OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Az évtized legizgalmasabb gyerekkönyvei - 4. rész
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS MAGYAR : Rumini sorozat (9) Rumini Tükör-szigeten

Rumini sorozat (9) Rumini Tükör-szigeten

  2019.12.03. 18:22

Oldalszám: 312
Megjelenés: 2019. november

Amikor a Szélkirálynő legénysége megpihen a Gyöngy-lagúnában, és békésen fagyizgatva napoznak és úszkálnak, egészen biztosan úgy ­érzik, hogy most egy ideig végre nyugalom lesz körülöttük.

De persze nem is lenne ez egy igazi Rumini-könyv, ha a számításai­kat nem húzná keresztbe néhány ártalmatlannak tűnő, ám annál veszé­lyesebb higanyhidra, aminek a mérgétől Sajtos Rozi nemcsak gondolat­olvasó lesz, de ha nem tesznek valamit sürgősen, az egész ­teste ezüstté fog válni...
 
ELSŐ FEJEZET - A GYÖNGY-LAGÚNA

 


Ezen a csodaszép délelőttön még senki sem sejtette, mekkora veszély leselkedik a világ legszebb háromárbócos vitorlására. A Szélkirálynő ragyogó napsütésben, kedvező széllel, békésen haladt Egérország felé. Hátuk mögött hagyták a Kartács-tenger szigetekkel tarkított vizét, átszelték a Szila-tengert az opálbálnák díszkíséretében, akik egészen Opálkatlanig, az ősi Opálfölde határáig követték a hajót.
 
Tégedille királynő megtalálása derűt és békességet hozott mindenkire, akivel csak szemtől szembe találkozott, ezért a fedélzeten indulás óta jókedv és nyugalom uralkodott.

Bár a királynő jelenlétében még a megátalkodott bűnözők is elfelejtették korábbi gazságukat, a Szélkirálynő matrózai számára a legnagyobb csoda mégsem ez volt, hanem a Negróban végbement változás. A Szélkirálynő zord és szívtelen fedélzetmestere ugyanis a találkozás óta olyan kedves, figyelmes és barátságos lett, mintha a legjobb minőségű, Fordí-tóból származó vízzel zúdították volna nyakon. Az utazás hetedik napján már Sebestyén, a kormányos tette szóvá, hogy itt-ott ragad a hajópadló.

– Igazán szólhatnál Rumininek és Balikónak, hogy dörzsöljék át a fedélzetet, mert lassacskán odaragadok a deszkákhoz – figyelmeztette Negrót, de a fedélzetmester csak legyintett.

– Eleget dolgoznak a fiúk a kötelekkel, hadd pihenjenek is néha! Különben is, Rozi kisasszonynak és annak a helyes babának is kell is kell a társaság!

Való igaz, hogy Sajtos Rozi és Galléros Fecó kisfia, Kisfecó igazán jól szórakozott a matrózfiúk társaságában. Szabadidejükben együtt ücsörögtek és énekeltek a kabinok melletti szélvédett sarokban, máskor Rozi meséit vagy Fecó kalandos elbeszéléseit hallgatták.

Balikó gyakran felkapta és a levegőben hintáztatta az egérbabát, máskor a kicsi két mancsát fogva segített neki körbetotyogni a fedélzetet. Rumini eközben nagy beszélgetésekbe merült Rozival, esténként együtt gyönyörködtek a csillagokban, és néha elhúzódtak egy félreeső zugba, ahonnét mindig csillogó szemmel, kipirulva kerültek elő.

A legénység megértő szemmel figyelte a bimbódzó kapcsolatot, egyedül Balikó háborgott és tett rosszalló megjegyzéseket a barátjára, aki szemmel láthatólag képes volt belehabarodni egy
lányba! De Ruminit nem zavarta Balikó méltatlankodása, vigyorogva vonogatta a vállát, amikor Balikó azért zsörtölődött, hogy már megint kettesben találta őket a takarítószertár takarásában, és ábrándosan bámulta a hullámokat, miközben Balikó azt taglalta, hogy véleménye szerint Rozi túl sokat fecseg.

De Balikót leszámítva mindenki maradéktalanul elégedett volt a dolgok állásával. A legénység szívrepesve várta, hogy végre hazatérjenek a rakománytól roskadozó hajóval Egérországba, és megkezdjék jól megérdemelt pihenésüket. Galléros Fecó visszaszámlálta a napokat, mert Egérvárosban várakozó felesége, Johanna még nem értesült Rozi és Kisfecó szerencsés megmeneküléséről.

A matrózlegény alig várta, hogy végre újra együtt lehessen a család, viszontláthassa otthon maradt kislányát, Jucót, és Johanna is megnyugodhasson.

Az utazás nyolcadik napján viharossá fokozódott a nyugati szél, és a Szélkirálynő minden manőverezés ellenére kelet felé sodródott. Nem tértek el túlságosan a tervezett iránytól, ezért Sebestyén nem is aggódott, hiszen biztos volt benne, hogy a szél gyengülése után néhány nap leforgása alatt korrigálják majd az eltérést. Az egyedüli problémát az ivóvíz fogyása jelentette, de a térképek szerint errefelé is akadtak szigetek, így a Szélkirálynőnek minden esélye megvolt arra, hogy egy kikötés alkalmával feltöltse kiürült hordóit.

A tizedik napon alábbhagyott a szél, és a távolban feltűnt a szárazföld. A gyengülő légáramlattal néhány óra alatt elérték a kis szigetcsoportot, amely a térkép szerint az Ütköző-fok nevet viselte. A kapitány elrendelte, hogy vonják be a vitorlákat, és a Szélkirálynő fenséges mozgással, büszkén siklott az öbölbe, ahol a parti őrségtől rögtön engedélyt is kaptak a kikötésre.

Az elmúlt hónap viszontagságaitól kimerült matrózok örömmel nyugtázták, hogy végre minden úgy megy, mint a karikacsapás. Nem kell megvadult fenevadak támadásától tartaniuk, senki sem akarja tőrbe csalni, kifosztani, rabságba ejteni őket, és a kikötői bódésor árusainak sem jut eszükbe átverni a finomságokért sorba álló matrózokat. A szigetlakók barátságosak, az ivóvíz finom, a parti őrség kapitánya készségesen ad útba igazítást.

Miközben Bojtos Benedek kapitány az őrparancsnokkal beszélgetett, és Ajtony néhány különlegesen érlelt sajtgurigát vásárolt, Negró is szóba elegyedett a kikötőben járkáló helyiekkel. Kisvártatva titokzatos ábrázattal tért vissza a fedélzetre, ahol már gyülekezett
a legénység.

– Jó híreim vannak, fiúk! – újságolta lelkesen. – Többen is azt mesélték, hogy a sziget túloldalán található a világ legkékebb tengeröble! A Gyöngy-lagúna messze földön híres, állítólag még a Csincsilla hercegek is ide járnak nyaralni! És a fagylalt párját ritkítja a parti árusoknál! – kacsintott Balikóra.

Szavait hatalmas csend követte. Egyrészt a döbbenet némította meg a matrózokat, hiszen Negró még soha életében nem ragadtatta magát lelkes kijelentésre, másfelől mindenki sóvárogva gondolt a világszép lagúnára és díjnyertes fagyijára. Könyörgő tekintetek ostromolták némán, mégis beszédesen a kapitányt, aki maga is elábrándozott. Elvégre a fiúk annyi veszélyen
és viszontagságon mentek keresztül, nem kis részben az ő hibájából kifolyólag. Igazán megérdemelnének egy kellemes délutánt!

– Végül is nem sietünk olyan nagyon – szusszant Bojtos Benedek, mire a fedélzeten kitört az ováció.

Még Kisfecó is boldogan kalimpált Rozi ölében, miközben ügyesen formázgatta az újonnan tanult szót:

– Fadzsi, fadzsi.

Bár már jócskán elmúlt dél, a nap még mindig elég magasan állt, így bőven futotta az időből, hogy átsétáljanak a lagúnához, és ott töltsék a délutánt. Estére visszatérnek majd a kikötőbe, és egy jó alvás után hajnalban indulnak csak tovább Egérország irányába.

