OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Lovak, kutyák, madarak (1)

Lovak, kutyák, madarak (1)

  2018.07.05. 13:50

Írta: Lázár Ervin
Illusztrálta: Dolnik Miklós
Kiadó: Varió
Oldalszám: 35

– Nézd, Apu, mit rajzoltam – mondja a fiam.

Fekete vonalak a hótiszta papíron.

Ez egy csipkés krumpli – akarom mondani, de még idejében visszaszívom, hogy is gázolhatnék bele ilyen felnőtti korlátoltsággal egy négyéves méltóságába. Különben is, krumplinak ez nagyon kecses, robbanékony, van benne valami titokzatos erő. És nicsak: szeme is van. Nem kétséges, ez egy állat. És mi az, hogy csipkés? Az állat hátán rejtélyes kinövések, fura taréjok sorakoznak, talán egy őskori sárkánygyík viselhetett ilyen díszt, ilyen félelmetest és ilyen megejtően szánalomra méltót.

– Nagyon szép – mondom, mert tényleg nagyon szép.

– Tudod, mi ez?

– Mi?

– Ez egy tüskés varabin.

 

Gyanakodva kutakodom állattani ismereteim között, tüskés varabin, hát az meg miféle szerzet lehet, hallottam én ilyen állatról? Vagy csak egyszerűen félremond valamit? Hiszen a gepárdot is gepárducnak mondja, a dögkeselyűt dögkeserűnek, a muflont liftonnak, a hiúzt héhúznak. Féltem atyai tekintélyemet, még azt találom mondani, hogy ez az állat nem létezik, s erre előhozza a rongyosra nézett A természet képekben című könyvet, s valamelyik szakadozott lapon megmutatja nekem a tüskés varabint. Fondorkodom hát egy kicsit, mindentudó felnőttábrázatot öltök, mintha csak vizsgáztatás céljából kérdezném:

– Meg tudnád mondani, hol láttál tüskés varabint?

– De hiszen együtt láttuk!

– Hol?

– Hát amikor nézted az álmomat. Nem emlékszel?

– Igen? – döbben belém. – Hát akkor láttuk? A közös álmunkban? Dehogyis felejtettem el. Hogy is feledhetném?!

Néhány hete vendégségben voltunk valahol, és úgy adódott, hogy egy ágyban kellett aludnom a fiammal. Sokáig firgett-forgott, rugdalódzott, karattyolt. Egy kicsit már untam.

– Most már aludjál! – mordultam rá.

– Jó – mondta komolyan –, elalszom. – És súgva hozzátette: – Nagyon szépeket fogok álmodni. Nézd te is!

Tehát onnan való ez a fránya tüskés varabin. Csakhogy a fiam nem tudja, hogy lekéstem az álmát. Nem tudtam elaludni. Először az örömtől, hogy íme, itt van egy ember, aki jó szívvel és barátságosan az álmába invitál. Aztán meg a bánattól, hogy hiszen lehetetlen ajándékot adott, nem ülhetek be – mint egy moziba – álma közepébe. Pedig lehet, hogy csak kishitű voltam. Mert aztán, amikor nagy nehezen sikerült elaludnom, színekről álmodtam. Égő vöröseket láttam, szelíd kékeket és olyasféle habkönnyű zöldeket, amilyeneket csak kora májusi ligetes réteken lehet látni. Könnyen meglehet, hogy nem is én álmodtam, hanem az ő álmát láttam. Honnan is álmodtam volna én olyan csoda színeset? Lám-lám, ha akkor sikerül korábban elaludnom, már régóta ismerném a tüskés varabint.

– Nálatok, Rácpácegresen, volt tüskés varabin? – kérdezi.

Hirtelen ki akarom mondani, hogy nem volt, de aztán gyanakodni kezdek. És azok a távoli estéli füttyögések? A félhomályos bokrok között sejtelmesen elsuhanó árnyak? Azok a finom, alig hallható dobbanások a padláson? S amikor a szél bedudált a kéményen? Nem kétséges, a tüskés varabin ott mozgott körülöttünk Rácpácegresen, csak nem vettük észre.

Rácpácegres különben az én gyerekkorom színtere. Eldugott, apró település a Dunántúlon, tizenhat-tizennyolc család élt ott, se iskolája, se villanya, se boltja, az oda vezető út is csak földút. Azt szokták rá mondani: Isten háta mögötti hely. Van benne némi igazság, de azért azt sem árt tudni, hogy azért volt Isten háta mögött, mert Isten éppen a háta mögé dugta a tenyerét. Igen, a tenyerét, amin szelíden és védelmezőn tartotta Rácpácegrest.

Sokat mesélek a gyerekeimnek Rácpácegresről. Rég elhamvadt fák magasodnak föl újra, lebontott épületek állnak össze, betemetett kutak ontják a friss, üdítő vizet, réges-rég kialudt tüzek melegítik az arcunkat, földdé vált öregemberek szólongatnak bennünket.

– Volt nálatok tüskés varabin vagy nem?

– Azt hiszem, volt. De sohasem láttuk. Csak hallottuk, vagyis hogy inkább sejtettük.

– És oroszlán volt Rácpácegresen?
56

– Más nem is hiányzott volna! Képzeld el, hogy ott játszunk a középsőház meg az alsóház között, és egyszer csak közénk ront egy oroszlán. Hova menekültünk volna?

– Fölpattantatok volna nagypapa paripáira, és elmenekültök.

Nagypapa paripái! Na hiszen! Elvonulnak előttem apám lovai: Madár, a nagycsontú pej; a vénséges-vén szürke, Deres; eszembe villan a kis orosz hegyi ló … és melegség tölti el a szívemet.

Ez a kis hegyi ló – alig nagyobb, mint egy póni – úgy maradt ránk a háború után, mint az elhajított töltényhüvelyek, a kilőtt tankok roncsai, az orrukkal a földbe fúródott, kiégett repülőgépek.

– Láttál te már lovat ülni? – kérdezem a fiamat.

Összeráncolt homlokkal néz rám, persze, ostobaságot kérdeztem, hiszen lovat is alig látott. Hol vannak már innen a kőrengetegből a rézdíszítésekkel kivert szerszámú söröslovak, a bútorszállító fuvarosok muraközijei. Még a szódások kiálló csontú, bánatos tekintetű gebéi is eltűntek a pesti utcáról. Legföljebb ha cirkuszban látott. Na, akkor meg még ostobább a kérdésem, mert cirkuszban aztán láthatott ülő lovat. Hiszen cirkuszi mutatványnak az számít, ami természetellenes. Hogyan magyarázzam hát el neki, hogy nincs szomorúbb egy ülő ló látványánál.

Egy éjszaka elvonultak a hadak Rácpácegresről, s a kongóan üres istállóban másnap ott találtuk ezt a kis lovat, akit később Kicsinek szólítottunk. Hátsó lábait maga alá húzta, a két elsővel úgy támaszkodott a földre, mintha valami nagy súlyt kellene lenyomnia. Pedig 57csak a saját felsőtestét tartotta szegény ilyen kétségbeesetten. A szeme ijedt volt, de látszott, nem tőlünk fél: segítséget kér.

– Na! – mondta neki szelíden apám, mert ezzel a szóval szoktuk fölkelteni a fekvő állatokat. De a kis ló meg sem mozdult, és nem mozdult a szigorúbb szóra sem. Mi gyerekek azt gondoltuk, hogy talán azért nem kel föl, mert nem tud magyarul.

– Miért, a lovak tudnak beszélni?

– Nem tudnak, de a gazdájuk egy-két szavát megértik: amivel elindítják, biztatják, megállítják őket.

– Hogy kell őket megállítani?

– A magyarok azt mondják, hogy hő vagy hőhe.

– És a nem magyarok?

– A németek is meg az oroszok is berregtek a lovaiknak, ha azt akarták, hogy megálljanak. Valahogy így, hogy prr, brr vagy trr.

– És a magyar lovak ezt nem értették?

– Nem bizony, berreghettél nekik, amennyit akartál.

Persze apám rögtön látta, hogy nem a ló nyelvtudása hézagos, a lábával van valami baj. Először arra gondolt, talán megsebesült, de egy karcolás sem volt a kis lovon.

– Megbénult a két hátsó lába – mondta.

Hoztunk neki vizet, nem kellett neki; ennivalót, azt sem fogadta el. Akkor már ott tanácskozott körülötte a rácpácegresi férfiak gyülekezete, és valaki azt mondta:

– Nem lesz ebből ló soha.

Állatorvost kellett volna hívni, de hol volt akkor állatorvos?! S ha lett volna is, honnan vettünk volna 585960gyógyszert? Ült hát szegény kis ló az istálló közepén, mint a reménytelenség szobra.

– És képzeld, egy szép napon elfogadta a vizet. Ivott. Estére már evett is.

– Meggyógyult?

– Arra még elég sokat kellett várni, még heteken keresztül pátyolgatta, etetgette, itatgatta nagypapa. De egy reggel lábra állt.

– És száguldott.

– Dehogy száguldott! Előbb meg kellett tanítani járni. Mint két rossz, érzéketlen szőlőkaró, olyan volt eleinte a kis ló két hátsó lába. Apám óvatosan vezetgette az udvaron, cirógatta, beszélt neki.

– Beszélt a lónak?

– Persze. Te is beszélgetsz a Pajtás kutyának, nem? Akik szeretik az állatokat, azok beszélnek nekik. Nagypapa biztosan ilyesféléket mondott, hogy: „Ne félj, Kicsi, vágtázol te még, akár egy versenyló. Olyan peckesen fogsz járni, hogy utánad fordulnak az emberek!”

– És a ló megértette?

– Valamit biztosan megértett belőle. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy beszélni kell az állatoknak …

– Miért hallgattál el?

Azért hallgattam el, mert keszekusza emlékeim homályából egyszerre csak előlépett két mozdonynagy ökör. A Vitéz meg a Csákó. A Vitéz volt a csális, a Csákó meg a hajszos.

– Az mit jelent?

– Hogy amikor járomba fogták őket, Vitéz állt a bal oldalon, Csákó meg a jobbon. Ha azt akartad, hogy jobbra forduljanak, azt kellett nekik mondani, hogy 61hajsz, Csákó! Balra fordítani meg úgy kellett őket, hogy csáli, Vitéz!

Tovább>


 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót