OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
NÉPMESÉK
NÉPMESÉK : A mindentlátó királylány

A mindentlátó királylány

  2018.10.08. 01:01

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy király, ennek a királynak meg egy olyan lánya volt, aki mindent meglátott az egész világon. Senki se tudott előle úgy elbújni, hogy meg ne látta volna.

Egyszer ez a király azt hirdette ki az egész országban, hogy aki az ő lánya elől úgy elbújik, hogy rá nem akad, annak odaadja fele királyságát s gyönyörű szép leányát. Akit a lány mégis megtalál, azt karóba húzatja.

Uccu lelkem! Sokan próbálkoztak ezt megtenni! De hát mindhiába, senki se tudott elbújni a királykisasszony szeme elől. Cifrábbnál cifrább királyfiak készültek, elbújtak a világ minden részébe, de ezek is csak úgy jártak, mint a többiek, a királylány mindjárt meglátta őket. Már a földieknek minden teremtése elrémült a próbától, senki se mert többé előállni.

Hát egyszer egy kondáslegény eszébe veszi, hogy biz ő mégis megteszi, ezért azt mondja az anyjának:

 

- No, anyám, süssön nekem pogácsát, készítsen a tarisznyámba kenyeret, szalonnát, mert én megyek a királyhz!

- Ne menj, édes fiam! Hisz úgyse tudsz te elbújni! Lásd, mennyi emberfő van már a király tornácában, a te fejed is odakerül, ha rosszul üt ki a sorod!

- Ne búsuljon édesanyám, csak készítsen élelmet a tarisznyámba!

Megsül a pogácsa, beteszik a kenyeret, szalonnát, úgy indul el a kondáslegény; megy, mendegél, hát ahogy egy kis tavacska mellett ballag, meglát ott egy csepp halacskát.

- No, édes kis halacskám! Én téged elviszlek innen, mert ez a tó hamarosan kiszárad, így hát neked mindegy! Nekem pedig még hasznomra lehetsz.

Meg is fogta a kis halat, aztán elővett egy zsíros ruhát, s abba csavargatta. Erre megint megindult, s ment, mendegélt tovább: hát ahogy így megy hegyen-völgyön keresztül, látja, hogy egy sas meg egy holló ütik-tépik egymást, hogy a tajték szakad róluk. A kondás meg akarja tudni, hogy miért van ez a nagy csetepaté, s egyenest hozzájuk indul:

- Jó napot adjon Isten! Hát mit csináltok, miért veszekszetek annyira?

- Áldom az Istened – mondja a sas –, ugyan hogyne veszekednénk! Lásd, mikor az apánk meghalt, egy csizmát hagyott ránk. Most már azon szeretnénk megosztozni, de sehogyse tudunk. Hát tedd meg te azt a szívességet, igazgasd a dolgunkat, majd megszolgáljuk még valaha.

- Jól van, én megteszem a kívánságtokat, de tudjátok-e, mit?! Te, sas koma, eredj, szállj fel erre a hegyre, te meg, holló, erre a másikra, majd ha odaértek mindketten, akkor egyet kiáltok, ti meg szálljatok ide énhozzám, amelyiktek hamarább ideér, azé lesz a csizma.

Úgy is lett. A sas felszállt az egyik hegyre, meg a holló is a másikra. Itt a kondás egyet kiált, azok meg szállnak, mint a szél egymás ellen; de biz csak a sas ért a célra hamarább, az övé is a csizma. A kondás aztán megint tovább ballagott. Ahogy ment, mendegélt, észrevett az út szélén egy hervadásnak indult, letört rózsát. Erre megáll, s azt mondja neki:

- Hej, édes rózsácskám, de meghervadtál! Ugyan elvigyelek-e innen, vagy ne vigyelek! No, de mégis elviszlek, lehet, hogy még szerencsémre leszel.

Ezzel megint elindult, a rózsát meg felszúrta a kalapja mellé. Alig ment egy hajtásnyira, egyszerre csak megszólal a rózsa:

- Hallod-e, kondás pajtás! Te most az életemet mentetted meg, de nem is felejtem el soha! Hanem ültess el engem a királykisasszony kertjének a kellős közepébe, ott öntözgess meg minden reggel, majd meglásd, milyen szép leszek, de tudom, Istenem, nem is bánod meg.

Mit tett volna mást a kondás, mint hogy bevigye a királykisasszony kertjének a közepibe, és ott ültesse el. Aztán beköszönt a királyhoz:

- Szerencsés jó napot adjon Isten, felséges uramatyám! Én bújni jöttem!