A matrózok lelkesen rángatták elő fürdőnadrágjukat a tengerészládák mélyéről, aztán vállukra vetett törölközőkkel elindult a csapat. A kisváros utcácskái barátságosan kanyarogtak a lábuk alatt, majd egy enyhe emelkedőn felkaptatva szemük elé tárult a sziget túloldalán elnyúló Gyöngy-lagúna. A tengerészeknek egy pillanatra a lélegzetük is elakadt a gyönyörűségtől. A világ legkékebb öble úgy festett, mint egy finoman megmunkált ékszer.

A hófehér homokot pálmacsoportok és virágzó gránátalmafák szegélyezték, a sekély víz szinte
áttetszően kék volt, míg távolabb, a lagúna bejáratát őrző sziklákon fehéren törtek meg a hullámok.

– Fenséges! – állapította meg kapitány.

– Na, mit mondtam? – dörzsölte a mancsát elégedetten Negró, majd kijelentette, hogy az első
adag fagylaltra mindenki az ő vendége.

– Furcsa, hogy sehol egy lélek – dünnyögte csodálkozva Fecó, de nem volt ideje elgondolkozni a dolgon, mert a nyakában ücsörgő Kisfecó újra kurjongatni kezdte, hogy fagyit szeretne, mire a társaság nagy lelkesen folytatta útját.

Az öböl felé közeledve rábukkantak egy fagylaltosbódéra, ahol harmincháromféle íz közül lehetett választani. Hosszas tépelődés után mindenki rendelt magának néhány gombócot, majd jókedvűen caplattak tovább a strand irányába. A homokos föveny felé közeledve Galléros Fecó újra értetlenkedni kezdett, mivel sem az utcákon, sem a parton nem látott senkit.

– Jó, hogy hétköznap délután sokan dolgoznak, de kizárt, hogy egy ilyen szép helyen egyetlen lélek se fürödjön – mormolta maga elé.

– Leszünk elegen! – bökte oldalba jókedvűen Rumini. – Legalább oda ülhetünk, ahová kedvünk tartja.

A homok vakítóan ragyogott a napsütésben, és a kék tengervíz is olyan hívogatóan fodrozódott, hogy végül Fecó is megfeledkezett a gyomrában ébredező rossz érzésről, és kedvtelve járatta szemét a káprázatos tájon.

A partra érve mindenki ledobta a törölközőjét, és egyenesen a vízbe rohant. Képtelenség volt ellenállni a kristálytiszta tengernek, amely langyosan nyaldosta a fürdőzők bokáját! Az egész társaság jókedvűen ugrabugrált a habokban, mintha nem is hétpróbás tengerészek, hanem a vakáció első napját élő iskolás gyerekek volnának. Dundi Bandi, Frici, Brúnó és Roland fröcskölőcsatát rendezett, Tubák delfinként ugrált, de még az idősödő Dolmányos papa és Cincogi doktor is megpróbált a víz felszínén lebegve napozni.

A legnagyobb pancsolást persze Kisfecó rendezte, aki boldog sikongatással úszkált Fecó és Rozi segítségével, aztán Rumini nyakába csimpaszkodva kalimpált, végül kacagva menekült Balikó
cápa elől, aki heves lábtempókkal körözött körülötte.

A kapitány térdig a vízben állva, mosolyogva nézte a legénységet. De jó, hogy végre kikapcsolódnak az emberei! Lám, Negró is milyen jól érzi magát, egész mélyre beúszott már!
Később a pancsolástól tikkadt társaság a pálmafák árnyékába húzódott pihenni, előkerültek az uzsonnák és a limonádéspalackok. Időközben Negró is visszatért az úszásból, és egyenesen a parton napozó Rozihoz sietett.

– Úgy tudom, te kedveled a ritka élőlényeket – mondta hamiskásan hunyorítva.

– Láttál valamit? – ült fel Rozi izgatottan.

– Bizony ám! – kacsintott Negró. – Beúsztam egészen a sziklákig, ahol már hűvösebb a víz. Egy helyen egészen különös, ezüstös csíkocskák rajzottak.

– Ezüstös csíkocskák? – értetlenkedett Rumini, aki Rozi mellett hevert a homokban.

– Úgy néznek ki, mintha vékony gyökérszálak volnának. Együtt hullámzanak a vízzel, gyönyörű látvány.

– Nem lehet, hogy inkább pici medúzák? – gyanakodott Rumini.

– Nem! Ezek olyanok, mint sok kis ezüstfonál ötösével-tízesével összecsomózva. És nem csak úgy sodródnak ám, rajban úszkálnak a sziklák körül!

– Sosem hallottam még ezüstfonálhoz hasonló élőlényről – tűnődött Rozi, majd Ruminihez fordult. – Bejössz velem? Szeretném megnézni őket!

Rumini készségesen talpra ugrott, bár különösebben nem vágyott vissza a vízbe, és a következő percben már Rozi mellett tempózott a sziklák felé. Tudta, hogy a lány igazi állatbolond, és élete
nagy álma, hogy ismeretlen élőlényeket fedezzen fel.

– Milyen kár, hogy Egérországban maradt a Lényes Könyvem! – sóhajtott Rozi úszás közben. – Rengeteg lényt kell belerajzolnom majd, amikor hazaérünk. Opálfölde minden lakója megérdemel egy külön bejegyzést: a topálok, méregdombi békák, amandina pintyek, opálhangyák és opálbálnák!

– Vigyázz, a bálnák egy dupla oldalon sem fognak elférni! – nevetett Rumini, aztán hirtelen elnémult.

Hűvösebb áramlatba értek, és ahogy lepillantott, vakító fényben villogott a víz, mintha a legfényesebb ezüsttel bevont hínárok hajladoznának a ragyogó napsütésben. Rozi elkerekedett szemmel meredt a mélybe, aztán óvatosan lenyúlt a lába mellett, és kiemelt egy vékony, kecsesen hajladozó, kunkorodó lényt, amely bár mutatott némi hasonlóságot a medúzákkal, egyértelműen más fajhoz tartozott. Nem volt se szeme, se szája, mégis sejteni lehetett, hogy az a feje, ahol a vékony ezüstszálak összenőnek, a tekergő szálacskák pedig a lábai vagy csápjai. A különös állat úgy csillogott, hogy képtelenség volt pislogás nélkül nézni. A vékony fonalcsápok
indaként tekeregtek Rozi kezén, egyik ujjáról a másikra kapaszkodva.

Rumini lenyűgözve bámulta a jelenséget.

– Mi lehet ez? – motyogta megigézve.

– Nem tudom, de gyönyörű – suttogta Rozi, mintha attól félne, hogy hangjával elijesztheti a meseszép jószágot. Pedig nem kellett ettől tartania, mert a vízben a félelem legkisebb jele nélkül, százával úszkáltak körülöttük az ezüstindák.

Rumini egyszerre felfigyelt a parton ugrabugráló, integető legénységre. Mi történt? Úgy hadonásznak, mintha fontos mondanivalójuk lenne!

– Nézd csak! – bökött a part felé. – Lehet, hogy indulunk!

– Jó, menjünk! – egyezett bele Rozi, és a vízbe eresztette a mancsát, hogy a rajta tekergő lény visszacsusszanhasson a tengerbe.

– Aú, ez a kis csibész belém csípett búcsúzóul. De nem fájt! – tette hozzá nevetve, aztán erős karcsapásokkal megindultak a part felé.

Látva, hogy Rumini és Rozi már kifelé úszik, a legénység egy része visszaült a törölközőjére, de többen végig a parton álltak, amíg a két fiatal ki nem ért.

– Csakhogy itt vagytok! – fogadta őket aggodalmas tekintettel a kapitány. – Most járt itt egy helyi lakos, aki figyelmeztetett, hogy mérgező lények rajzanak az öbölben, ezért néhány napig tilos fürdeni.

– Ó, mi nem találkoztunk mérgező lényekkel! – mosolygott Rozi, azzal felkapta a lába körül sertepertélő Kisfecót, és hatalmas puszit nyomott a pofijára.

– Még szerencse – könnyebbült meg a kapitány. – Viszont jól elment az idő, ideje visszatérnünk a Szélkirálynőre még a sötétség beállta előtt!

A legénység szedelődzködött, és hamarosan már a kikötő felé ballagott a jókedvű, elégedett, kimerült társaság.

A kaland folytatódik!

 

<<VISSZA A KISISKOLÁS OLDALRA

<<VISSZA BERG JUDIT OLDALÁRA

<<VISSZA A MESEREGÉNY OLDALÁRA

 


 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót