, hogy én vagyok a saját apám, mert bevisznek a diliházba, kénytelen vagy te megkeresni az osztályfõnöködet. - És mit mondjak? - Mit tudom én! Majd kitalálod. - És Ádám hirtelen dühösen kifakadt. - Egyébként is!… Elegem volt az iskoládból!… - Eleged? És akkor én mit mondjak? - siránkozott Pite is. - Én holnaptól adásfõszerkesztõ leszek a tévében! És azt se tudom, mi az? Ádám megállt, Petyára nézett, aztán kikapcsolta a vasalót, és lelépett a székrõl. - Na, ülj csak le szépen, kisfiam!… Mi leszel te?