Momo
Győri Hanna 2020.08.19. 11:37
Írta: Ende, Michael, fordította: Kalász Márton. Móra Könyvkiadó, 2016., 236 oldal
„Úgy mondtam el mindezt Önnek (…), mintha már megtörtént volna. Úgy is elmesélhettem volna, mintha ez volna a jövő. Számomra nincs valami nagy különbség a kettő között.”
Nehéz a Momoról írni. Nehéz valamit megközelíteni, ami ennyire közel van, mert a közelítéshez szükséges némi távolság. A Momo váza rettenetesen egyszerű: a szürke urak arra tanítják az embereket, hogy ne megéljék az életüket, hanem spóroljanak az idővel. Azonban az időt nem lehet félretenni, nem lehet minden percet hasznossá tenni: amit nem élnek át, az a szürke uraké lesz, akik elfüstölik az emberek idejét: szivarjaik, melyeknek füstje életben tartja őket, az emberek szívében termő idővirágokból készülnek.
Mindenkit meg tudnak valahogyan győzni. Egy valaki azonban a maga útját járja: Momo, az amfiteátrumban élő kislány. Az ő ideje nem felosztható, mert az ő ideje a hallgatás és a játék.
|
A szürke urak megbolondulnak hallgatásától, hiszen a saját ürességüket visszhangozza. Az embereket viszont ez a hallgatás tartja egyensúlyban. Momo mindenkit meghallgat. Legszívesebben azonban Gigit hallgatja, legjobb barátját, ezt az ide-oda csapódó mesemondót. A könyv egyik csúcspontja, az idő és mese nélkül élni akaró emberek ellentörténete Gigi klasszikus meséje, A varázstükör. Már a fejezetcím is elválasztja a személyes időt (történet egy valakinek) a munka idejétől (történetek sokaknak). A történettel Gigi szinte megjósolja közös jövőjüket. Momo itt is megmenti őt, kioldozza a csomót a szívéről, hogy lásson, és együtt lehessenek.
A nagy történetnek is fontos pontja, amikor Momo már Hora mesterhez tart, Hora teknősének vezetésével, nyomában a szürke urakkal, a Gigivel való találkozás. Gigiből gazdag filmes történetmesélő lett, aki azonban űzött, szorong, és valóban nem lát. Momot ezentúl az is hajtja, hogy őket megmentse: nem absztrakt világmegmentésről szól számára az útja, hanem Gigi, Beppo, az utcaseprő, Nino, és minden barátjának a megmentéséről.
Momo Hora mesternél megtapasztalja az idő természetét. Kap egy órát, egy idővirággal és a teknőssel a kezében, hogy elpusztítsa a szürke urakat, azaz elzárja előlük a szivarkáikat. Minden megáll, csak Momo és a szürke urak mozognak. És amit a szívvirág megérint. Amikor az utolsó szürke úr is a semmibe foszlik, a fagyott virágok visszatérnek az emberek szívébe. Az időt vissza lehet kapni, ha megszabadulunk a (látszólagos) hasznosság kényszerétől.
A Momo nyilvánvaló, hatalmas társadalomkritika: a személyességet, a munka örömét, az együttlét örömét hirdeti a hajszolt pénzkeresés és meggazdagodás helyett. Ez az a szerencsés eset, amikor a szöveg annyira erős, mind a történet, mind a figurák, hogy elbírják e mondanivaló hatalmas terhét, sőt, meg sem érzik. Mert a Momo titka a részletekben rejlik: Momo foltos szoknyájában és göndör hollófekete hajában, a gyerekek hajós fantáziajátéka az amfiteátrumban, Gigi meséi, Beppo, az utcaseprő nyugalma és egyenessége.
A jelenet, amelyben a fodrásszalonban megggyőzik a szürke időügynökök Fusi urat, a meggazdagodott Gigi monológja a taxiban, hogy adja nekik az idejét. Hora mesterhez vezető utca, amelyben fordítva telik az idő. Ahogy Momo úrrá lesz a fájdalmon, és először nem Gigit vagy Beppot menti meg, hanem a szürke urakat győzi le. Kassiopeia cammogása és feliratai. Minden részlet, jelenet áttételesen erősíti a könyv igazságát, mélyíti el a történetet, de egyszerre önmagában megálló tökéletes miniatűr, Ende finom, érzékeny, és költőien pontos nyelvén.
Győri Hanna
|
|