|
Mészöly Ágnes (író)
"1. Hogyan váljak gyerekből nővé, hogyan váljék férfivá? A nemi identitás alakulása, a szexualitás, az első párkapcsolati tapasztalatok, szerintem ez minden időben top téma volt és marad is. Ezt átszínezi mindig az adott kor: a médiából, és a 21. században a közösségi médiából is áradó szexualitás, a vélt vagy valós elvárások, a megváltozott illetve dinamikusan alakuló és sokszor ellentmondásos nemi szerepe elvárások.
2. Hogyan váljak gyerekből felnőtté a családomban és a társadalomban? Egyáltalán mi az, hogy felnőtt, mitől az, mikor leszek az? Ez se új probléma, de a kitolódott tanulmányi időszak, az fiatal felnőttek többségének nehezen elérhető önálló egzisztencia, a pár- és pályaválasztás megváltozott lehetőségei ezt is átformálták.
3. Hogyan legyek kamasz a kortárs közösségben? Ebben az életkorban nincs fontosabb, mint a kortárs közösségekbe való el- és befogadás. Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, ha ez nem sikerül. A kortárs közösségek többségének dinamikáját is átszabta a közösségi média. Talán sosem volt akkora közönsége és ezért ilyen szélesen ható negatív következménye a kamasztársadalmakban a kirekesztésnek, megbélyegzésnek
mint napjainkban."
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"Az első túl sok információ, a második a túl kevés kapaszkodó, a harmadik pedig a túl kevés unalom, idő a dolgok feldolgozására."
Miért nehéz beszélni a problémákról?
Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)
"Mert bizonyos problémákra a pedagógusok, szülők sem tudják a megoldást, válaszokat, vagy bennük is félelmet, rossz emlékeket kelt a téma. Vagy mert a probléma tabunak számít a társadalomban, és a felek, diákok úgy érzik, szóba hozni is ciki. De a keretei sincsenek megteremtve ezeknek a beszélgetéseknek az iskolában. A problémák megbeszéléséhez idő kell, és elfogadó, bizalmi közeg. Erre ritkán megfelelő egy 45 perces osztályfőnöki óra, még kevésbé egy tíz perces szünet."
Mészöly Ágnes (író)
"Mert nem egy nyelvet beszélünk. A digitális paradigmaváltás túlzottan megváltoztatta a kommunikációt. Ennek ellenére lehet beszélni, csak mindkét oldalról nagy erőfeszítésekre van szükség."
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"Mert nincs rá idő. És ha lenne vagy éppen van, akkor se megy. Egyrészt kevés az őszinte hiteles fórum. Kevés az olyan kör, illetve kapcsolat, ahol nem kell elvárásoktól, ítélkezéstől, kioktatástól, retorzióktól tartani. Az hogy a kamasz nem fordul a felnőttek felé, egyrészt érthető és így is van jól, de ez csak addig tartható biztonsággal, amíg van olyan kortárs közeg, ahol segítséget kap, és ahol jelezik, ha muszáj bevonni felnőttet." -
Miről segít beszélni Az osztály vesztese?
Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)
"Az iskolai bántalmazás, zaklatás problémakörét járja körbe. Nemcsak az áldozatok oldaláról, hanem a bántalmazókéról is. Mi játszódik le egy gyerekben, amikor diáktársait bántják? Ha nem érzi magát jól a bántalmazó szerepben, miért ragad mégis bele? Miért érzi úgy a gyerekek nagy része egy osztályközösségben, hogy ő a vesztes? Milyen fokozatai vannak a bántalmazásnak? Mit éreznek a bántalmazottak? Miért nem szólnak szüleiknek és a tanároknak? Mindezekkel a kérdésekkel foglalkozik a mű, és indíthat el párbeszédet diákok, szülők és pedagógusok között."
Mészöly Ágnes (író)
"A közösség titkairól, az ember önmegítélése és mások általi megítélése különbségeiről."
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"A bántalmazás természetrajzáról. Közösségi dinamikákról. Félelemről és kirekesztettségről. A közösségek felelősségéről."
Miről segít beszélni a Te kerested a bajt?
Mészöly Ágnes (író)
"Az erőszak és az ítélkezés természetéről."
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"Az ítélkezésről. Arról, hogy milyen hamis biztonságérzetet ad az áldozathibáztatás. A látszatról. Barátságról és árulásról. A család fontosságáról, és annak a kínjáról, ha milyen, ha a család sem működik érzelmi támaszként."
Miről segít beszélni a Szabadlábon?
Mészöly Ágnes (író)
"Az elszakadásról, az önállósodásról, és persze a fogyatékos test és az egészséges szellem egymáshoz viszonyulásáról."
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"Kinti - benti utazásról, akadályok legyőzéséről, önmagunk kereséséről."
Segíthet egy regény a személyiség fejlődésében? Ha igen, hogyan?
Wéber Anikó (író, újságíró, pedagógus)
"Szerintem mindenképpen segíthet a személyiség fejlődésében egy regény. Segít kimondani, megfogalmazni mindazt, amit érzünk, csak eddig nem találtunk megfelelő szavakat rá. Egy-egy szereplőben ráismerhetünk magunkra, egy-egy cselekményszálban felfedezhetjük saját élethelyzeteinket. Az osztály vesztese például megmutathatja az áldozatoknak, hogy nincsenek egyedül. Hogy ami történik velük, az nem azért van, mert ők kevesebbek, gyengébbek a többieknél. Láttatja, ki mit érezhet hasonló szituációkban, és hogyan reagál azokra. Legtöbbször szerintem nem tudatosan vonjuk le a regényekből a ránk vonatkozó tanulságokat. Egyszerűen a részünkké válnak, és felidéződnek bennünk, ha hasonló helyzetbe kerülünk."
Mészöly Ágnes (író)
"Mindenképpen. Megmutathat olyan szempontokat, élethelyzeteket, megoldási módokat, amit addig nem ismert az olvasó. Tényleg igaz (kivételesen) a szlogen, hogy "Minden könyv hozzánk tesz valamit".
Csekeő Borbála (szakmai vezető a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítványnál)
"Van pár kamaszkori könyvélményem, amivel kapcsolatban máig hiszem, hogy nem az lennék, aki vagyok, ha nem olvasom, ha nem akkor olvasom. A jó könyv kérdéseket tesz fel, elgondolkoztat, szembesít olyan helyzetekkel, amik ismerősek már, vagy szembejöhetnek bármikor. Teszi ezt sokszor távolítva, hogy elviselhető legyen a tükör, és kevésbé direkt a minta vagy az ellen-minta adás."
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
ÖSSZES FOGLALKOZÁS
