Bizonyára tudjátok már, milyen a karácsony. Az utcákat szerencsés esetben ellepi a hó, sapkát, kesztyűt, sálat húzunk, befagyott pocsolyákon csúszkálunk, behavazott domboldalon szánkázunk vagy elmegyünk korcsolyázni. Otthon folyik a lázas készülődés: a sütőben hús izzad, kalács barnul, sütemény illatozik, a tűzhelyen sokat ígérő fazék rotyog, a nappaliban titokzatos módon teljes díszbe öltözik a karácsonyfa. Este körülüljük az asztalt, gyertyát gyújtunk, énekelünk, és kezdődik a nagy ajándékbontogatás. Apa puszit dob anyának, nagyapa kibékül a szomszéd Lukács bácsival, mi pedig megbocsátunk rosszcsont Petinek, gézengúz Julcsinak, bármilyen játékunkat is csente el, törte össze, ráncigálta az elmúlt hetek viharában.     Sok emberöltővel ezelőtt, karácsony ünnepének küszöbén Scrooge Ebenezár irodájában egyáltalán nem ilyen volt a hangulat. A sötétre pácolt tölgyfaajtó mögött terjengő dermesztő hidegben még az egér foga is összekoccant. A rettenthetetlen tulajdonos egyenes derékkal ült papírokkal megrakott íróasztala mellett, és figyelmesen rótta számításait szeretett zsebkönyvébe, mely üzleti ügyleteinek folyamatos virágzását mutatta.   Igaz ugyan, hogy ez a virágzás sok megszorult lélek kétségbeeséséből táplálkozott, merthogy történetünk főhőse leginkább uzsorakamatra kibocsátott összegekkel és vakmerő tőzsdei manőverekkel szerezte roppant vagyonát. E vagyon ugyanakkor senkit sem boldogított: biztonságos helyen gyűlt és gyűlt és gyűlt, míg Cratchit, Ebenezár segédje a sötét hátsó szobában levélmásolás közben állandóan körmét fújta, hogy hidegtől elgémberedett ujjait valahogyan írásra kényszerítse....