Somogyi András

Egyetlen skatulyába sem tudnám sorolni a Bűbájoskönyv műfaját. Lehetne a boszorkányok (bűbájosok) természetrajza, lehetne egy boszorkány önéletírása, de receptkönyv is a bűbájosság gya­kor­lá­sához szükséges receptekkel. A boszorkányság lényegének és tevé­keny­sé­gének leírása szinte tankönyvi precizitással tárul elénk, a receptek (gyó­gyítanak betegséget, ter­mé­ket­len­séget, mere­ve­dési zavart, fájdalmat; növelik a tyúkok tojó­képességét vagy a tehenek tejbőségét és még sok mindenre alkalmazhatók) hihetetlenül valóságosak. Mintha egy szakácskönyv részei lennének – és rögvest a Spektrum tévécsatorna műsorának címe jut eszünkbe: „Ne próbáld ki otthon!”

A kötet stílusa néhol szárazon tárgyilagos, néha meghatóan költői. Különösen a halál, az elbocsátás, az elengedés és a gyász boncolása emlékeztet, hogy Kiss Judit Ágnes leg­fő­képpen költő, és mellette prózaíró, aki egyébként boszorkánynak, illetve bűbájosnak vallja magát. És teszi ezt hányatott, tragédiáktól sebzett boszorkány-életét feltárva, olyan hitelességgel és elhitető erővel, hogy belefeledkezve a könyvbe néha azon vettem észre magam, hogy elhiszem neki a magára húzott szerep valódiságát.

Bocsásson meg az olvasó a könyvtől látszólag elszakadva egy apró történelmi visszapillantásért. Egyik legbölcsebb királyunk, Könyves Kálmán a 12. század elején tette ezt a rosszul és hiányosan idézett kijelentést:

„a boszorkányokról pedig, kik nincsenek, említés se történjék.” (Habár a latin szöveget, ami nulla questio fiat-ot mond, sokféleképpen fordították, valójában „vizsgálat ne folytassék”. A szerk.)

Csakhogy a nép hitvilága – és az egyház – akkoriban kétféle boszorkányt ismert: a strigákat és a rontást hozó maleficákat. Tevékenységük a hiedelem szerint is nehezen volt szétválasztható, részben átfedték egymást. Mindenesetre Kálmán csak az átváltozásra képes, seprűn lovagló strigákról nyilatkozott…

Nos, a bűbájos a jó boszorkány, akinek legfőbb parancsolata: nem ártani. A bűbájos már kislány korától tanulja női felmenőitől a varázslást, de a hivatalos felkészítés akkor kezdődik, mikor első vérzésével (a szerző gyönyörű szavával élve: vérvirágzásával) nővé érik. Próbákon kell átmennie, amelyek a lélek félelmeit hivatottak legyőzni és húszéves korára már minden tudásnak birtokában kell lennie. Minden növényt ismernie kell, gyógyítót, bódítót is. És igen, megtanulják és gyakorolják az angyalcsinálást, rengeteg nőnek segítenek az erőszakban fogant magzat elhajtásában, de segédkeznek az új élet világra hozásában is, ők a boszorkánybábák. Jósolni nem szoktak, csak az idő fátylát fellebbentve javaslatokat tesznek a különböző élethelyzetekben való viselkedésre. Ezért javasasszonyok is. Természetesen értenek a szerelmi varázsláshoz is, ismerik és használják a szerelmi bájitalokat. És tesznek még sok mindent, értenek a tudatmódosító utazáshoz, az alakváltáshoz is.

Kiss Judit Ágnes, a sok díjjal elhalmozott, sokkönyves költő és író könyve a bűbájosokról szól. De ha leásunk a mélyebb rétegekbe, megtapasztalhatjuk, hogy a kötet nem csak a boszorkányokról és talán nem is elsősorban róluk beszél. Általában a nőről, a nőiségről szól hozzánk, olvasókhoz. Szabadon idézve a szavait:

„A nőkről, akikből évezredeken át csak a szűz és az anya volt elfogadott a férfiak uralta társadalomban. Nem voltak urai sem saját sorsuknak, még saját testüknek sem. Aki pedig rabságban él, nem is szerethet, mert a szeretethez szabadság, a választás lehetősége kell. A boszorkányok őrizték mindazt, és őrzik máig, ami egy nő valójában. De történt valami nagyon fontos a szüzesség és az anyaság között: a nő szexuális lénnyé lett. Gyönyört ad és gyönyört érez.”

