OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Lopotnyik

Lopotnyik

  2017.03.03. 21:00

Írta: Böszörményi Gyula
Illusztrálta: Szőnyi Gergely
Kiadó: Cerkabella, 2014
Oldalszám: 148

Hogy mi minden történik a Pukkancs utca egyik vénséges vén bérházában, azt csak Lopotnyik tudja. Meg a barátja, Luca. Lopotnyik, ha még nem mondtam volna, egy macska. Kopott szőrű, tépett fülű, kalandkereső kandúr, akinek meg sem rezzen a bajsza, ha egy hatalmas, rőtvörös patkánnyal, gonosz vicemanóval, vagy ősöreg, bugyborgó rémbanyával kell szembeszállnia.
 
Lopotnyik és a banyabú-dugó

 

Ismered-e a Pukkancs utcát? Hallottál-e már az ötös szám alatt álló vénségesen vén, vakolat köpködően öreg, cseréppotyogtató bérházról? S vajon tudsz-e arról, hogy ebben a roggyatag, négyemeletes építményben immár nyolcvan éve nem volt karácsony?

Bizony, így van ez! Jómagam sosem jártam a Pukkancs utca 5-ben, ám van nekem egy remek cimborám, Lopotnyik. Na, ő mesélte az alábbi történetet, amit most megosztok veled. Lopotnyik, ha még nem mondtam volna, macska. Afféle kopott szőrű, tépett fülű, töredezett bajszú kalandkereső, aki már igazán sokat látott, nyalintott és szimatolt az életből, s úgy ismeri az emberi természetet, mint a saját mancsát.

Történt egyszer, hogy karácsony közeledtével Lopotnyik, mint mindig, a város utcáit járta. Amerre csak nézett, színes fények ragyogtak az áruházak kirakataiban, csillámporos bodegák sorakoztak a hóloccsos sétálóutcákon, s az emberek titokzatos csomagokat hurcibáltak. Ráadásul egyre több olyan alak tűnt fel, aki a kabátja, sapkája, sálja mellé egy-egy zöld fenyőfát is magára öltött, mintha az kötelező viselet volna, s az alamuszi tűlevelek szurkálódása miatt fel-felszisszenve, ragyogó ábrázattal baktatott hazafelé.

Böszörményi Gyula: Lopotnyik (Illusztrálta: Szőnyi Gergely)

Kandúrbarátom, Lopotnyik ekkor tévedt először a Pukkancs utcába, és ott rögvest felfigyelt az ötös számú házra. Zöld szeme tisztán látta, hogy valami nincs rendben az épülettel. Míg tőle jobbra és balra, meg vele szemben is szinte minden ablakból barátságos fények szivárogtak, addig a vén vakolatköpködő sötéten, komoran böhömködött. Mivel Lopotnyik valóban szerette a kalandokat, gyorsan besurrant a tárt kapun, elosont a sajtszagú kukák mellett, majd a falhoz lapulva rácsodálkozott a bérház sivár udvarára.

A macskák érzékei rend-kí-vül kifinomultak, így Lopotnyik egyetlen pillantással többet látott, egyetlen szippantással többet szagolt, és egyetlen mancstapival többet érzett, mint bárki más. A gangok girbegurba vaskorlátait lesve, a zárt ajtók résein át szivárgó illatokat szimatolva, tappancsaival a kopott lépcsőket érintve nyomban tudta, miféle emberek élnek az öreg épületben, s azok hogyan töltik a szeretet ünnepét.

Például a földszinten élő Nyuszat úr és vénkisasszony lánya, Adalberta szívből úúútálta a karácsonyt. Ők sosem vettek egymásnak ajándékot, mivel az ilyesmit pénzpocsékolásnak gondolták – csakhogy (bár erről mukkot sem beszéltek) épp az ajándéktalanul eltelt ünnepek miatt voltak örökösen morcosak és sértettek. Adalberta azért vicsorgott, mert még egy fél diót sem kapott soha az apukájától. Nyuszat úr meg azért hörgölődött, mert a lánya soha nem főzött neki ünnepi vacsorát.

Bezzeg az első emeleten lakó Csolovekék! Nagy család, voltak vagy nyolcan: apa-anya-nagymama-nagypapa-fiú-lány-lány, no meg a nyomott képű pincsi. Ők minden karácsonyra több hullámban elkövetett, vad nekibuzdulással végrehajtott bevásárló-rohamokkal készültek. Ahányszor csak fordultak, a BMW-jük mindig dugig volt csomagokkal, amiket egymás elől takargatva cipeltek fel a lakásba, s rejtettek el a legkülönbözőbb zugokba. Mikor ezzel megvoltak, kezdődhetett a kincskurkászás! Mindegyikük azon ügyeskedett, hogy valamiként kileshesse, mit vett neki ajándékba a másik, meeert… Sosem találnád ki, miért! Hát azért, hogy megtudja, mennyibe került az ajándék, amit majd kapni fog. Bezony! Csolovekék szerint ugyanis az a legnagyobb szégyen, ha valaki olcsóbb kacattal lepi meg a másikat, mint amilyet ő vett neki.

