cassyblacksmith.wordpress.com   Sok olyan értékelést olvastam, ahol nem voltak megelégedve a második résszel.  Sorba kell álljak, én is közéjük tartozom. Míg teljes izgalommal faltam az első részt, addig olyan érzésem volt a második kötet olvasása közben, hogy az írónő kicsit leeresztett. Az egészre talán a várakozás a legjobb szó. Senki sem tudja, hogy mi lesz a csata után, csak találgatni lehet, hogy mit terveznek ezután a Műveltek. Mivel a megmaradt Bátraknak, Önfeláldozóknak és Elfajzottaknak támogatásra van szükségük, ezért Tris és csapata ellátogat a maradék három csoporthoz és a Csoportnélküliekhez. Így kicsit közelebbről is megismerjük a többieket. Előkerül Négyes édesanyja, Evelyn, aki szorgalmazza, hogy támadják meg a Művelteket, és a vezetőjüket, Jeanine-t, aki az egész lázadást kitervelte az Önfeláldozók ellen. Viszontlátjuk a félszemű Edwardot, aki a Csoportnélküliekhez csatlakozott, és Petert is, aki még okoz meglepetéseket. Ebben a részben kevésbé érezezni a feszültséget, ráadásul Tris szenvedése is lehangolt, mindamellett, hogy meg lehet érteni őt. Nem lehet könnyű egy olyan világban élni,  ahol tényleg nem lehet tudni, hogy ki a barátod és ki az ellenség. Sok korábbi szereplő visszatér, aminek nagyon is örültem. Azt hiszem, ők lendítettek sokat a történeten. Christina, Lynn, Marlene és Uriah nagy kedvenc még mindig. Négyes és Tris kapcsolata elég hullámzó, van, mikor odáig vannak egymásért, de néha tartanak egy kis mosolyszünetet. Ahogy az ember a való életben is. A vége beindul, egészen szépen pörögnek az események és végül egy hatalmas,  sőt orbitális csattanóval zárul.  Az utolsó pár oldal feledtette velem az összes negatívumot. Bár nem lett olyan jó, mint az előző, de kellően felcsigázott, hogy kezembe vegyem a következő részt. A karakterek nagyon sokat változtak, és ez egyfajta negatívum. Olyan szereplőkben csalódtam, akikben nem kellett volna, de bízom benne, hogy a végén minden a helyére kerül.   (3) A hűséges