Így kezdődik Békés Pálnak korábbi évtizedek gyerekvilágát idéző meséje a kétbalkezes varázslóról. Helyszíne egy varázslóiskola, időpontja „manapság”, hőse pedig Fitzhuber Dongó, a kétbalkezes varázsló, aki befejezte tanulmányait, és most kapja meg az erről szóló oklevelet. Varázslónk nem csak kétbalkezes, de még a fizimiskája is mulatságos. Krumpliorrú, kajla fülű, csámpás, ráadásul peches is, mert az ünnepség végén, az állások kiosztásakor elnyeri a lehető legrosszabb munkahelyet, a Nimbusz Endre Bertalan utcai lakótelep Körzeti Varázslóhivatalát.   Nincs mit tennie, elfogadja az állást, de sajnos senki nem tart igényt varázstudományára. Unalmában nézelődik, amíg meg nem pillant egy kisfiút az ötödik emeleten, akit Éliás Tóbiásnak hívnak. Ő is nagyon-nagyon unatkozik, mert nem érdekli a televízióban sugárzott esti mese, ő egy saját mesére vágyik.   Innen indul közös kalandjaik sora, ugyanis elhatározzák, hogy megkeresik Tóbiás saját meséjét. A tizedik emeleten találkoznak első Badar királlyal, aki a lakótelepen él, mert birodalmát lebontották, és vegyi üzemet építettek a helyére, neki és udvartartásának pedig kárpótlásul a lakótelepen utaltak ki lakásokat. A király kívánságára meg kell menteniük a legkisebb királykisasszonyt, Lanolint, aki nyomtalanul eltűnt. Természetesen akadnak jó barátok, akik segítségükre sietnek. Az ügyefogyott varázsló memóriája sajnos olyan, mint egy szita, minden varázsige kihullik belőle, ezért mindig magával viszi a nagy Máguslexikont, hogy kéznél legyen varázslás esetén. Előfordul, hogy nem a megfelelő varázsigét választja, emiatt aztán humoros helyzetekbe keverednek.  Vajon megtalálják a királylányt? Az akadályokkal meg tudn ak küzdeni ? Elnyerik hőseink méltó jutalmukat? A mese végén minden kérdésre választ kaphat az olvasó. Minden olyan gyereknek (és felnőttnek) ajánlom ezt a könyvet, aki szereti a humoros meséket, és nem ragaszkodik ahhoz, hogy a mese a megszokott környezetben játszódjon, nem zavarja, hogy helyszíne egy mai lakótelep, hősei nem lovagok, sárkányok, hanem egy olyan kisfiú, mint maga az olvasó. Forrás: Könyvfalók