És azt is, miféle kalandokba keveredett Kófic, a leendő nagy mágus és Lilla, a barátja. Egy titokzatos háromlábú papagáj is az iskolában kóborol. Vajon segít, vagy nevet rajtuk, miközben fura mondókákkal csúfolja őket? A nyelvtant népszerűsítő , humorban gazdag történetet minden olyan alsósnak ajánljuk, aki utál írni, és még sosem harapta fenéken az irodalom leckéje. Varga Bea író, szerkesztő, viselkedéselemző On Sai néven lelkes olvasótábort tudhat magáénak. A Segítség, támadnak a betűk! a tizedik megjelenő írása. Egy ötletes történet, mely olyan világba kalauzol, ahol a helyesírás meglepően fontos (pl. nem mindeg, fogy LILLA vagy LILA). Vidám játékosság, szerethetően pimasz szereplők és gördülékeny szöveg jellemzi a kötetet.  Kiválóan alkalmas az olvasás megszerettetésére. Ne habozz, vesd bele magad!   "A történet azoknak a gyerekeknek szól, akik nem szeretnek olvasni... Boti fiam is ilyen volt. Az olyan családokban, ahol több könyv van, mint zokni, mindez komoly fejvakarásokat tud okozni. Nekem is okozott pár álmatlan éjszakát. Így aztán tollat ragadtam. Kevesen tudják, de az első irodalmi elismerésemet is mesével kaptam. (Megnyertem az Új Akropolisz Filozófiai Iskola mesepályázatát egy vagány királylánnyal... ) A mostani sztori Kóficról és Lilláról szól, akik nagy kalamajkába keverednek... Köszönöm szépen László Mayának a mulatságos illusztrációkat!" (Varga Bea)       deszy-konyv.hu   Mi baj lehet abból, ha egy szót helytelenül írunk le? Semmi. A magyar nyelvtan tanár összeráncolja a szemöldökét, aláhúzza a hibát, és megpróbálja belénk nevelni a helyes verziót! Ám Kófic és Lilla az Alfabéta Mágustanodában tanul, ahol tilos írni az alsósoknak, mert a rosszul leírt szavak életre kelnek, és megkergetik őket! Tartsatok bloggereinkkel, és derítsétek ki velük együtt, hogy vajon mi történik Lillával, aki a neve helytelen leírása miatt véletlenül lilává változik! Ne feledjétek, a turné végén három szerencsés olvasó meg is nyerheti a könyvet a Könyvmolyképző kiadó jóvoltábó Az első mondat: "Kedves Közönségem! Kovács Kófic vagyok, és a mágustanoda ügyes-bajos dolgait fogjátok megismerni tőlem." Véleményem Varga Bea, azaz On Sai könyveit nekem szépen, sorban olvasnom kell, így természetesen az sem volt kérdés, hogy a mesekönyv kivétel lesz-e - NEM! A Segítség, támadnak a betűk! ötletéről már jó régen hallottam, és azóta nagyon várom a könyvet. Hogy miért? Nos, egyrészt nagyon érdekesnek és eredetinek találtam az ötletet. Másrészt azért, mert mindig is nyelvtannáci voltam, így kifejezetten izgalmasnak gondoltam egy olyan világról olvasni, ami erre játszik rá - ráadásul a Bea által korábban emlegetett példák viccesen használják ki a magyar nyelv adta lehetőségeket. Helyesírás, szójátékok és Bea? Naná, hogy nem volt kérdés, nekem ez kell. Aki esetleg mégis lemaradt volna az ötletről: a kötet egy olyan világban, egészen pontosan egy olyan iskolában játszódik, ahol a gyerekeknek nem szabad írni. Ez első körben elég megdöbbentő lehet, de persze hamar kiderül az ok: ezek a gyerekek mágustanodába járnak, és ha valamit rosszul írnak le, az bizony életre kel, megvalósul. Kezdjük az értékelést az illusztrációknál, rögtön tudjuk is ezt le. Bevallom, nekem ez a stílus nem jött be. Már a borítóba sem voltam szerelmes, nem igazán értem ezt a fekete-fehér figurák színes háttéren dolgot, és igazából a belső illusztrációk sem ragadtak magukkal. Zavarni nem különösebben zavartak, de azt sem jelenteném ki, hogy megálltam rácsodálkozni, hogy mennyire szépek, vagy ha nem is szépek, valamiképpen... magukkal ragadóak, viccesek.   Ami a történetet illeti - számomra ez lényegesebb volt -, az alapötlet még mindig tetszik, és igazából a szójátékos megvalósítás is jól sikerült szerintem. (Bár tény, ami tény, Bea sikeresen elspoilerezte nekem őket, így utólag, úgyhogy kíváncsian várom a második részt, aminél remélhetőleg ezt már megúszom.) A mondatok nagyon egyszerűek, gyerekkönyv lévén - számomra kicsit túl egyszerűek is, de azt is elismerem, hogy nem én vagyok a célközönség, azt pedig kicsit nehezen tudom megítélni, mi az, ami a kicsiknek pont elég vagy már túl sok - mivel sajnos ilyen korú gyerek jelenleg nincs a környezetemben. Úgyhogy elfogadom, hogy ez a nagyon egyszerű nyelvezet indokolt. És akkor térjünk rá a sztori leghangsúlyosabb elemére, Kóficra. Ő az, aki viszi a hátán a sztorit, mindent az ő szemén keresztül ismerhetünk meg. És bevallom, én pont ugyanúgy jártam vele, mint annak idején az Egy ropi naplója főszereplőjével. Nem igazán bírtam megkedvelni - ami persze indokolt is, mert nem a legszimpatikusabb figura, ez a "rosszalkodós/akkor is megmutatom" én nyilván a kicsiknek szól, akik Kófic kalandjait valószínűleg kellemes és jogos lázadásként élik meg. Viszont én sosem szerettem (amennyire emlékszem régen sem) azokat a szereplőket, akik dafke is szembemennek a szabályokkal, miközben az első perctől kezdve nyilvánvaló, hogy nagyot fognak koppanni. Kófic pedig pont ilyen - nyilvánvaló marhaságokat csinál, de egyébként magával teljesen elégedett. Akár bók is lehet az, hogy a Ropi főszereplőjére emlékszem, hiszen az is igazi bestseller. Mindenesetre ebben a tekintetben valószínűleg én vagyok rosszul bekötve, amiért ezek a karakterek engem inkább taszítanak, mint megnevettetnek. Úgyhogy én a magam részéről kicsit sajnálom, hogy Kófic így van bekötve.   Összességében nem volt rossz a könyv, az ötletet kifejezetten imádom, és kíváncsian várom, milyen újabb szójátékos kalandba keveredhetnek a szereplőink - de sajnos Kófic miatt nekem ez most nem lett igazi szerelem