OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
NÉPMESÉK
NÉPMESÉK : A mindent varró tû

A mindent varró tû

  2019.11.10. 22:26

Varrótű Egyszer volt, hol nem volt, az óperenciás-tengeren is túl volt egy falu, amelyikben lakott egy nagyon gonosz ember. Nem mondom, más faluban is lakik gonosz ember, de ez mindnél gonoszabb volt. Volt neki vagy kilenc cselédje, akiket majd megnyúzott a munkával. De hogy, hogy nem, egyszer az egyik elérte, hogy nem nyúzta annyira, mint a többit. Annak adott egy kis máléföldet is. Hej, de irigyelték ezt a többiek! Kitalálták, hogy beárulják a gazdának. El is mentek hozzá, aztán azt mondták neki:

- Hej, gazduram, ez az ember olyan tût tud hozni, amelyik magától mindent megvarr.

A gazda talán nem is törõdött volna a beszéddel, de meghallotta a felesége. Az meg unta már a zsákfoltozást, merthogy sok volt a búza, hát sok zsák kellett. Így aztán addig-addig ösztökélte, hergelte az urát, míg az egy nap maga elébe hívatta a szegény embert.

- Hallod-e, te szegény ember, azt mondják, te olyan tût tudsz hozni, amelyik mindent megvarr. Ha ezt el nem hozod három nap alatt, rossz dolgod lesz!

- No, szegény fejem! A tût honnan vegyem? - búsulj el a szegény ember.

 


Mikor hazamegy, mondja a feleségének, csináljon neki tarisznyát, elmegy a tût megkeresni. Adott neki a felesége három hamuban sült pogácsát, aztán elindult a szegény ember. Azt gondolta, hogy a legközelebb levõ városban megszerzi azt a tût, ha másképp nem, ellopja.

Ment, mendegélt, míg rá nem esteledett. Megéhezett, aztán hûvös is volt az idõ, vékony volt a ruhája, hát széjjelnézett, hátha lát valami emberlakta helyet. Amint nézegetett összevissza, észrevett egy kis pisla fényességet. Egyenesen annak tartott. Éjféltájban odaért egy kis házhoz, be is ment, de nem látott senkit. Leült az asztalhoz, aztán elõvette az egyik pogácsát, eszegetni kezdte. Még jól se lakott, mikor rákiált valaki:

- Na, te jóllaktál, nekem is adjál, mert ha nem, megeszlek!

,,Ennek fele se tréfa!" - gondolja az ember.

- Itt a pogácsa fele, gyere, edd meg! - avval odaadja a fél pogácsát.

De kinek adta oda? Hej, de szörnyûséges valami volt az! Se nem ember, se nem állat, mégis mind a kettõ, mert feje volt, lába volt. De milyen feje volt! Mint egy dézsa! Keze meg, mint két szénahordó rúd. a lába, mint egy-egy kútágas. De még ezenkívül farka is volt, annak a végén meg egy csapó. Megijedt az ember, de nem mutatta. Mikor a fél pogácsát odaadta, a szörnyeteg csak rávicsorította a fogát, és azt mondta:

- Ha ennyit asz, mindjárt meghalsz!

Szegény ember elszánta magát, mert azt gondolta, ha odaadja az egészet, hát éhen hal. Ha meg nem adja, õt eszi meg ez a szörnyeteg! Az még talán jobb volna. Aztán azt mondta:

- Nézzed, testvér, ah odaadom az egészet, nekem nem marad az útra, mert nekem nagy utam van. Érd be ezzel, ládd, én is beértem a felével!

Hej, bõdült erre egyet a szörnyeteg:

- Hova akarsz menni, te ember?

- Nekem a mindent varró tût kell elvinnem a gazdámnak, mert ha el nem viszem a családomnak is meg nekem is végem van.

- Nekem így is, úgy is véged van, mert megeszlek. De a családodat sajnálom. Ha ideadod azt a pogácsát, és megígéred, hogy hozol nekem ilyen pogácsát egy szekérre vaólt, én odaadom neked a tût most mindjárt.

Hej, megörült a szegény ember! Ha így van, akkor õ nem hal meg, hanem még keres is ezen az üzleten valamit. Odaadta a két pogácsát, és ígért a szörnyûségnek még egy szekérrel, az meg elõvette a tükör mögül a tût.

Éppen olyan volt az szemre, mint más tû. De hogy kipróbálja, nem csapták-e be, a szegény ember elhasította az ujjasát, ami úgyis rongyos volt. Hát alig fogja a kezébe a tût, meg is volt varrva menten. De hogy volt az megvarrva, ha azt látta volna, Julcsa néném, maga is kívánt volna egy olyan tût.

Közben reggel lett, felkelt a szegény ember, a tût jól eltette, és ment haza.

Még jóformán be se alkonyodott, már hazaért. Otthon aztán a feleségével összeszedetett minden rongyos ruhát, a tû egybõl megvarrta. Hej, boldog volt az asszonyt is, hogy most már békét hagy a gazda az urának!

Reggel el is vitte a szegény ember a tût. A gazda felesége mindig talált valami varrnivaólt. De hát nem tudott annyit meg olyant találni, amit a tû percek alatt meg ne varrt volna.

No, marta az irigység a többieket, honnan meg hogyan szerezte meg ez a szegény ember azt a tût. El is mentek hozzá, elkezdték kérdezgetni, az meg csak kacagott kicsiket, és hol ezt, hol azt mondta nekik. De mikor látta, hogy akármit mond, elhiszik, akkor így szólt:

- Nézzétek, én olyan hosszú útra mentem, hogy a feleségem egy szekérre vaól hamuban sült pogácsát sütött. Elindultam, aztán alig mentem fél éjszakáig, meg akartam hálni egy erdei kis házban. Ott megvendégeltek, és a tût adták a pogácsáért. Ha nem hiszitek, próbáljátok meg!
Bizony elhitték, hozzá is fogtak sütni az asszonyok. Elindult mindjárt egy szekér megrakva pogácsával. El is értek az erdõbe, a kis házba. Ott meg szörnyen éhes volt a szörnyeteg, elbõdült, és egyszerre felfalt egy szekér pogácsát de mikor meglátta, hogy még két szekérrel van, lefeküdt, aztán elaludt.

No, várhatjátok, míg ez felkel! De ahogy elaludt, megindult a szél. Úgy fújt csak úgy recsegtek- ropogtak a fák. Megijedtek az emberek, szaladva mentek hazáig. otthon meg szégyellték, hogy olyan ügyetlenek voltak, és nem kérték el a tût õk is. De még a szekeret és az ökrök is ott maradtak. A szörnyeteg másnap, mikor látta, hogy ott a tenger pogácsa meg a nyolc szekér - mert az másnap, mikor látta, hogy ott a tenger pogácsa meg a nyolc szekér - mert az ökröket megették a farkasok -, elindult, és a gazdag ember háza elõtt elkiáltotta magát:

- Hol van az a drága jó ember, aki nem felejtette el, mait ígért, hanem még meg is toldotta?
Hát éppen ott volt a szegény ember, fát vágott a konyhán. Kiment, és illendõképpen kezet fogott a szörnyûséggel. Az meg a zsebébõl kivett egy kis tarisznyát, odaadta a szegény embernek, aztán azt mondta neki:

- Hallod-e, amiért bátor meg ügyes voltál, én ezt neked adom. Van benne annyi arany, hogy házat, földet vehetsz rajta. De több pogácsát ne hoz, mert megszárad, aztán kitörik benne a fogam.

Jó volt, hogy féltek az emberek ettõl a szörnyûségtõl, mert ha meghallották volna, mit mondott a szegény embernek, elvették volna tõle az aranyat. Még meg is verték volna, amiért becsaptak õket. De így igen nagy becsbe került; házat, földet vett, jól éltek, ettek-ittak, mindig vígan voltak, míg csak meg nem haltak. Ha meg nem haltak volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Forrás: Mesélj nekem - Kicsikről és óriásokról

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót