A posztmodern meseregény kilenc éves kortól ajánlott, és ezúttal nem lesz kétség afelől, hogy érdemes lesz-e közösen olvasni, mert egyrészt garantáltan beemeli a szülőt is (hiszen ez a szülővé válás története is…), másrészt ez a könyv a mese átadására született, harmadrészt rengeteg ponton alapvető filozófiai kérdéseket dob fel, amit nagy kaland lehet közösen kibontogatni. A keretmese szintjén a király és királynő nem tudják megnyugtatni, elaltatni a babájukat, a kis királylányt. Ezért a király útnak indul, hogy teleírja a Teljesség könyvét, hogy aztán azt felolvasva megnyugtathassa a kislányát. Elindul felkutatni az országa bölcseit, hogy tanuljon tőlük valamit, miközben útja során a szeleburdi apukaként útra kelő hős valóban egyre érettebb és tapasztaltabb lesz. A mese kezdetén még balszerencsésen leönti a reggeli kakaójával a Tenger Boszorkányának szánt meghívó levelét, aki ezért nagy haragra gerjed, végül mégis sikerül megmentenie a családját, teleírja a Teljesség könyvét, ami nélkül amúgy is hiábavaló próbálkozás lett volna a csöppség felnevelése. A bölcsek szeleburdik, esendőek, olykor-olykor egyenesen bénák, de mind valamilyen ösztönös emberi vágyat, vagy törekvést jelenítenek meg: saját történeteik teszik ki a király gyűjteményes kötetét; mind valamilyen klasszikus, vagy népmesei fabulát, vagy mozzanatot értelmeznek, tolmácsolnak újra. Nagyon izgalmas, ahogy Tamás Zsuzsa a narratív struktúra lehetőségeit kihasználja: minden bölcs története egyúttal verses betét is, és amellett, hogy formailag kitűnik, nagyon különös, ahogy egy abszolút mai szülői pár története összefonódik a kollektív mesei emlékezettel. Kiemelendő továbbá, hogy az írónő nagyon ügyesen mozgatja meg a már ismert mesék metaforikus nyelvét, így egyrészt minden esetben tökéletesen simulnak a keretmesébe, másrészt izgalmas, hogy hogyan tud egy-egy aprócska csavarral valami teljesen újat adni a mesekincsünk. Ilyés Juli képei szerintem nagyon passzolnak a szöveghez, szinte olyan, mintha egy emberben született volna meg mese és az illusztráció: képi világa épp olyan költői, és meghökkentő, mint a mesefolyam. A borítón a 12 bölcs ábrázolása egy órát, vagy egy naptárat idéz meg a szemlélőben, ami számomra megmutat valamit a bölcsesség és az arra való törekvés kapcsolatáról: mintha a különféle pillanatokban különféle tudások megszerzésére lenne lehetősége a főhősnek, a helyzet mindig determinálja, és neki ezt kell felismernie és kihasználnia. Ha igazán bátrak, kitartóak, lelkesek és türelmesek vagyunk, mi is megélhetjük a királlyal a bölcseleteket, beavatási rítusokat, és így, megnyugodván önnön tudásunkban megnyugtathatjuk a gyerekeinket, mint ahogy a kis királylány is egyből megnyugodott, ahogy megszűnt a szülők belső feszültsége.  Forrás: pagony.hu