OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Sündör és Niru - Sündör nyomában

Sündör és Niru - Sündör nyomában

  2016.07.09. 23:35

Írta: Borbáth Péter
Illusztrálta: Remsey Dávid
Kiadó:  Csimota
 
Niru halk szavú, bizonytalan, Sündör viszont folyton beszél, és mindig tudja, mit akar. A két barát egy nap különös világba csöppen, ahol titokzatos lényekkel találkoznak.

És te láttál már hártyás szárnyú pendülést? Fogtál a kezedben napállatkát? Kíváncsi vagy a mágnesbogarakra? Tudod, hogyan kell fényekre vadászni, zajokat gyűjteni?

Akkor itt az idő, hogy útra kelj Sündörrel és Niruval a Csillanó Fém Birodalmába!

 

 


Niru és Sündör szomszédok voltak, apró erdei házakban éltek. Az erdő szélén, nem messze az otthonuktól magas drótkerítés húzódott. A drótkerítés nyílásain át spirál alakba merevedő fémforgácsok törtek elő, és összefonódtak az élénkzöld erdei fűszálakkal.
 
Egy délután bábavargánya szikkadt kalapját hajigálták egymásnak, Nirunak nagyon erős volt a fonákja, Sündör meg folyton cifrázta, hol hátrafelé, csukott szemmel dobta a gombakorongot, hol fáról pattintós hajításokkal mozgatta meg Nirut. Ám egy alkalommal olyan erősen pördítette meg a bábavargányát, hogy a gombakorong átröppent a kerítés fölött, és valahol a susnyás mélyén landolt. Átmászni  egyiküknek sem akaródzott, elindultak hát a kerítés mentén, és nemsokára mély gödröt találtak  alatta. Ahogy átkúsztak, hirtelen ismeretlen, tágas birodalomban találták magukat.
 
 
Felmásztak a kerítés mögött emelkedő sárgafém-dombra, ahonnan végtelennek tűnő tájakra láttak rá. A sárgás fémdomborzatokon túl tekervényes acélhuzalmezők, a déli lankás paladombokon penészvirágrétek terültek el, elszíneződött cseréphalmok között apró tavak csillantak. Mikor a felhőket szétfújta a szél,  elláttak egészen a távoli vashegyekig, a hegység nyugati oldalán lezúduló patakig. Sündör elnevezte a tájat a Csillanó Fém Birodalmának.

Attól kezdve minden nap átkúsztak a drótkerítés alatt, kóboroltak a Csillanó Fém Birodalmában, a paladomb mélyén hosszan elnyúló járatokban mászkáltak, a vashegy gyomrában hatalmas, öblös termeket találtak. Niru nagyon szeretett kódorogni, bambulni, néha eltévedni.  Sündör mindent gondosan megtervezett, térképeket rajzolt, bejelölte az ösvényeket, titkos barlangokat, járatokat, dombokat, megtervezte a következő utat, számításokat végzett.

Sündört lenyűgözték a fények, kiskora óta fényekre vadászott. Eleinte a patak felszínén hancúrozó apró csillanásokat fogta össze sűrű szövésű snecihálóval, később hosszú fénynyalábokat cserkészett be alkonyatkor. Aztán vágyakozni kezdett a reggeli nap fényére.

Hajnal előtt indultak fénylesre, amikor még olyan sötét volt a táj, hogy Niru csak Sündör szagát követve tudta, merre kell mennie. Sündör egy egészen apró mécsest kötött a homlokára, alig világított a pici láng, Niru lépten-nyomon beleakadt a vasdombból kiálló rézcsövekbe, de meg se mukkant, szuszogva mászott tovább.

A vasdomb tetején összehordott szemétből tákolt kis torony emelkedett, szűk nyíláson keresztül kellett magukat bepréselni a toronyba.

– Vizsgálószék – súgta jelentőségteljesen Sündör, ahogy a fémszemétsámlira mutatott. Beült a fővizsgálói székbe, Niru lezöttyent a kis sámlira.

Sziszegve tapogatta talpát, álmosan pislogott, Sündör pakolt, helyezkedett, a homlokára kötött lángposzadék végre elemében érezhette magát a torony fémes falai között. Tükröződött, illegette magát egy-egy simára csiszolt alumíniumlap előtt. Úgy kellett betuszkolniuk egy pléhpohárba, ahonnan már csak néha derengett fel a narancsfény.

Niru elbóbiskolt a sötétben, feje neki-nekikoccant egy rozsdás kuglófformának. Sündör azonban egy percre sem vette le szemét a távolban emelkedő hulladékhegyekről: már a derengés is egészen lázba hozta, az égbolt vörhenyes színe. Aztán mikor a hegyhajlatban áttört az első éles fénysugár és végigbotladozott a roncsautók hepehupáin, Sündör úgy nézett vissza, mintha az egészet ő találta volna ki.

Mindent felírt a fényekről, szigorúan magyarázta Nirunak, melyik fényt miként kell hívni, mit kell megvizsgálni rajta. Ilyeneket írt fel magának:

reggelfény – mindent beterít, mint egy hatalmas lepedő – kérdés: hogy lehet összehajtogatni? – feladat: megkeresni az összehajtogatott reggelfényt, amikor éjszaka van

csigafény – nyálkafény, összemázgálja a vasat – kérdés: a csigában benne is ott van? – feladat: szétszedni egy csigát, megnézni, hogy honnan jön ki belőle a nyálkafény 

sparherdfény – az olyan fény, ami a sparherdből mászik elő – kérdés: miért nem szabad bemászni oda? – feladat: Nirut beküldeni, hogy megnézze a sparherdfényt közelebbről, mert engem nem engednek  

Niru az egyik fényvadászaton újra elbóbiskolt, elnehezült feje lekoccolta a kuglófformát, a koccanás zajára felriadt. Már épp visszaszunnyadt volna, amikor észrevett valamit a vizsgálószék alatt, kicsiny, furcsa lény ficánkolt ott. Bizonytalanul nézte, hátha valami új fényfajta, amiről meg kell kérdezni Sündört, aki azonban megfeszült testtel leste a távoli hulladékhegyeket. Szólni se mert hozzá.

Niru kinyújtotta a tenyerét, az apró lény befészkelte magát a szurtos kezébe, akkor jött rá, hogy ez itt egy kis zajgyerek, az előbbi koccanás zaja, büszkén nézte a markában szuszogó koccanást. Olyan izgatott volt, hogy csak ímmel-ámmal ülte végig a fényvadászatot, alig tudott figyelni Sündör lelkes szóáradatára, titkon bele-belelesett a tenyerébe.

Ahogy Niru hazaért, a ház mellett apró vackot ásott a kis zajgyereknek, dróthálóval fedte le a vacok bejáratát. Ez a koccanás volt az első a zajgyűjteményben, innentől kezdve gyűjtőedényekkel felszerelkezve kísérte el Sündört a fényvadászatokra.

Amikor az idő hirtelen melegre változott, halk pendüléseket gyűjtött. Dermedt, téli délutánokon, mikor csendes pihenőre vonultak a nagy testű zajok, csipesszel gyűjtötte össze a rozsda lassú, alig hallható marásának hangját.

Kis táblákat helyezett az odúk elé, hogy ne keverje össze a zajgyűjtemény tagjait. A táblákon a feliratok: csusszanás, darapergés, esőkoppanás, szikrapattanás, pittyegés, zördülés, rozsdamarás, szörtyögés. Reggelente szabadon engedte a zajokat, hogy sétáljanak kicsit a ház körül.

A zajok alapvetően békés jószágok, de néha összekülönböznek. A darapergés jól érezte magát az odújában, de a fogság egy idő múlva ingerlékennyé tette. A reggeli séták során csak úgy pergett jobbra, pergett balra, kimutatta a többi zajnak a foga fehérjét. Nirunak úgy kellett rendet teremtenie, amikor egy reggel a darapergés akkorát taszajtott az egyik kistermetű pittyegésen, hogy az majdnem leszédült a ház melletti lankás területről.

Sündör a kerítésre támaszkodva nézte őket – nem lesz ez így jó, Niru, nem odú kell ezeknek, hanem ketrec, doboz! Ő fémdobozban tartotta a becserkészett fényeket,  sosem nyitotta ki a dobozokat, hiszen a fények azon nyomban elillantak volna. Az udvar végében hatalmas acélkonténer magasodott, szinte kinyomta a kerítésléceket. Sündör abba a konténerbe akarta befogni a felkelő napot.

