Olvasás közben többször elégedetten pöckölhetjük meg a lapot, mivel Kalas Zsuzsa szövege jól tudja alkalmazni a szöveg építőelemeit: a különböző fejezetekben párhuzamosan egymás mellett futnak a történet cselekményszálai, de kisvártatva sikerül ezeket összegubancolni: a szakácslány és a futárfiú plátói módon vágyakozik egymás után, Andris egy véletlen folytán Sándor barátja lesz, a kis giliszta pedig Andrisék erkélyén, egy virágcserépben köt ki. Minden jól is haladna, ha nem tünedeznének el titokzatos módon a macskák a környékről – és ha nem szaporodnának el a rejtélyes fekete, repülő motorosok, akik ártalmatlan játékszernek tűnve hatolnak be az emberek életébe, és kaparintják meg az uralmat. Az emberek fásultakká, közönyösökké válnak egymás iránt… Van-e megoldás? Van-e kiút? A hepienddel végződő könyv egyben útmutatásul is szolgál, elrettentő példázat a fogyasztói társadalom negatív hatásairól. A könyv szereplőiről remek portrékat kaphatunk, közelebb kerülhetünk Klárihoz és Sándorhoz, amelyekben torzításmentes, valódi emberi alakokat ismerhetünk fel. Giliszta Kázmér hősiességében van valami megmosolyogtató, ugyanakkor nem bontja meg, nem kezdi ki a történet egészét, inkább finom humorral árnyalja a szöveget. A helyszín mikrovilága mégsem kelt bezártság-érzetet, a térnek mélységei és magasságai vannak, a föld üregeitől a háztetőkön kószáló macskákig. A könyv hét éves olvasói nem, de a szüleik biztosan emlékeznek még a Bogáti Péter vagy Berkes Péter írta ifjúsági könyvekre, amelyek megidéződnek az olvasóban A szeretettolvajok olvasása során, még ha itt most erőteljesebb is a gondolati tartalom, mint a retró regényekben megszoktuk. Wittmann Ildikó