A szerény cím mögött ugyanis egy pezsgő, bolondos történet bújik. Na jó, nem bújik annyira, nyomakodik kifele az ajtónyíláson. Mert a cím utalhatna akár egy akvarisztikai társaság brosúrájára vagy egy ablakos ismeretterjesztő könyvre is. Hát nagyon nem az. Egy kisgyerekről szól, aki aranyhalat szeretne, és a szülei akkor mennek csak bele, ha előbb felkészül rá. Ad neki egy esélyt, ahogy az anyukája mondja, és ez a rész különösen tetszik nekem:

„Hát neki is jár a lehetőség, hogy kibírjon minket“.

Ezért viszik el Berti bácsihoz, az állatbolond csodabogárhoz a fantasztikus lakótoronyba. Szerezze be a szükséges információkat, készüljön fel a kisállat-tartásra. A toronyban aztán igazi szakértőkre talál: állatokra, akik használati utasításokat írnak – állatokhoz. A temérdek – kupacokban álló – használati utasítás közül végigolvasunk jópárat hősünkkel. Nem kizárólag otthon valóban tartható kisállatokról, ami a humor egyik kiváló forrása a könyvben. Repülőkutyához és kenguruhoz ugyanúgy írtak ugyanis használati utasítást, mint papagájhoz és befogadott kóbor macskához. Kiderül például, hogy ha kalongot tartasz, soha többé nem kell bajlódnod rendrakással, mert a kalongok mellett teljesen felesleges, meg mosakodással se, mert úgyis fura szagod lesz tőlük örökre. Szóval jókat lehet derülni, és ennek ürügyén egy csomó mindent megtudni állatokról és életmódjukról. Meg hogy mire jók, ami általában a legviccesebb rész.

Persze az egzotikus, otthon józan ésszel nem tartható állatok mellett ott vannak a gyakran vágyott kedvencek is: nyúl, papagáj, kaméleon, kóbor macska – ezért külön dicséret Vibók Ildinek, szuper, hogy befogadott állat is szóba kerül – dakszli, teknőc, hangyák – a hangyafarm irtó menő dolog, ez ebből a használati utasításból is kiderül – és végül nyilván az aranyhal is.

Elsősorban azonban nagyon szórakoztató történet a Szeretnék egy aranyhalat!, kuncogás és kacagás közben befolyik egy rakás ismeret mindenféléről aranyhaltól zsiráfig. Meg például kiderül, hogy Berti bácsi találmányával az a baj, hogy a szenzoraival letapogatott állatot kiválóan azonosítja ugyan, de válogatás nélkül önti róla az interneten talált információt, nem tudja leszűrni mi az, ami tényleg fontos egy gazdi-jelöltnek. Ezt sokan átérzitek, nem hiába kerestek gyakran kisebbek számára is értelmezhető könyvet kisállattartásról. Legtöbben olyat, ami nem túl direkt, vagy száraz, hanem mesébe ágyazott, szórakoztató formában adja át az információkat. Hát ez feltétlenül igaz erre a könyvre: a történet, a karakterek, mókás figurák viszik a prímet, nem csak díszletek az infóhoz. Az állatokról és az állattartásról megtudható tények viszont nagyon korrektek, és kicsit se könyvszagúak.

A szerző és családja ugyanis nem kispályás állattartó. Mint a Sibi című könyvéből is kiderül, amiben kislánya bőrébe bújva mutatja be a család és állataik életét. Ő aztán tapasztalatból tudja hogyan kell jól tartani egy állatot (és mire jó). A mesébe ágyazott ismeretterjesztés egyébként is jól megy már neki; írt gyerekeknek az Operaházról és a színház világáról is könyvet.

Szerintem ez eddig a legjobb kötete, ráadásul nagyon egymásra talált a szöveg és Mayer Tamás illusztrációi.

A könyvet szokás szerint a fiaimon is teszteltem; felverték a házat a röhögésükkel, és követelték hogy szerezzem be a Sibit és a Sibi újabb történeteit is. Egyszóval nagy siker volt.

Ninon - pagony.hu