– Ki kell ismerni a szokásait – súgta Niru fülébe – mikor ébred, mit eszik, mikor eszik, mikor megy pisilni – miközben beszélt, fél szemmel folyton az eget pásztázta – és akkor kell lecsapni rá, amikor elfordul, amikor egy pillanatra nem figyel.

A vizsgálószék folyamatosan fejlődött, Sündör hosszú fémcsöveket irányított az égre, a csövekbe kormozott üveglapkákat vágott, azon keresztül figyelte a nap útját, aprólékosan lerajzolta a foglyul ejtés menetét. Aztán hetekre eltűnt, amikor újra előkerült, hatalmas fémhuzalhálót vonszolt maga után.

– A Tupa-hegynél csapunk le rá – mutatott a tervrajzra – ott a legálmosabb, akkor kell elkapni, amikor még rózsaszín. Készülődj, Niru, készülődj. Három nap alatt érünk oda, sötétben ébredünk, mögé lopódzunk, én ráhajítom a hálót, te meg lefogod a másik végét, alaposan megmarkolod, aztán hazavonszoljuk!

A készülődésből kivette a részét a zajcsapat is. A csusszanás komótosan szelte a kenyereket, a kössöntyűkencét két kis termetű pittyenésre bízták, akik nagy viháncolás közepette több kencét kentek a környező levelekre, mint a kenyérre. A szörtyögés meg a szikrapattanás együttes erővel töltötték a kulacsokat, a hálózsákokat a duzzogó darapergés hajtogatta olyan kicsire, hogy beférjen Niru hátizsákjába.

Az indulás pillanatában Niru még mindig a zajodúk körül matatott. Sündör a felgöngyölt háló súlya alatt egész meggörnyedt, mégis olyan tempót diktált, hogy alig lehetett követni. Nappal vándoroltak, éjszakára bevackolták magukat a vasdombok mélyén meghúzódó járatokba. A Tupa-hegy hajlatába három nappal később, az éjszaka kellős közepén másztak fel, az egyre erősödő szél távoli fémek szagát hordta feléjük. Sündör kiteregette a hálót, megbújtak egy érces kitüremkedés mögött és lélegzetvisszafojtva várták, hogy felbukkanjon a nap.

Niru kezéből ki-kicsúszott a háló, meregette a szemét, el ne aludjon. A derengés észrevétlenül érkezett, Sündör szíve a torkában dobogott, szinte hallotta a nap szuszogását a kitüremkedés mögött. A távoli sárgafémdomb egyre fényesebb lett, de a nap még mindig nem akart előbukkanni a Tupa-hegy mögül. A fényesség erősödött, szájuk összetapadt az izgalomtól, aprókat araszolva közelítettek a kitüremkedés széléhez, mekkora lehet? – vetődött fel Sündörben – lehet, hogy nem is elég hozzá a fémháló. A fény tovább erősödött, most már biztos itt van a közelben, a hálót remegő kézzel hajította a fényesség irányába, megragadták a két végét, és húzták, ahogy csak tudták, de tapodtat se mozdultak. A háló egy sziklába akadt. És akkor messze, nagyon messze a lapályos fölött meglátták a nap pengevékony sarlóját.

Sündör egészen összeszottyadt a szomorúságtól, úgy ült ott a hegygerincen a ragyogó fémcsúcsok között, mint egy aszott körte. Niru csak téblábolt körülötte. Aztán hazaindultak, Sündör egy szót se szólt, vonszolta magát a dombokon át.

Ahogy hazaértek, Sündör lezöttyent a fémdobozok közé, szurtos kezével még mindig a hálót markolta, úgy meredt maga elé.

Most mintha moccant volna valami, Niru megdörgölte a szemét, közelebb lépett, és igen, megint, a háló több helyen felpuporodott.

– Gyere, gyere csak! – vonszolta magával Sündört. A hálóban egészen kicsi, gömbformájú lények fénylettek, ezernyi apró tüskelábukkal próbáltak kievickélni a szemek közül – Napállatkák – suttogta döbbenten Sündör – napállatkákat fogtunk!

Ragyogó arccal nézték a vashegyek fölött vöröslő napkorongot.

 

 
 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót