Mikor elérnek a jól őrzött Fekete Kapuhoz, semmi reményt nem látnak az áthaladásra. Frodó láthatóan hajthatatlan, és mindenáron be akar jutni a kapun, még ha kopogtatnia kell is; de Gollam elárulja, hogy ismer egy rejtett utat Mordorba. Ekkor Gollam vezetésével elindulnak Ithilia felé, hogy a hegyeket megkerülve jussanak be a Fekete Földre. Ithilia gyönyörű, napsütötte, noha az állandó harcok nyomait itt-ott már magán viselő, és semmiképp sem biztonságos vidékein találkoznak Faramirral, Gondor kapitányával. A rohamcsapat elfogja őket, bár Gollamnak sikerül elszöknie. Kiderül, hogy Faramir Boromirnak az öccse. Elmeséli Frodóéknak, hogy Boromir meghalt, mivel látta csónakon leúszni a holttestét, és kettétörve előkerült Boromir kürtje is. A férfit lesújtja Gandalf halálhíre. A hobbitokat a csapat elvezeti az emberek rejtekhelyéhez, a Tiltott Tónál fekvő barlanghoz, ahol élelmet kapnak, és megpihenhetnek. Az éjszaka folyamán Gollam a Tiltott Tó területére merészkedik, a gondoriak elfogják, de Frodó nem hagyja, hogy megöljék. Faramir másnap elbocsátja az utazókat, de óva inti Frodót Gollamtól. Szméagol kietlen tájakon vezeti keresztül a megtört és fáradt hobbitokat. Frodóra egyre jobban rátelepszik a Gyűrű, egyre nagyobb súllyal nyomja a kis hobbit mellét és lelkét. Samu észreveszi, hogy Gollamnak kettős személyisége van: régi énje, Szméagol, aki azelőtt volt, mielőtt gyilkossággal megszerezte a Gyűrűt, de személyiségébe beépült az Egy Gyűrű gonosz hatalma is, amihez mint „drágaszágához” beszél, ha úgy hiszi, senki más nem látja. Gonosz énje, Gollam, állandóan próbálja őt gaztettre, árulásra bírni, hogy ragadja magához újra a Gyűrűt, s ahogy egyre közelebb kerülnek Mordorhoz, a gonoszság birodalmához, és egyre több veszélyes helyzetbe kerülnek, ez a rossz oldal egyre inkább felülkerekedik. Samu nem tudja, hogy a látszólag nyájas Frodó mennyit sejt ebből a küzdelemből, és félti Frodót. A két hobbit és Gollam elérkezik a Morgul-völgyhöz, a legveszedelmesebb, legsötétebb vidékre, a Gyűrű-lidércek székhelye, Minas Morgul (a boszorkányság tornya) mellé. Innen egy hosszú lépcsőfal vezet tovább, meredeken belevágva a sziklákba. Amikor a lépcső aljához érnek kinyílik Morgul városának kapuja, egy egész hadsereg indul neki, hogy megtámadja Osgiliathot, majd a nem messze fekvő Minas Tirithet, Gondor fővárosát. Ha ez a város, a szabad népek legfontosabb és legkomolyabb védőbástyája elesik, Középföldét szinte akadálytalanul szállhatja meg és pusztítja el a gonosz hatalom. A hobbitok fáradságos munkával felmásznak a hegy tetejére, ahol egy alagúton kell tovább menniük. Az alagútban egy rémséges lény, a Banyapók tanyázik. Itt jönnek rá a hobbitok, hogy Gollam becsapta őket: azért vezette ide a hobbitokat, hogy a Banyapók végezzen velük, és a Gyűrű újra az övé legyen. Frodó és Samu a Galadrieltől kapott ajándék és Frodó kardja – amit Bilbótól kapott (neve Fullánk) – segítségével menekülnek, de a Banyapók követi őket és megcsípi Frodót, aki úgy megbénul, hogy Samu halottnak hiszi. Samu megküzd a pókkal, és súlyos sebet ejtve rajta, menekülésre kényszeríti, de ekkor orkok közeledtét hallja. Kiveszi a Gyűrűt Frodó nyakából, majd elbújik, otthagyva ura halottnak hitt testét. Az orkok megtalálják Frodót, és beszélgetésükből Samu rádöbben, hogy a gazdája még él, csak megbénult, de pár óra múlva felébred. Ekkor követni kezdi az orkokat, akik magukkal viszik Frodót közeli őrtornyukba. Trufa és Pippin elrablása Az elrabolt hobbitok az uruk-hai, móriai és mordori orkokból álló támadók veszekedésére ébrednek. A mordoriak vezére, Grisnák megpróbálja az orkokat rábírni, hogy forduljanak Mordor felé, de az uruk-hai vezér, a Szarumánt szolgáló Uglúk hallani sem akar erről, s érveinek néhány fej levágásával ad igen komoly megalapozást. Grisnák a foglyokat egy nazgûl segítségével akarja Szauron kezére adni, de miután konstatálja, hogy a lidérc nem várja őt a megbeszélt helyen (hála Legolas íjászművészetének), színleg ráhagyja a döntést Uglúkra. Az orkok végül erőltetett menetben vonulnak át a számukra ellenséges Rohan alföldjein Szarumán székhelyére, Vasudvardba, magukkal hurcolva az elfogott hobbitokat, Trufát és Pippint. Megpihennek Fangorn erdejénél, ahol rohírok, a rohani lovasemberek támadnak rájuk. Trufának és Pippinnek sikerül bemenekülnie a Fangorn-erdőbe, ahol az entek élnek: az Óidők óta létező, leginkább járó-kelő és beszélő fákra emlékeztető lények. A hobbitok összeakadnak egyik vezetőjükkel, a Szilszakáll nevű vén enttel, aki elviszi őket lakhelyére. Az entek tanácsot tartanak, hogy beleavatkozzanak-e az emberek háborúiba. Erre ez a visszahúzódó és alapjában véve békés nép sosem volt hajlamos, Szarumán orkjai azonban nagy pusztítást végeztek szeretett otthonukban, ezért igen dühösek, és Szilszakáll, noha egykor Szarumánt a barátjának, legalábbis jó szomszédjának tartotta, mindenképp a harc pártján van. Végül úgy döntenek, hogy ők is részt vesznek a háborúban és elindulnak Vasudvard felé, hogy megsemmisítsék azt. A hobbitok is velük tartanak. Valóban megtámadják Vasudvardot, Szarumán erődjét, és erejük félelmetes, ha megdühödnek: a központi torony, Orthanc kivételével mindent elpusztítanak. A közeli gátat lebontják, az egész helyet ellepi a víz, így Szarumánt bezárják a saját tornyába. Itt aztán Pippin és Trufa találkoznak Aragornékkal, és újra összefonódik a társaság nagy részének sorsa. Aragorn, Legolas és Gimli útja Mikor a hobbitokat (Trufát és Pippint) elragadták az orkok, a három vándor (Aragorn, az ember, Legolas, a tünde és Gimli, a törp) a nyomukba eredt, hogy kiszabadítsa őket. Amikor Rohan pusztáin keresztül üldözték az orkokat, összetalálkoztak a rohírokkal, akiket Éomer vezetett. Tőle tudták meg, hogy az orkoknak végük, az éjjel szétverték a csapatukat, de a hobbitokról nem tudott semmit. A csatában vélhetően ők is elpusztultak. Aragorn mégis tovább folytatta útját társaival, hátha a nyomukra akad. Ez sikerült is, hála nyomfejtő képességének. Rájött, hogy Trufa és Pippin a Fangorn-erdőbe menekültek. Követték a nyomukat, és az erdőben egy öregemberre figyeltek fel, akit először Szarumánnak hittek, noha Gandalf volt, de már nem Szürke Gandalf, hanem Fehér Gandalf. Így négyen elindultak Edoras felé, Rohan fővárosába, ahol Théoden király élt, aki most nagy segítségre szorult. A királyt ugyanis Szarumán gonosz varázslattal mérgezte meg (ami abban nyilvánul meg, hogy magát cselekvésre képtelennek, öregnek, helyzetét teljesen reménytelennek érzi), és egy kémet juttatott mellé, Kígyónyelvű Grímát. Gandalf felébresztette sötét „álmából” Théoden királyt, aki nyomban a kezébe vette az irányítást. Edorasban Aragorn találkozott Éowynnal, Éomer húgával, aki beleszeretett Aragornba, de az ő szíve már másé volt. Aragorn a völgyzugolyi Elrond lányát szerette, Arwent, aki neki adta szívét, de csak akkor lehetnek egymásé, ha Aragorn király lesz. Gandalf figyelmezteti Théodent, hogy Szarumán hatalmas sereget gyűjtött orkokból és a szomszédos Dúnfölde vadembereiből, hogy megtámadja és uralma alá vonja Rohan földjét. Théoden a Helm-szurdoki erődítménybe, Kürtvárba vezeti a katonáit, Gandalf pedig ellovagol segítségért, mert tudja, hogy kevesen lesznek megvédeni Rohan népét. Aragorn, Legolas és Gimli a királlyal tartottak a Helm-szurdokba. Mikor az orkok elkezdik az ostromot, a védők már tudják, hogy csak Gandalfban reménykedhetnek. A csata másnapjának hajnalán megérkezik végre Gandalf, az összegyűjtött emberekkel, és huornokkal (utóbbiak a Fangorn erdő fái, egykori entek, akik csak mozogni tudnak, beszélni nem). Az orkok az ellenség láttára menekülni kezdenek, de az új erőre kapó rohani katonák és a fák elpusztítják az egész sereget. A csata véget ért, Rohan megmenekült Szarumántól, de Szauron dühe elől nem lehet elrejtőzni. A csata után Gandalf, Aragorn és a többiek elindulnak a királlyal Vasudvardba, Szarumánhoz. Mikor odaérnek megdöbbenve látják, hogy egész Vasudvard vízben áll. Itt találkoznak Trufával és Pippinnel, akik Szilszakáll mellett vettek részt a rombolásban. Gandalf megpróbál beszélni Szarumánnal, de ő hajthatatlan. Szarumán még legyőzötten is veszélyes: megpróbálja szónoki és mágikus erőit bevetve egymás ellen hangolni a küldöttség tagjait, és megtagad mindenfajta együttműködést. Ezért Gandalf kitaszítja a Fehér Tanácsból és a Mágus-rendből, eltöri varázsbotját, elveszi hatalmát. A beszélgetés végén valami nehéz, fekete tárgyat dobnak ki az ablakból. Egy palantír, avagy látókő az, amit Szarumán szolgája, Gríma szánt Gandalfnak a fejére, de nem talált célba. A régebbi, jobb időkben ezeket a köveket a térben és időben egymástól távol lévő szövetségesek közti kapcsolattartásra használták. Szarumán így tartotta a kapcsolatot Szauronnal, aki a parancsokat osztogatta. Gandalf magával viszi a követ, és a majdnem teljes Szövetség elindul vissza, Edoras felé. Az éjszaka, amíg mindenki pihen, Pippin felkel, hogy belenézzen a látókőbe, amire Gandalf nagyon vigyáz – de annyira mégsem, hogy Pippin el ne lopja tőle. Pippin Szauront látja meg a kőben, és sajnos a Sötétség Ura is meglátja a hobbitot. Mielőtt a sokkal erősebb akaratú szellem súlyos titkokat szedne ki a hobbitból, Gandalf elveszi Pippintől a palantírt, ezután magával viszi Pippint Gondorba. Szauron azt hiszi, hogy Pippin Vasudvardban van, ezért odaküldi Fekete Lovasait. A király Dúnhargba lovagol, hogy összegyűjtse seregét és felkészüljön a nagy csatára, amit majd Gondorban vívnak. (3) A király visszatér