Hintafa blog Végre egy jó fociskönyv! Pate végre megcsillogtatja tehetségét, mint csapatmenedzser és focista. A helyi focibajnokságra is benevez, csak egy gond van, hogy nincs csapata (a sajátjából kitúrták). Ezért toborozni kezd, de a jelentkezőket elnézve nincs oka bizakodni. Pedig még palackpostán is küld üzeneteket néhány megbízható tehetségű focistának. De semmi válasz. A helyzet tehát nem túl rózsás, már-már kilátástalan. De most Patéról van szó, ő pedig olyan meggyőződéssel intézi ügyeit, hogy muszáj végig drukkolni neki. Becsületessége és kitartása hamarosan eredménnyel jár. Összejön egy jó kis csapat, sőt egy igazi meglepetés is érkezik a pályára. A minden eldöntő meccs kimenetelét frappánsan és stílusosan oldotta meg Parvela. A végső mérleg pedig egy kutya, sok új barát, egy félrecsúszott élet akaratlan helyrepofozása, és egy kibékült testvérpár. Közben csendben csodálom Pate szüleit, akik minden megpróbáltatás dacára képesek voltak megőrizni hidegvérüket és józan eszüket. Sőt, meglátják és értékelik fiúk jó szándékát.  Konklúzió, ha kell egyáltalán  Timo Parvela nagylelkűen osztogatja sziporkázó humorát, a gyerekek számára is érhető helyzetkomikumokkal teletűzdelt történetekben. Szeretem, hogy nem teszi alacsonyra a lécet, nem gügyög, nem erőltetett, nem válik túl komolykodóvá. Nem tol elénk mindenáron okító a szöveget, pusztán azért mert gyerekkönyvet ír. Didaktikus szájbarágás nélkül, észrevételnül csempész be modern történeteibe olyan, már-már elcsépeltnek tűnő értékeket, mint a becsületesség, a kitartás, az igazmondás erényét, a külső vonások mögé tekintő elfogadást. Valójában persze gyerekkönyvet írni semmivel sem kerül kevesebb odafigyelésbe, vagy igényességbe, mint egy felnőtteknek szóló olvasmány. Sőt, sokkal nagyobb felelősség egy igényes olvasmány ennek a korosztálynak, hiszen egy jól megírt történet a kitartó, felnőttkori olvasásnak a magja.   Kedves olvasmányaink közé tartozik Astrid Lindgren halhatatlan csirekfogója Juharfalvi Emil. Olvasás után jutott eszembe, hogy Pate lehetne akár Emil modernkori változata is, hiszen a körülötte kialakuló zűrök is hasonlóan kedvesen ártatlanok. Parvela mondatai, történetfűzése ugyanazt a könnyed és vagány stílust tükrözi vissza, mint Lindgrené.  Ugyanakkor nemcsak tartalmában, de látványvilágában is nagyon színvonalas olvasmány. Pasi Pitkänen illusztrációi egyszerűen parádésak. Apró, időnként nevetségesen, már-már karikatúraszerűen eltúlzott részletek Tatu és Patu látványvilágához hasonlóak, nehéz kivonni magát a hatásuk alól.   (3) Pate horgászik>> vissza a sorozathoz