- Ejnye, bomlottál volna meg még a másvilágon, hát te még ki sem állottad a próbát, máris már atyádnak szólítasz?! No, de majd megválik, hogy bújsz el: a próba három nap, ha azt kiállod, tulajdon lányomat s fele királyságomat adom neked; különben Isten hozott, édes fiam! Tedd le a szűröd! Van itt enni-innivaló, holnap meg majd dologhoz állsz.

Bort, pecsenyét tettek eléje, s vendégeskedett, mint egy hatökrös gazda.

Hajnalban mihelyst pitymallani kezdett, avval a szóval költötte fel a király a kondást:

- No, fiam, itt az idő, bújj el, ahova tudsz!

A legény nyakába veti a szűrét, s útnak indul széles e világba. De nagy szomorúságnak adja meg magát, mert nem tudott olyan helyet kigondolni, ahol a királykisasszony meg ne látta volna. Hát mit volt mit tenni, ment, mendegélt a Tisza-parton. Mikor meg elfáradt, egy kis bokor tövébe heveredett le. Ott a víz szélén sok apró hal úszkált fel és alá, ő meg a tarisznyájából kenyérmorzsát vett elő, s azt szórta be nekik. Erre még több hal gyűlt a parthoz. Itt jutott őkelmének eszébe, hogy neki is van egy kis hala. Ki is vette egyszeribe, a tenyerére tette, s úgy merítette a víz alá, hogy alig volt egy-két szempillantásig a kis halacska a víz alatt, mindjárt felelevenedett, de bezzeg el is tűnt a kondás tenyeréről. Csak ott búslakodik, csak ott szomorkodik magában a legény, hát egyszer csak egy nagy hal emelkedik ki a vízből, volt legalábbis oly nagy, mint egy ökör. Szétnéz a nagy hal, köszönti a kondást:

- Szerencsés jó napot, kondás pajtás! Ugye, te bújni jöttél?!

- Bújni ám, hal pajtás! De mi haszna! Nem tudom, lesz-e belőle valami.

- Ne búsulj semmit, megmentetted egyszer az én életemet, most hát segítek én is a sorodon. Tudod, mit? Ülj belém, majd leviszlek a Tisza legeslegfenekére, ott talán csak nem lát meg a királylány!

Úgy is lett, a kondás beleült a halba, és úgy mentek le a Tisza fenekére, ott aztán le-

heveredett, és hosszú szárú pipára gyújtott.

Délután egy órakor, mikor már megebédeltek, szólítja a király a leányát:

- Lányom, keresd a kondást!

A királylány kiáll a tornácba, tekint  a napba: nincs, tekint a fába: nincs, tekint a kőbe: nincs, tekint a vízbe: ott meglátta.

- Hej, uramatyám! Még ilyen legényre sem akadtunk, aki így elbújjék!

- Hogyhogy, lányom?

- Mert az a kondás a Tiszának kellős közepén, egy hal belső részében pipázik hosszú szárú pipából!

- Hej, a csillagát, még ilyen betyárt se láttam többet!

Ekkor a hal már kifelé vitte a kondást:

- No, pajtás, megláttak, már így haszontalan minden mesterség!

Hej, nagy szomorkodva ment haza a kondás, hogy már egy próbát megtett, aztán semmit se használt. Csak két nap már az élet. Otthon a király enni-inni adott neki.

- Fiam, már te ugyancsak derék legény vagy, azt már mégse hittem volna, hogy a Tisza közepén egy halban pipázzál hosszú szárú pipából; no de még két próba van hátra, majd meglátjuk, rendben lesz-e holnap a szénád.

Reggelre virradva megint felköltötte a király a kondást.

- No, fiam, szedd fel magad, és indulj!

Nyakába veti a kondás a szűrét, és ment, mendegélt, amerre a két szeme vitte. Szomorú volt, mint akinek a házát vitte el a víz, mert reménysége se volt a jó elbújáshoz. Hát ahogy magában epedezik, egyszer csak melléje száll egy sas.

- Ugye, kondás pajtás, te bújni akarsz?

- Bújni bizony, sas pajtás, de nem tudok sehova.

- No, ne búsulj semmit! Egyszer te is nagy jót tettél velem, mikor a csizmát nekem juttattad, most hát itt az idő, hogy megszolgáljam. Ülj a hátamra, majd elviszlek a nap másik oldalára , ott, tudom, nem lát meg.

Úgy is lett, a sas felvitte a kondást a nap másik oldalára. Ebéd után szólítja a király a leányát:

- Lányom, keresd a kondást, majd meglátjuk, elbújt-e úgy most is, mint tegnap.

A királykisasszony kiáll a tornácba, tekint a vízbe: nincs, tekint a fába: nincs, tekint a kőbe: nincs, tekint a napba: ott meglátta.

- Hajaj! Uramatyám, még ilyet soha világéletemben nem értem.

- Hogyhogy, lányom?! Mi lehet az?

- Hát, atyámuram, az a kondás ott a nap háta mögött imádkozik térden állva. Ezt sohase gondoltam volna!

- Már, lányom, csakugyan nagy mester az a mi kondásunk, ilyet a nagyapám lelke sem látott.

Ahogy a sas ezt megtudta, így szólt a kondáshoz:

- No, kondás pajtás, már meglátott a királylány, hiába minden, innen le kell mennünk, nem is tudom, hova bújsz most már, ha már itt is meglátott.

Mit volt mit tenni, lehozta a sas a napból, idelent elmegy a kondás a király elébe, ez meg csak elcsodálkozik, amint látja.

- No, fiam, ezt már csakugyan nem hittem volna! Az első bújásod is nagy volt, de hát még ez! Hajjaj… a nap háta mögött imádkozni térden állva… No, de most egyél-igyál, majd holnap megteszed a harmadik próbát. Ez lesz az utolsó, ha megteszed jól, akkor a leányom s a fele királyságom kapod, de ha nem, akkor oda az életed!

Reggelre kelve megint felkölti a király a legényt, s imígyen szól hozzá:

- Itt az idő, fiam: már csak ez az egy nap van hátra, menj Isten hírével!

Hej, lelkem, nagy szomorkodva kullogott a kondás a királykisasszony kertjébe. Hát ahogy ott sétálgat a gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágok közt, egyszer megszólal az a rózsa, amely az egész kertben a legszebb volt:

- Szerencsés jó reggelt adjon Isten, kondás pajtás! Ugye, bújni jöttél?

- Adjon Isten, rózsa pajtás! Biz abban a szándékban volnék én, de nem tudom, lesz-e belőle valami. Már elbújtam kétszer; először a Tisza fenekére, másodszor meg a nap háta mögé, de most már nem tudom, hova leszek?...

- Ne búslakodjál, pajtás! Jót tettél te is velem, hát nem veszem azt neked hiába. Tedd, amit mondok! Ülj belém mindjárt, a királykisasszony délig templomba fog menni, s neki mindig virágot szoktak szedni a kebelére. Majd ha a szobalányok eljönnek, engem törnek le, s engem tűznek a királykisasszony kebelére: ne félj, nézhet akkor!

Úgyis lett az egész; amint a királykisasszony felkel, szólítja a szobalányokat:

- Lányok! Virágot hozzatok nekem, de a legszebbiket válogassátok ki!

Kiszaladtak a szobalányok, hát csak elcsodálkoztak, amint a rózsát látták, nem is állhatták meg szó nélkül, beszaladtak a kisasszonyhoz:

- Felséges királykisasszony! Még sose volt olyan szép virág a kertben, mint aminő most van, egy rózsa.

- No, az kell nekem! Tegyétek be a bokrétám közepibe, azzal fogok menni a templomba.

Úgy is lett, bevitték a rózsát, a királykisasszony el is ment a templomba, a rózsa meg ott volt a kebelén. Ebéd után a király szólítja a leányát:

- Lányom, vigyázd a kondást!

A királykisasszony kiáll a tornácba, tekint a napba: nincs, tekint a vízbe: nincs, tekint a kőbe: nincs, tekint a fába: nincs. Ekkor, lelkem, könnybe lábad a királykisasszony szeme:

- Jaj, atyám, sehol se látom a kondást!

- Nem lehet az, lányom, csak nézd meg jobban!

Megint tekint a napba: nincs, tekint a vízbe: nincs, tekint a kőbe: nincs, tekint a fába: nincs.

- Jajjaj! Atyám, hova legyek, sehol se látom, akárhogy nézem is!

- No, csak nézd, lányom!

- Hiába, atyám! Már a vérkönny is csurog a szememből, mégse láom.

De, lelkem, a kondás se volt rest, kiugrik a királykisasszony kebeléről a rózsából, s nagy hirtelen megölelte, megcsókolta:

- No, szívem, szép szerelmem! Te az enyim, én a tied!

- Hű, lélekadta kondása! – mondta az öreg király. – Megnyerted leányom s fele királyságom!

Ezzel nagy lagzit csaptak, táncoltak kivilágos virradatig, s most is élnek, ha meg nem haltak.

 

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót