Anne (6) Anne családja körében
2020.06.08. 11:59
Írta: Lucy Maud Montgomery
Kiadó: Könyvmolyképző, 2012
Oldalszám: 348
Anne Shirley, aki valaha árvalányként került az Edward-szigeti falucskába, Avonlea-be, annyi mulatságos és szívszorító kaland után révbe érkezett: szerelme, Gilbert Blythe oldalán a házasélet örömei és gondjai között telnek napjai a Négy Szél-öböl menti Glenben.
Az évek múlásával a család egyre szaporodik, de Anne most is éppoly karcsú, vonzó és csinos – és vörös, mint lánykorában. A kedves és hűséges Susan segítségével irányítja a barátságos ház, a Zugoly életét, értő szemmel figyeli gyerekei fejlődését, biztatja őket az élet kisebb-nagyobb csalódásai között, osztozik álmaikban, boldogságukban.
Eközben azonban őt magát kétségek és félelmek emésztik: lehet, hogy annyi év szerelme után Gilbert szíve nem az övé többé?
|
Droci
Néha úgy vagyunk vele, hogy egy-egy történet akkor már lezártnak tekinthető, ha a szerelmesek végre egymásra találnak és minden rendben van. Lehetne ezt a sorozatot is lezártnak tekinteni az 5. részével, ám nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy az általunk lezárt sorok után is ugyanúgy folytatódik a történet vagy a mi képzeletünkben vagy egy újabb kötettel.
Tudtam jól, hogy sosem fogok csalódni ebben a sorozatban, mert akárhány évesen is olvasom újra és újra, valahogy mindig más megvilágításban tárja fel titkait elém Anne és a porontyai. Habár a főszerepben már nem annyira Anne tündököl, azért a gyerekek tesznek róla, hogy lépten-nyomon anyjukhoz forduljanak apró-cseprő gondjaikkal, az ő segítségét kérjék. Örülök, hogy sok szereplő kitart Anne mellett, követi rögös útját is.
Sokszor gondolkoztam, hogy vajon szívesen éltem-e volna akkor (de hiszek a reinkarnációban szóval sosem lehet tudni) és bár a nők nem kaptak túlzott szerepet semmilyen téren, Anne ismerése miatt mindenképp megérte volna.
Néha szeretnék Susan Baker szerepében lenni egy kicsit, hogy jól megszorongathassam és visszautazhassak az időben, hogy ne csak a képzeletemben létezzen Anne Shirley :)
A gyerkőcök közül akkor és most is Walter és Rilla a nagy kedvencem, de mindegyikükben van egy kis szelet Anne-ből.
Az írónő csodás természeti leírásaiért, megjelenítésért még mindig odáig vagyok, nagyon szépen tudja húzni az ember előtt a mézesmadzagot, sok vágyakozással telítve. Azt hiszem jó lenne egyszer eljutni a Prince-Edward szigetre önnön valómban is, egyszerűen annyira a szívem legmelegebb bugyrába van elhelyezkedve, hogy kiirtani se nagyon tudnám onnan.
Azt sajnálom viszont, hogy a sorozat nem maradt hű a történethez, könyvekhez és ezek a jelenetek már nincsenek megfilmesítve (persze ettől függetlenül azoknak a részeknek is megvan a szépsége).
Már most vérzik a szívem, hogy már csak 2 kötet van vissza, de vigasztal az a tudat, hogy bármikor le tudom kapni a polcomról és újra és újra élvezni tudom egy árva kislány felnőtté válását.
Köszönöm, hogy Montgomery ilyen csodás történetszövésével elérte, hogy örökre a legkedvesebb sorozatom és főhőseim legyenek.
|

|