A második emeletre érve a kóborfajta Lopotnyik horpadt hasa nagyot kordult, s akkora éhkopp fogta el, hogy szinte beleszédült. Ez persze nem csoda, mivel Kispöcökné – szellőztetés céljából – kitárta a konyhaablakot, ahonnan csak úgy hömpölyödött kifelé a sok finom gőz. Lopotnyik orra nagy hirtelen halászlét, töltött káposztát, rántott húst, birkapörköltet, meggyes-almás-túrós-mákos rétest, bejglit és némi sült tököt volt képes megkülönböztetni. Az étkek mesés üzenetébe azonban keserű, konok bú is keveredett, mivel Kispöcök úr a tévé előtt folyton azon zsémbelt, hogy „Jó, jó ez a kis káposzta, de azért a mama rántott pontya, az volt ám az igazi”! Mivel szegény Kispöcökné minden karácsonykor ezt volt kénytelen hallgatni, végül mindig elsírta magát – így érthető, hogy a második emeleten se szerették a szeretet ünnepét.

A harmadikon viszont… No, ott első hallásra úgy tűnt, hogy valaki túúúlságosan is szereti a karácsonyt, mivel Lopotnyikot olyan harsány nótázás fogadta, hogy attól majd leesett a füle. A nagygigájú Markoláb bácsi, aki az ünnepek alatt folyvást dajdajozott, most is agyonordította a karácsony szép csendjét. Akadt neki ehhez több kanna borocskája, sok rekesz söröcskéje, maga főzte pálinkája és akkora veres orra, hogy a városi cirkusz bohócai a csodájára jártak. Lopotnyik sosem állhatta a dínomdánom kétlábúakat, hát fújva-sziszegve rohant át a gangon tántorgó Markoláb bácsi lába közt, s már fenn is volt a negyediken. Ott aztán akkora csend fogadta, hogy még a bajusza is megberzenkedett tőle. A gangon sötét volt, az ablakokban alig pislogott némi fény, és se nyikkanásnyi nóta, se étkek édes illata, se meglepetést rejtő csomagok díszpapír-zörgése, de még csak egymással veszekedő kétlábúak bús dörmögése-morcogása sem látszott-szaglott-hallatszott sehol! Lopotnyik óvatosan summant ajtótól-ajtóig, míg csak szembe nem találkozott Lucával, aki épp akkor volt hatéves és nagyon szomorú.

 Mivel az én macskahaverom kiválóan beszélt kislányul, néhány perc múlva már azt is tudta, hogy mi a bánat oka. – Idén se lesz karácsony – súgta a lányka, aki a lakásukban terpeszkedő búskomorság elől menekült ki a gangra.

– Idén se?! – meresztett csudálkozó szemeket Lopotnyik.

– Hát mióta nincs nálatok karácsony?

– Anyuék szerint a Pukkancs utca ötöt már vagy nyolcvan éve elkerüli az ünnep – vonogatta a vállát Luca.

– No de miért?! – hökkent a sokat látott-szimatolt-tappancsolt macskavagány.

 – Hol ezért, hol azért. Egyszer beázott a plafon, másszor odaégett a vacsora, aztán felgyulladt a karácsonyfa, majd ellopták az ajándékokat, vagy kikapcsolták a villanyt, a fűtést, a vizet. Minden évben történik valami, ami tönkreteszi a karácsonyt.

Böszörményi Gyula: Lopotnyik (Illusztrálta: Szőnyi Gergely)

– Vagy úgy! – nyarvintott ekkor bőszet Lopotnyik. – Sejtem már, mi a baj. Mondd csak, Luca, lakik-e a házban olyan emberféleség, akit, ha meglátsz, minden hajad szála az égnek mered?

– Hááát… A Topsics néni – biccentett a kislány. – Arrafelé van az ajtaja. Lopotnyik zöld tekintete ekkor a folyosó végén induló, s egészen a tetőig emelkedő lépcsőre villant.

– Most megyek, de mindjárt jövök! – nyávogta. – És ha jövök, akkor az idén újra lesz karácsony! Azzal nesztelen, s bátran felcsapott farokkal a tetőtéri lakás irányába szökkent, ahol hamarosan elnyelte őt a borzongató sötét. Luca a gang vaskorlátjába kapaszkodva várt, csak várt, míg hirtelen hangos kiáltást hallott: lentről, a macskaköves udvarról hömpölyödött fel hozzá.

– Hát ez a szalagos kalap? Csak nem nekem vetted, apukám?

– De bizony neked, édes lányom, mivel olyan finom káposztás cvekedlit rittyentettél elém az ünnepi asztalra!

Luca ámulva leste, amint négy emelettel lejjebb Adalberta, a mindig morcongó vénkisasszony új kalapjában illegette magát, körbetáncolva a széles mosolyú Nyuszat urat, aki viszont egy nagy fazekat ölelt magához. S ezzel a csodák még épp csak elkezdődtek! Az első emeleten Csolovekék sorjáztak ki a gangra, kezükben egy-egy égő gyertya, s ahelyett, hogy a méregdrága kacatvacakokat bontogatták volna, szép énekszóval zengték tele a házat. Fölöttük Kispöcök úr ölelgette gömbölyded feleségét:

 – Én még sohasem kaptam ilyen szívhez szóló, szép ajándékot, mint ez a páros beutaló a kákabeléndeki fogyókúrás edzőtáborba!

– Örülök, hogy örülsz, szerelmetes uracskám – kacagott a felesége. – És meglásd, jövő ilyenkor már körbe is tudsz majd érni mindkét karoddal!

 

<<VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót