A kötet végén még az időutazás is szóba kerül, de minden egyben van, kompakt és magabiztos kézzel megírt könyv. Ruff Orsolya könyveinek – és különösen az első résznek, amely igen jelentős százalékban egy állatkocsmában/tejivóban, név szerint a Lármás Rumliban játszódik – legnagyobb erénye a Rejtő Jenőre emlékeztető humoros stílus és szövevényes történetszövés. Képzeljük el Rejtőt gyerekeknek szánt könyvet írni, amely az állatok világában játszódik: „– Itt van kettő és fél. A többi a magáé… cicus – dörmögte az ősz, púpos cickány, és élvezettel markolt rá a korsóra. Ahogy pofájához emelte, hátán megfeszült a szilvazöld kabát. Törzsvendég volt a Lármás Rumliban, ahogy az apja, az öregapja és az ő apja is sok-sok korsónak a fenekére nézett már a kérges falak között. A háta mögött, a falon kifakult fotók őrizték szomjas emléküket. Kergedombi Eduárdnak nem volt szíve megtörni a szép családi hagyományt, és titkon arra vágyott, hogy egy napon az ő szőrös képe is felkerül a falra.” És egy másik: „– Na mi van, Latyak? Elfogyott a féregpárlat? – kuncogott egy tejissza hang a kocsma mélyén, de Zizike alacsonyan röpülő mosogatórongya hangos csattanással elhallgattatta.” Mindkét kötet bővelkedik hát humorban, akcióban és mindenféle olyan izgalomban, amiről az ember azt gondolná, a gyerekek szeretik, és a második kötet vége egyértelművé teszi, hogy a történetnek koránt sincs vége... Nagy Koppány Zsolt Forrás: Magyar Nemzet