8-9 éveseknek Írta: Varga Bálint   Illusztrálta: Rátkai Kornél Kiadó: Kolibri Gyerekkönyvkiadó, 2017 Oldalszám: 96 Ismered a Kis Nicolas-t? A már nálunk is klasszikusnak számító francia ifjúsági regény főhősei végre megtalálták magyar barátaikat! Zsé, Artúr, Borisz és Julianna Nicolas-éhoz hasonló derűvel, mégis tűpontosan látja a világot. Összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását. Örök igazság, hogy a nindzsák nem fociznak

 

Varga Bálint két ifjúsági regény után egy igazi rosszcsont-könyvet írt, melynek szereplői nem igazán rosszak, sokkal inkább kalandvágyók. A Zsé meg a haverok történetét bevallottan Jean-Jacques Sempé és René Goscinny nagy klasszikusa, A kis Nicolas ihlette. Varga Bálint egy korábbi interjúnkban elmesélte, hogy szerinte "A kis Nicolas kalandjainál jobb gyerekkönyvet még soha senki nem írt", és szeretne egy hasonló történetsorozatot. A kötet végre el is készült, hőseit pedig - ősi francia nevek helyett - úgy hívják, hogy Zsé, Artúr, Borisz és Julianna. A srácok összevesznek, kibékülnek, kajánul vigyorognak, de abban kimondatlanul is egyetértenek, hogy a barátság mindenekelőtt való. Sárkánycsapdát építenek (igaz, sajnos más esik bele), (majdnem) nindzsává képzik magukat, elkergetik az ellenséges sziú indiánokat, tóban úsznak, lángost falnak, és kardot faragnak. Szóval csak olyasmit csinálnak, aminek értelme van. Közben pedig megértéssel vegyes lemondással és rengeteg humorral szemlélik a felnőttek csetlését-botlását. (Kiss Orsi)

Hintafa blog   Zsé a szüleivel a fővárosból költözik a nyugodt és kiegyensúlyozottabb életvitel, az önerőből megtermelt élelmiszerek, a napfény és a jó levegő reményében egy faluba. De persze minden viszonylagos. Mert itt van például Endre, a nyugalom megzavarására alkalmas házörző kecske, akit apu az egész könyvben próbál humánus módon megfejni. Endre viszont mégsem Bandi, akiről feltételezhetnénk annyi belátást, hogy megosztja a tejét másokkal -ha már minden orra ügyébe kerülő dolgot megrág. Anyu is egész hamar belejön a vidéki létezés ritmusába és messzelátójával rendszeresen gyönyörködik a kertet látogató madarakban. Erről a sajátos falusi gyerekmenyországról mesél Zsé, vagyis Zsigmond hét, a gyerekkor gondtalanságát, a közös bandázások örömét idéző fejezetben -egyben bepillantást kapunk a ránk váró kiskamasz allűrökre. Rátkai Kornél kedves illusztrációi is ezt a huncut csintalanságot hangsúlyozzák. A lazán egymás mellé fűzött történetekből bontakozik ki a család és Zsé barátainak élete. Anyu és apu a maguk módján színesitik a falu képét, amikor utóbbi könyvből tanulja a fent említett jószág fejését és anyu is, aki rendszeresen a tyúkolba helyezett sámliról gukkerezi a madarakat. Ha a felolvasó felnőttnek eszébe jut Hrabal világa, vagy Kis Nicolas, esetleg a Cukrozott omlett éleslátó, vagány, néha kissé szemtelen gyerekszereplői, akkor nagyjából el is helyezte Zsigmondot a gyerekkönyves univerzumban. Ahogy előző könyveiben, most is nagyon karakteres szereplőket hívott életre a szerző, akik oly mértékben kiemelkednek a lapokból, hogy az olvasó könnyen felismeri saját környezetének egy-egy jellegzetes figuráját. Akár a vegyszerek nagy barátját, Giza nénit, vagy a minden problémára megoldóást jelentő szigszalagok nagykövetét. Annyira, hogy ami Boriszéknál a szigszalag, az az én mikrokörnyezetemben a “szilo” nevet viselő csodaszer. A boltokban egyébként siloplast néven fut és, nem kevesebbet remélnek tőle a helyi erők, mint minden felmerülő gravitációs probléma megoldását.   Egyszóval szerethető, szórakoztató történet, márcsak azért is, mert a szereplőkben magunkra, esetleg szomszédainkra ismerünk. Ettől pedig annyi otthonossággal és vidámsággal töltődtünk fel, hogy ha nem laknánk vidéken, biztosan kedvet kapnék, hogy elköltözzem.