Ha te is régóta vágyódsz a gejzírek birodalmába, akkor kóstolj bele az izlandi gyerekirodalomba! Lendületes humor, a tabutémák felszámolása, komoly témák 88 oldalon keresztül. Olvasd el (kissé spoileres) ajánlónkat a Randalín és Mundiról, a díjnyertes könyvet keresd a boltokban! Ha gyerekként megkérdeznek, hol lenne a legizgalmasabb és legszabadabb gyerekkorom, biztos nem gondolom, hogy Izland világa ízig-végig egy életigenlő, gyerekbarát hely. Bár a "felnőttirodalom" vagy filmipar egészen más hangulatot és üzenetet szokott megütni, igaz ez a gyerekekhez szóló szövegekre és képekre is. Ami nekem eddig lejött a szövegeken keresztül, hogy Izlandon felnőni iszonyat szuper lehet! Őszinte, nyílt és humoros életfelfogást közvetít a Randalín és Mundi is. Az a típusú mese, amit nem tudsz lerakni, mély sóhajok közepette hangosan heherészel, és végül mély fájdalom és hiányérzet kavarog benned: miért ilyen rövid? De mégis, mi a titka? Először is leszámol a sztereotípiákkal. A fabula elején Randalín – aki frissen költözött Rejkjavíkba, és, aki a képek alapján első ránézésre fiú, de rögtön megtudjuk, hogy lány – füllentéssorozata alapozza meg a sztori kiindulópontját. Azt mondja ugyanis leendő barátjának és egyben friss szomszédjának, Mundinak, hogy őt Izabella Athéna Éjszakának hívják, hogy kilencéves létére totál rászokott a dohányzásra, és ezen sürgősen változtatni szeretne, mert tudja, hogy így karácsonyra tuti kipurcan, és le fog maradni az ajándékokról. Mundi persze kiakad az új szomszéd felelőtlenségén, és rögvest a segítségére siet: azt tanácsolja, keressen egy hipnotizőrt, az ő édesapja ugyanis pont egy hipnotizőr segítségével szokott le végleg a dohányzásról. Nagyjából ezzel az alaphelyzettel már elég gyanús, hogy a derék szülő valószínűleg csípőből visszarakja a könyvet a polcra, és közli, hogy na, ezt tuti nem fogja felolvasni, nemhogy önálló olvasásra a gyerek kezébe adni... Itt ugyanis az alaphozzáállás nagyjából az, hogy a gyerekeket letiltjuk a "nem nekik való" témákról. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy a világháló borzasztó híráradatával kéne szembesíteni őket nap, mint nap, sőt! De nem kéne tabusítani olyan érzékeny és teljesen közvetlenül megélt tapasztalatokat, mint a dohányzás. Ha belegondolunk, elég nagy hurok lehet egy gyerek elméjében: ártatlanul elég nehéz megérteni, miért van meg a felnőtt világban ez az ön-és környezetkárosító hajlam. De a probléma él, letagadni nem lehet, és ilyen esetekben egy beszélgetést egy szöveg tudja szerintem a legjobban megalapozni. Ráadásul a Randalín és Mundi elég éles tükröt tart elénk, és történet finoman szólva igencsak életigenlő, úgyhogy nem hiszem, hogy bármilyen ártalmas kicsengése lehet a szövegnek. A sztereotípiáknak int be az a jelenet is, amikor a gyerekek kifekszenek a kertbe egy pokrócra és Randalín javaslatára Fifi-t olvasnak, ami amúgy egy "lánykönyv", de ennek ellenére nagyon vicces, Mundi is jól szórakozik rajta. A legjobb, amikor Randalín elkezdi széttépni a könyvet, és az általa elolvasott lapokat továbbadja Mundinak, aki később kezdte olvasni a könyvet. Mundi persze először megint kiakad egy picit, de hamar megtudja Randalíntól, hogy az apukája szerint (aki eléggé ért a könyvekhez) a könyvek arra valók, hogy olvassuk őket. Mindemellett persze a könyvben tematizálódik rengeteg olyan dolog, ami a kiskamaszokat érdekli. Bekukkanthatunk vele egy csomó felnőtt világába. Randalín apukája elismert, de rendkívül magának való költő. Az anyukája mindig mást csinál, ezerrel pörög, keresi magát a világban, most pedig elutazott, hogy színészeket maszkírozzon. Mundi apukája buszsofőr, amire a fiú nagyon büszke, az anyukája zongorista. A garázsban lakó szomszéd, Jakob Muhamed naná, hogy zenész, sőt illegális kígyótartó. Ami közös bennük, hogy mind szeretik a munkájukat. Akárcsak az antikvárius, vagy Greta Hansen, az énekesnő, jós és médium. Egyetlen figura van, aki a gyerekek számára értelmezhetetlen, ezért alakját egy csomó helyi legenda lengi körül, a gyerekek félnek tőle. Ő Mérgezett Ketill, aki a könyv csúcspontján, a szuper kerületi bulin mégiscsak megjelenik, és valamilyen módon kapcsolódni próbál a közösséghez. A legizgalmasabb aspektusa a könyvnek a hihetetlen sodró humor mellett az, ahogy Randalín és Mundi alakja kirajzolódik az olvasó számára. Randalín igazán egy szuper csaj, aki mezítláb bújik a gumicsizmájába, feltéve, hogy nem esik az eső. Aztán egyszer csak kiderül, hogy ez az egész dohányzás dolog sem volt teljesen indokolatlan, ugyanis az anyukája elutazott karácsonyig egy tanfolyamra. Addig az apukájával lesz, akit szintén nagyon szeret, de érthető, hogy hiányzik neki a mamája. Ő a régi tanára szerint a sorozatos válások áldozata, ugyanis a Randalín anyukájának öt férje volt. Ebből csak hármat ismert a lány, de a nővére viszont mindet. Ennek ellenére Randalínnak mind az anyukájával, mind az apukájával szuper a kapcsolata. A neves költőnek például a születésnapjára a legszuperebb ajándékot eszeli ki a két barát. Ezzel a szuper húzással pedig nemcsak hogy kizökkentik a saját világából a költőt, hanem mélyen meg is hatják. Az alapos pszichoanalitikusok mondhatják persze, hogy Randalín a csodás ajándékkal nem akar mást, mint az apukája szeretetét, de szöveg számomra azt sugallja, hogy Randalín nagyon is részesül az apai figyelemben, sőt, rengeteg dologban inspirálja őt a papa. Szóval azért elég komoly témák sejlenek fel az egyszerű történet alól. Éppen ezért szuper lehet például egy irodalomóra keretein belül megvitatni a felmerülő kérdéseket. Mundi alakján pedig gondolkozzatok el egy picit ti, együtt a gyerekekkel, ha elolvastátok ezt a szuper, sodró kis történetet!