Nincsenapám, seanyám
2020.06.10. 23:17
Írta: Szabó Borbála
Oldalszám: 288
Kamasznak lenni rettenetes. Főleg ebben a családban.
“Megrázó és humoros, mély és felemelő, felnőttes és gyerekes. Folytathatnám a látszólagos ellentétek sorát, de mivel ez jóval sekélyesebb lenne, mint a regénynek akár egyetlen mondata is, ezért abbahagyom. Inkább olvassátok el magát a művet!” (Litkai Gergely)
Tud-e az ember olyan gyötrően, kiábrándultan és tragikusan magányos lenni máskor, mint kamaszkorában? Még ha a felnőttek mindent rendben lévőnek hazudnak is, egy tizenéves sokkal élesebben észreveszi a problémákat, és gyötrődve keresi a megoldást olyan gondokra, amiket nem az ő feladata lenne megoldani.
|
|