OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Február
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
<<   >>
 
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS KÜLFÖLDI
KÖNYVRÉSZLETEK - KISISKOLÁS KÜLFÖLDI : Miú és Vau

Miú és Vau

  2013.07.19. 02:47

Írta: Timo Parvela, illusztrálta: Virpi Talvitie. Kolibri Kiadó, 2012., 128 oldal

A hangulatos, rövid történetek ismerősek lehetnek saját életünkből, rácsodálkozhatunk gyengeségeinkre, esendőségünkre, és jót nevethetünk a főhősökön (vagyis magunkon).

Ezek a humoros és mély mesék már az óvodás korosztályt is megszólítják, miközben az egész család számára tartalmas és feledhetetlen élményt nyújtanak.

A sokoldalú finn író számos irodalmi kitüntetésben részesült, többek között a hazájában legrangosabb Finlandia Junior díj birtokosa. De a legnagyobb megbecsülést olvasóitól kapja, hiszen már 15 nyelvre lefordították műveit, és könyvei minden országban a sikerlisták élén állnak. A kutya-macska barátságról szóló meséit Finnországban családterápiára használják.
 
Biciklivel a Holdra

 

Miú macska volt, Vau pedig kutya. Jó barátok voltak. Egy égszínkék házikóban laktak, amely a dombtetőn állt. A színét természetesen Miú választotta, ugyanis nagyon szerette az eget. És nagyon szerette a fehér, bodros bárányfelhőket, a sötét viharfelhőket meg az áttetsző fátyolfelhőket is. De legjobban mégiscsak a Holdat szerette, a Hold csillogó ezüsthídját, amely fényesen ragyogott a domb tövében csillámló kis tó víztükrén.

– Milyen gyönyörű a Hold! Ha egyszer eljuthatnék oda, utána már nem vágynék semmi másra egész életemben! – sóhajtotta Miú.

Vau nem felelt, mivel már aludt. Elfáradt, aznap sokat dolgozott. Vau a veteményeskertjéről álmodott. Szerette a föld szagát, a zöldellő pázsitot és a sáros földutakat. Szerette a napfelkeltét és a reggelek illatát. Minden áldott nap a veteményesét túrta vagy krumplit kapált. Estére mindig olyan poros meg sáros volt, hogy Miú be sem akarta addig ereszteni a házba, amíg meg nem mosakodott a kis tóban. Vau azonban utálta a fürdést, mivel ki nem állhatta a vizet. Bár szófogadóan lebaktatott a tóhoz, de ott aztán csak állt a parton, reszketve bámulta a sötét vizet, és még a mancsát sem mártotta bele. Végül mindig ugyanolyan piszkosan ballagott haza.

 – Csak ennyire sikerült megtisztálkodnom – mormogta.

– Be sem vizezted magad! – állapította meg Miú.

– Túl száraz volt a víz – közölte Vau, majd bekucorodott a ládájába.

Így telt-múlt az idő, mígnem egy reggel Miú bejelentette:

– Úgy szeretnék egy biciklit!

– Aha – dörmögte Vau.

Már megszokta, hogy Miú folyton vágyakozik valamire. Hol egy rózsaszínű hintára ácsingózott, hol egy sárga vitorlás hajóra.

Egyszer Miú egy zenélődobozról ábrándozott.

– Ha lenne egy zenélődobozom, utána már nem vágynék semmi másra egész életemben! Biztos vagyok benne, hogy még jobb barátod lennék! Esténként zenélnék neked, és boldogan élnénk életünk végéig – ígérte.

Vau összeszedte minden megtakarított pénzét, hogy megvegye a zenélődobozt. Születésnapi meglepetésnek szánta, ezzel akart örömet szerezni barátjának. Amikor Miú megkapta az ajándékot, egyszer felhúzta, majd ezt mondta:

– Nagyon szép, de nem ilyennek képzeltem! – azzal az ablakpárkányra tette a dobozkát. Soha többé nem nyúlt hozzá.

Így aztán Vau nem igazán hegyezte már a fülét, amikor Miú újabb óhajjal állt elő. Ő maga semmire sem vágyott. Bőven beérte azzal, ha a földet túrhatta a veteményesében.

De Miú nem adta fel egykönnyen.

– Ha lenne egy biciklim, a fényes ezüsthídon át elkerekezhetnék a Holdra! – sóhajtotta sóvárogva.

– Nem bírnál addig eltekerni – vetette ellen Vau.

– Jó nagy lendületet vennék a domb tetején – mondta erre Miú.

– Azon a hídon nem lehet biciklizni – kételkedett Vau.

– Honnan tudod? Próbáltad már? – ellenkezett Miú.

– Hiszen nem is tudsz biciklizni! – zárta le a beszélgetést Vau.

– De meg tudnék tanulni, ha lenne biciklim! – folytatta volna Miú, ám Vau addigra már el is ment, hogy a dolgai után nézzen.

Miú csak nem hagyta békén Vaut, sem aznap, sem másnap.

– Ha kaphatnék egy biciklit, nem akarnék már semmi mást soha többé! – fogadkozott Miú, miközben Vau a répát ritkította.

– Ha eljuthatnék a Holdra, jobb macska és jobb barát válna belőlem! – ígérte Miú, miközben Vau tüzifát hordott be a konyhába.

– Csodálatos lehet a Holdon! Onnan biztos látni az egész Földet, meg ezt a dombot, rajta a mi égszínkék házunkkal! Ha mindezt én is láthatnám, egészen biztos, hogy a világ legeslegboldogabb macskájaként térnék vissza, és azt mondanám neked, hogy a mi házunk a legszebb, és nem vágynék semmire soha többé! – sóhajtozott Miú.

Vau azonban tovább folytatta az ablaktömítést, mert a nyár után egykettőre beköszönt az ősz, télen pedig kicsit huzatos volt a ház.

Elérkezett a betakarítás ideje. Vau kiásta a krumplit és a répát, leszedte a fáról az almát, és lekvárt készített belőle. Szörpöt főzött be, megőrölte a gabonát, a fölösleges termést pedig eltolta talicskáján a piacra.

Miután az utolsó üveg szörpöt is eladta, Vau igen elégedett volt. Olyan sok pénzt keresett, hogy futotta volna belőle egy új talicskára, sőt talán egy új ekére is, amellyel még nagyobb területet tudott volna felszántani. Erre gondolt éppen, amikor meglátta a biciklit. A színe ezüst, akár a Hold hídjáé, a kereke vastag, fekete, a csengője fényesen csillogott, az ára pedig… Annyiba került, mint az eke, és sokkal, de sokkal többe, mint a legjobb talicska!

Vau megvette Miúnak a biciklit, maga se tudta igazán, miért, mivel abban természetesen nem hitt, hogy bárki is eljuthatna biciklivel az ezüsthídon át a Holdig. Ennek ellenére hirtelen elhatározással a piacon keresett összes pénzét odaadta a bicikliért, amivel Miú a Holdra akart kerekezni.

– Biciklivel a Holdra! Még mit nem! Ez majd jó lecke lesz neki! Nagyot csobban a tóban a makacs macskája! Állandóan csak engem küld fürödni, de most majd ő is megmártózhat! – dünnyögte Vau, miközben hazafelé tolta a kerékpárt.

Miú csak úgy sugárzott a boldogságtól, amikor megkapta a biciklit. Kitartóan gyakorolt egy egész hónapon át. Vau a kerti hintából figyelte, ahogy Miú imbolyogva tekert fel-alá az udvaron. Egyszer a pajta falának ment neki, másszor a kötélen száradó ruhákba hajtott bele, majd továbbkarikázva egyenesen a trágyadombon landolt. A legtöbb erőfeszítésbe mégis az került, hogy egyáltalán fel tudjon kapaszkodni a bicikli nyergébe. Többnyire már azelőtt felborult, hogy egyáltalán lenyomhatta volna a pedált.

Ám egy hónap múlva Miú már meg tudta kerülni a hintát.

– Ma éjjel telihold lesz – jelentette be egy napon.

Vau nem felelt, csak bólintott.

A kerek Hold sápadtan ragyogott a sötét égen, ezüsthídja hívogatóan csillogott a tavacska víztükrén. Miú biciklije nyergében feszített, fent a dombtetőn, az égszínkék ház előtt. Vau mellette állt, komolyan és ünnepélyesen.

– Akkor én most elindulok – szólalt meg Miú. – Leszáguldok a domboldalon, felugratok a hídra, és megállás nélkül tekerek, amíg el nem érek a Holdig.

– Én pedig innen integetek neked – ígérte Vau.

Miú szótlanul ült a biciklin, s a tavacskát nézte. Az ezüsthíd éppen akkor ragyogott a legfényesebben, nyílegyenes útként ívelt a tó és a Hold között.

– De mi lesz, ha nem bír meg a híd? Ha beleesek a tóba? – fogta el Miút a kétség.

Vau hallgatott. Hiszen éppen ezt akarta. Ezt várta egy hosszú hónapon át, hogy most végre jót nevethessen a barátján, aki majd pórul jár.

– Nem tudok úszni – suttogta Miú.

– Nem? – csodálkozott Vau. Ő a vizet ugyan nem szerette, de azért jó úszó volt.

– Nem. Úgyhogy mindenképen meg kell próbálnom a hídon maradni – jelentette ki Miú elszántan.

Vau hallgatott. Komoran bámult maga elé, miközben Miú az induláshoz készülődött.

– Veled jövök – szólalt meg hirtelen.

– Miért? – kérdezte meglepetten Miú.

– Mert barátok vagyunk – jelentette ki Vau.

Ezután mindketten felszálltak a biciklire, és nekilódultak. Miú kormányzott, Vau a csomagtartón ült. Egyre sebesebben gurultak lefelé, a tó fekete víztükre mind jobban közeledett. A Hold ezüsthídja hívogatóan fénylett előttük, akár egy kifutópálya. Amikor leértek a partra, a bicikli hirtelen a levegőbe emelkedett, majd könnyedén siklott az ezüst fénycsíkon a fényesen ragyogó Hold felé. Egyre magasabbra emelkedtek, aztán hirtelen zuhanni kezdtek, és hatalmas csobbanással belepottyantak a tóba, melynek tükrén a fénylő ezüsthíd millió és millió vízcseppre töredezett. A tó felszíne hamarosan ismét tükörsima lett. A mély csöndben két alak bukkant elő a vízből. Vau kihúzta a prüszkölő Miút a partra, a biciklit azonban elnyelte a sötét víz.

Miú és Vau visszakapaszkodott a dombtetőre, az égszínkék házhoz. Beültek a hintába, és csak nézték a teliholdat, amely kivételesen szép volt aznap este.

– Jó, hogy te is velem jöttél! Máskülönben biztosan megfulladtam volna! – mondta Miú.

– Hát igen – bólintott Vau.

– Milyen buta is voltam, amikor azt képzeltem, hogy el tudok biciklizni azon a hídon a Holdig! – kesergett Miú. – De az is lehet, hogy ketten túl nehezek voltunk – morfondírozott tovább. – Ha mindkettőnknek lenne saját biciklije, talán sikerülne… – sóhajtotta.

Erre Vau elnevette magát.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót