Hintafa blog Az iskolaév lassan véget ér, itt a tavasz, ami új kihívások elé állítja a két jó barátot. Egy biztos, Matyira és Sárira mindig lehet számítani, mindent megoldanak, még akkor is ha ehhez lógni kell az iskolából (amihez a tanító néninek is lesz néhány keresetlen szava). Hol beköltöző lakók zavarják meg a ház nyugalmát, hol pedig Kadlicsek néni határozza el, hogy élelmezési okokból megszabadul kutyájától, a rendkívül intelligens Jonatántól. De sajnos az osztály két legkomiszabb tanulója, Horácsek és Pacanda sem tétlenkedik.   Hét fejezeten keresztül élvezhetjük az első részből már megismert lehetetlen és ellenállahatatlanul vicces kalandokat. Ahogy a csodálatos telefonkagyaló segítségével helikopterből zerge, bűnözőből férfizsebkendő lesz, Jonatánból előbb jól nevelt kutya, majd tolvajokat lefülelő eb, némi sebészeti beavatkozás után. Bár ez utóbbi kalandot kissé túlzásnak éreztem, de minden jó, ha a vége jó, Jonatán pedig a szerető gondoskodásnak köszönhetően gyorsan regenerálódik. Egyébként pedig a gyerekek minden tévelygését szívesen elnézi az ember, igazságérzetük, a jót cselekvés vágya, a segítőkészség, a helytelen dolgok kijavításáért tett erőfeszítéseik miatt. Mindezen erőfeszítéseikhez szükséges kívánságaikat a varázslatos telefonkagyló gond nélkül teljesíti, bár néha nem állja meg, hogy ilyen megjegyzéseket tegyen: "hát kérem, ahogy kívánjátok, de annyit modhatok, hogy néha igazán fura ötleteitek vannak."