Mellesleg dolgozik és értéket teremt.

A bűbájos szónak a magyar nyelvben két értelmezése van. A boszorkány mellett ez kedveset, szépet, szerethetőt, elbájolót (=elvarázsolót) jelent. Ez a könyv valóban bűbájos mindkét értelemben.

ahmagazin.com

A Bűbájoskönyv nem más, mint aminek hangzik, a különböző boszorkánypraktikákat tárja az olvasó elé, ilyen-olyan történettel kiegészítve.

A könyv különböző fejezetekre van tagolva, mely során a szerző bemutatja magukat a boszorkányokat, kit és miért nevezünk annak, honnan származnak, illetve magának a szónak mi a jelentése és az honnan származik. Ezeket követően olvashatunk arról, hogy igazándiból milyen próbákat kell kiállniuk a bűbájosoknak, hogyan lesznek angyalcsinálók, milyen oldó és kötő bűbájok vannak, hogyan tartották a boszorkányszombatot, hogyan álltak a halálhoz és igen, a fekete mágia gyakorlóiról is megtudhatunk belőle dolgokat.

Első hallásra én valamiért azt hittem, regényes formával fogok találkozni, azonban erről szó sincs. A Bűbájoskönyv olyan, akár egy tankönyv, annyi különbséggel, hogy ez egyáltalán nem száraz olvasmány. Egy kellemes próza, receptekkel és történetekkel tarkítva.

A kötet borítója is eleve olyan, mintha egy boszorkány varázskönyve lenne. Motívumokkal, denevérekkel, gyönyörű betütípussal büszkélkedik, amelyet a kemény fedele és igényes szerkesztése csak még varázslatosabbá tesz. Otthon, mikor elővettem este, valóban úgy éreztem magam tőle, mintha egy kis boszorkánytanonc lennék, aki túl későn jött rá, hogy neki főzeteket kéne keverni. Ezt az érzést pedig a narrátor csak erősíti, hiszen végig kifele beszél az olvasónak. Saját érzéseit és tapasztalatait meséli el, melyeket történetekkel támaszt alá.

Azonban ezeknek a történeteknek számunkra is nagy tanulságaik vannak. Tanítanak minket a szeretetről, az életről, felmenőink tiszteletéről és még számtalan dologról. Arról, hogy mennyire fontos megőrizni a hagyományokat, az őseink hagyományait, és az ő tudásukat. Az erőssége is pont ezekben rejlik, ugyanis egytől-egyig hitelesnek tűnnek azzal, hogyha nem éppen az elbeszélő élményeit, tapasztalatait mutatja be nekünk, akkor a saját felmenői – anyja, nagyanyja, dédanyja vagy valamelyik másik ősanyájának – történeteit illeszti a kötetbe.

A könyv ezek mellett rengeteg sztereotípiát, babonát  és hiedelmet is feldolgoz, versekkel és a fentebb már említett receptekkel szórakoztat minket, melyek segítségével válik kevésbé tömör olvasmánnyá. Időnként ráadásul annyira valósághű és elképzelhető bájitalrecepteket találtam benne, hogy komolyan elgondolkodtam, vajon valóban beválna-e.

"Végy olajpogácsát, vagy olyan lenmagot, amelyből az olaj ki van préselve. Elegyítsd össze ugyanannyi búzakorpával és makkliszttel. Öntsd le forró vízzel, gyúrd össze kovásznak, ebből szaggass galuskákat, szárítsd meg, s ezekkel tartsd a tyúkjaidat."

Hangulatos légkört teremt a tanulságos történetekkel, a különböző praktikákkal pedig erősíti a hiedelmet, miszerint a boszik valóban furfangosak.

Ha kíváncsi vagy milyen bűbájosnak lenni, Kiss Judit Ágnes szerint, akkor ez a könyv neked való, itt ugyanis fény derül sok mindenre. Többek között arra is, hogy vajon akkor most túlélték a boszorkányok az égetést vagy sem?