OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Az évtized legizgalmasabb gyerekkönyvei - 4. rész
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Április
HKSCPSV
29
30
31
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
01
02
<<   >>
 
INTERJÚK
INTERJÚK : Tamás Zsuzsa - Mesék a teljességhez (1)

Tamás Zsuzsa - Mesék a teljességhez (1)

Ayhan Gökhan  2015.05.17. 15:37

A jó mesék sokat segíthetnek, a megfelelő metaforikus nyelv vigaszt nyújthat
 
Második, Mesék a Teljességhez című mesekönyvedben gyakorlatilag a hős szerepét betöltő királlyal egy meseutazásban veszünk részt kalandról-kalandra. A mesék között versben írt Andersen- és népmese is szerepel.
Mit jelentenek számodra ezek a mesék, mit tesznek hozzá a Teljességhez?
 
Mindig is vonzódtam a „történet a történetben” szerkezetű elbeszélésekhez,  már a Macskakirálylányban is fontos szerepet kaptak a mesék a mesében, ebben a könyvemben pedig a főhős azért indul útnak, hogy felkeresse birodalma bölcseit, és segítségükkel mesékkel töltse meg a Teljesség könyvét.

 

Ezúttal már létező mesékkel dolgoztam (ha nem is mind egyformán ismert), és arra törekedtem, hogy egy-egy meglepő nézőpontváltással hozzam közelebb őket az olvasóhoz. Egész más az öreg halászra és nagyravágyó feleségére úgy gondolni, mint őseinkre, akik miatt inkább elkerüljük még a „Nagy Víz” tájékát is, csak az aranyhallal ne kelljen többé szembe kerülni; és sokkal mulatságosabb a vitéz szabólegény „hetet egy csapásra” hencegését egyes szám első személyű elbeszélőtől meghallgatni… Talán azt is sikerült érzékeltetnem, hogy a mesebeli jó és rossz szereplők sem olyan vegytisztán fekete-fehérek, mint ahogyan hajlamosak vagyunk gondolni rájuk.
  • A királyfis meséket feldolgozó, megidéző mesekönyvek közül az elmúlt időszakból említésre érdemes Simon Réka Zsuzsanna: Ahány király, annyi mese és Dóka Péter: Lila királylány című kötete. Mindkét könyvben más megközelítésben olvashatunk királyokról, varázslatokról. Az egyediség a te könyvedre is jellemző. A Mesék a Teljességhez című könyvben van szépen adagolt izgalom, kihívás, kaland, s az egészet összefogó, bámulatos humor. Hogyan találtál rá erre a történetre?

A Mesék a Teljességhez tulajdonképpen a szülővé válás, a szülővé érés könyve. Valójában nem tettem mást, mint kiindultam egy ismert mesebeli szituációból: adott egy birodalom, benne király s királyné, és természetesen adott egy probléma is, különben nem volna mit megoldani. Ezúttal a probléma nem az, hogy a királyi pár gyermek után sóvárog, hanem az, hogy a meglévő gyermek valamitől szenved, gyógyírt kell találni a bajára.

A megoldás elsőre egyszerűnek tűnik: meg kell tölteni a Teljesség könyvét, ám azonnal kezdetét veszi a bonyodalom, amint a király képtelen meghívni birodalma tizenkettedik bölcsét, a Tenger Boszorkányát. Az a király – legyünk akár aCsipkerózsika meséjében, akár egy mai mesében –, aki nem ért szót birodalma bölcseivel, nem jó király. Tehát a főhős utazása belső utazás is, a királlyá érésének útja. A felkeresett bölcseknek és az elhangzott történeteknek pedig van egy titkos íve. Aki figyel, észreveheti, hogy a félelmet nem ismerő hőstől, aki mindig fejjel megy a falnak, eljutunk a teljes önfeláldozás meséjéig, A kis hableányig: az éntől a feloldódásig, a fejtől a lábig.

  • A versben írt mesékről megtudjuk, hogy az élethez elengedhetetlenek. Ezzel némi pedagógiai felhívást teszel közzé a szülők felé, hogy ezekre és más mesékre is nagy szükség van a gyerekek egészséges lelki és szellemi fejlődéséhez. Tehát a mese a mai napig tanítói funkcióval bír? „Érdemes „használni” a mesét a mindennapi életben? 

A mesékre nemcsak a gyerekek lelki fejlődéséhez van szükség, hanem mindannyiunk lelki fejlődéséhez. A mese alapvetően felnőtt műfaj, legalábbis az volt hosszú századokon át, és nem is olyan rég történt, hogy kiszorult a mindennapi életből, s csupán a gyerekszobák könyvespolcain maradt helye. Én inkább a népmesék segítő funkcióját hangsúlyoznám (a tanító olyan szigorúan hangzik), utat mutatnak, terelgetnek, vigasztalnak, és rád bízzák, elfogadod-e az útmutatást. Persze ez manapság már nem is olyan egyszerű, hiszen már nem beszélünk meséül; annál beszédesebb, ha mégis akad egy kedvencünk, amely komoly érzelmi hatással van ránk, amelynek hősével azonosulni tudunk – az a mese valószínűleg egy számunkra fontos kérdésre hordozza a választ. Mindezt szívesen hangsúlyozom interjúkban, szakmai beszélgetések során, de amikor írok, nem a szakértőnek kell szólnia belőlem.

  • Nagyon gondos, a pongyola stílust határozottan kerülő nyelven megírt mesekönyv a tiéd. Olyannyira, hogy egy-egy kevésbé használatos, cizelláltabb szó és kifejezés is megjelenik a szövegben. Ezzel mintha azt a régi hagyományt szeretnéd feleleveníteni, miszerint az olvasás segíti a szókincs bővítését és a „szép magyar beszédet.” Célja ez egy mesének? A kortárs gyerekkönyvekben mintha több hangsúlyt fektetnének a történetre, mint a nyelvre.

A verses meséim versformája felező tizenkettes. Ennek szép és ismert hagyományai vannak, ezért mertem – némi hezitálás után – a tizenkét bölcs közös beszédformájának, mondhatni, nyelvének választani, és úgy éreztem, bátran archaizálhatok a verses elbeszélésekben. Mindamellett próbáltam a bölcseknek egyéni hangvételt biztosítani, így akad köztük olyan, akinek egészen könnyed a stílusa.

Kétségtelenül fontos számomra a nyelv, és nemcsak a versmondatokat csiszolgatom nagy gonddal, de mind a mondanivaló, mind a forma szempontjából kerülném, hogy pedagógiai célokról beszéljünk.

„Ha egy boszorkánynak vagy tündérnek lejár az ideje, így szokás mondani. Elhajózott. Azt hiszem, ilyenkor hajóra szállnak, de hogy hová mennek, nem tudom.”

Írod a Tizenegyedik mesében. Kiss Ottó Ati és a holdvilág című könyvében a meghalt nagypapa felköltözik az égbe. „…arra gondolt, milyen jó lesz majd, ha ő is megöregszik. Akkor összeszerelheti a különleges autót, és elrepülhet vele a holdra, hogy ő is segítsen Hanna kisasszonynak meggyújtani a holdlámpákat.” A halálról a felnőttek is keveset tudnak, ezért megfelelő tudás híján a szimbólumok segítségül hívása szükséges. Hogyan viszonyulnak szerinted a mai gyerekek a halálhoz, mennyire félnek tőle, s fontos-e, hogy egy mese, egy szöveg beszéljen róla?

Ennek a könyvnek nem kifejezetten témája a halál, bár valóban szó esik egy „elhajózott” boszorkányról, illetve tudjuk, hogy a királyné tündérnagymamája sincs már ezen a világon (mármint azon, amelyben a mese játszódik), ő is elment már.

Az elhajózás motívuma nem feltétlenül egyedi, viszont azt sugallja, hogy ezek a lények valahol azért tovább élnek, léteznek, más formában. Hogy az emberek is „elhajóznak”-e, arról ez a mese nem beszél. Egyébiránt persze, fontos a gyerekekkel a halálról beszélni, hiszen foglalkoztatja őket. Hogy hogyan, az nehéz kérdés, és nemcsak azért, mert a felnőttek is keveset tudnak róla. Amit tudnak, az bizonyos értelemben túl sok, „nem gyereknek való”.

Az én négyéves kislányom most jutott el abba a korba, hogy magától kezdi el firtatni, mi lesz, ha ő már nagy lesz, mi lesz, ha mi – a szülei – már nem leszünk. Rettentően el tud szomorodni. Ismerem ezt az érzést, én is sokszor megkértem a „tündérnagymamámat”, ígérje meg, hogy sosem hal meg. Furcsa, de nem emlékszem, mit mondott ő nekem ilyenkor (talán ígéretet tett…?), pedig jó volna valami kész választ bevetni, amivel megnyugtathatom a kislányom. De ilyen válasz nincs. A jó mesék sokat segíthetnek, a megfelelő metaforikus nyelv vigaszt nyújthat.

A mesekönyv végén az olvasó könnyen azt érezheti, hogy egy csalimesébe keveredett, ugyanis a mesegyűjtő-körútra elindult király az utolsó lapokon megtudja, miért is sírt valójában a kis királylány. Az utolsó, a tizenkettedik mese az előzményekről tudósít. Mintha itt finoman érzékeltetni szeretnéd, hogy nincsenek feleslegesen megtett utak, s ugyanez igaz lehet a képzelet szabad, akadálytalan áramlására is. Röviden: bátran és bizalommal induljanak el a gyerekek az ismeretlenbe?

Marie-Louise von Franz Női mesealakok című művében olvastam A hat hattyú című mese elemzésében egy szimbólumról. Emlékeztetőül: A hat hattyúban a főhősnő már épp a máglyahalál küszöbén áll, de épp letelik a hat év, amelyet némaságban kellett töltenie, arra szállnak a fivérei, a hattyúk, rájuk dobja nagy szenvedések árán a maga szőtte ingeket, s így megváltja őket. Egy fél ingujjal azonban nem készült el, így a legifjabb testvérnek a bal karja helyett hattyúszárnya marad.

Azt írja Marie-Louise von Franz: „Indiában az atmant, az isteni szellemet – különösképp a világban jelenlévő formájában – gyakran szimbolizálja hattyú, amely a tenger fölött lebeg, és fél lába van csak a vízben. Ha a vízben lévő lábát is kihúzná, megszűnnék a világ. Mesénkben úgy áll a dolog, mintha az atman háromnegyed vagy öthatod részben a világban volna; viszont egy szárny a másik világban marad. Ha kész volna a bal ujj is, és az a szárny is karrá válnék, nem volna többé semmi kérdés vagy probléma. Hanem itt szellemi és vallási vonatkozásban valami még fennmarad, szinte kérdőjelként, amit sohasem kell feloldani; különben minden túl világos volna, és túlságosan leszögezett. Mindent tudna az ember, és az volna a halál.”

Amit te az én mesémben „csalimesésnek” érzel – talán kicsit még csalódtál is? –, az nem más, mint az élet. Különben minden túl világos volna.

Forrás: uveghegy.com

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót