Miben rejlik a titkod, hogy hitelesen mutatod be a tinik világát? Nem tudom, beszélhetünk-e titokról… talán csak az előbb említett figyelem játszik szerepet, valamint, hogy van négy fiatalabb testvérem, meg jó néhány naplóm a saját tinikoromból. Igazából azt gondolom, a tizenévesek minden generációja ugyanazokon az állomásokon megy keresztül, ugyanolyan kételyekkel, problémákkal és feladatokkal szembesül, csupán a díszletek változnak, ezért titok nincs. Mind ugyanabból az anyagból vagyunk. Merítesz ötleteket a saját élményekből? Persze, másképp nem is lehetne: igaz, hogy az író egyfolytában monitoroz, de a legfőbb forrása mégis saját maga. A D.A.C. főszereplője, Flóra amúgy is sok mindenben hasonlít rám, például ő is iszonyúan sokat agyal, és iszonyúan sokszor használja azt a szót, hogy iszonyúan. (nevet) Minden szereplőm egy kicsit én vagyok, szerintem ettől nem lehet elvonatkoztatni, hiszen az én agyamban formálódtak meg. Vannak tini előolvasóid, akiknek megmutatod a készülő könyvedet? Nem jellemző. Amúgy is alapvetően intuitív szerző vagyok, inkább a megérzéseimre hagyatkozom, mint véleményekre vagy tapasztalatokra, de persze minden pozitív és negatív kritikát örömmel fogadok, és ha találok benne igazságot, megfontolom. Az olvasók a közösségi oldalakon és a blogokon szoktak üzenni, ez mindig eljut hozzám, szóval írjatok bátran! Egyből ifjúsági regénnyel kezdted, vagy jelent meg más témában is munkád? Nemhogy nem kezdtem egyből azzal, de két évvel ezelőttig eszembe se jutott ifjúságit írni. Ha a Manó Könyvek Kiadó nem hisz bennem annyira, talán bele sem kezdtem volna. Egyébként versekkel indultam, de szerencsére hamar áttértem a prózára és a drámára, ezek sokkal inkább nekem valók. Jelenleg a D.A.C. mellett novellákat írok, amik irodalmi folyóiratokban jelennek meg, például az Élet és Irodalomban, vagy legutóbb a Tempevölgyben. Ez nagyon más világ, de szintén az enyém. Mi tartasz alapműnek ebben a kategóriában? Az ifjúságiban? A Kisdarázs-t, ami egyben az egyik kedvenc könyvem is. Egy Viviane Villamont nevű francia író írta, és egy cserfes kislányról szól, akit a szülei válásának idejére bedugnak egy apácák vezette iskolába. Viviane – a kis hősnőt ugyanúgy hívják, mint az írót, ez a regény is részben önéletrajzi – cserfes, nagyszájú és óriási képzelőereje van, amit a környezete folyton próbál megtörni… nem árulom el, sikerül-e, csak annyit, hogy én részben ebből a könyvből tanultam meg, milyen erős dolog a remény és a hit. Íráson kívül mivel foglalkozol? Írok. (nevet) Több glossy magazinnak is dolgozom (a Cosmopolitannek és a Wellness Magazinnak), ezen kívül most életemben először fordítani is fogok, ennek az eredménye ősszel jelenik majd meg szintén a Manó Könyveknél, de többet egyelőre nem mondanék. Csak annyit, hogy nagyon izgalmas kihívás! Mit üzensz az olvasóidnak? Hogy olvassatok sokat, mert bár a könyvek látszólag nem oldanak meg semmit, néha azért mégis, ha pedig nem, legalább addig se pörgünk a problémáinkon. (nevet) És még azt, hogy legyenek álmaitok, törjetek feléjük, és ne hagyjátok magatokat eltántorítani, mert aki mindig visszamászik az ablakon, az előtt előbb vagy utóbb szélesre tárják az ajtót is! Forrás: motivalodok.hu