Másnap szombat volt. Hétvége! Ezért aztán nem sokat törtem a fejem az éjszakai postán, amely Mumpic  professzor számára érkezett. A napsugarak és az ágakon csüngő őszi levelek villódzó árnyjátékot vetítettek reggeliző asztalunk lapjára, és a kávéskanna kiöntőjéből kis fehér gőzkígyó táncolt elő. Pepe már jó ideje magára vállalta, hogy ő gondoskodik a reggeli zsemléről. A közeli faluban lévő kis sütöde tulajdonosa Aranyos pék volt. Üzlete bejárata fölött, és a papírzacskóin is arany betűkkel ez állt: Ki korán kel, Aranyosra lel! – Aranyos pék nagyon büszke volt erre a reklámmondatára, amelyet ő alakított át az ismert mondásból: Ki korán kel, aranyat lel. Ezen a reggelen azonban Pepe egy nejlonzacskóval tért vissza, amelyen hupikék  betűkkel ez állt: „OLCSÓ” Éhesen nyúltam Pepe zacskójába, és egy kőkemény bucit húztam elő, amely a mancsomban egyszerűen… morzsákra hullott szét! Újabb és újabb kísérleteim ugyanilyen eredménnyel jártak, mígnem a fél tucat buciból, amelyet Pepe hozott, egyetlen morzsahalom maradt csupán. Ez már több a soknál! Titkos mikrofonomon leszóltam Mumpic professzornak: – Morris Mumpicnak… jöjjön! Professzor, hall engem? Jöjjön sürgősen! Csend. Majd teraszunk padlója megnyílt, és felbukkant a professzor feje. – Vettem az üzenetet, Sir. – Hagyjuk a tréfát, Mumpic professzor, nagy gondban vagyunk – feleltem. A jelenés a reggelizőszékébe vetette magát. – Akkor jelentést kérek! Pepe izgatottan elmesélte, hogy Aranyos pékségét mintha a föld nyelte volna el… – A helyén egy önkiszolgáló bolt áll! A felirata OLCSÓ PÉKSÉG! Az ember bemegy, műanyag polcokon sorakoznak a perecek, zsömlék és kenyerek, a vevő, mint egy nagy turkálóból, felkapja, ami kell neki és beleteszi az állványról letépett nejlonzacskóba, aztán az egészet az automata mérlegre dobja, amely egyben kassza is, fizet és ripsz-ropsz!, már mehet is! Amint Pepe a beszámoló végére jutott, Mumpic professzor a háziköntöse zsebébe nyúlt. – Morris és Pepe, a helyzet valóban figyelemre méltó: ma éjszaka jelentést kaptam Macipoci felügyelőtől, aki titkos segítséget kér a titkos csapatunktól, mert az egész országban mindenütt Olcsó Pékségekre cserélték a régi kis sütödéket. Ezeknek az Olcsó-boltoknak a reggeli zsemléje viszont mindenki kezében szétmorzsálódik, mielőtt beleharaphatna. A falu, a város, sőt az egész ország el van keseredve. A legrosszabb az egészben az, hogy nemcsak a pékségek, de az összes pék, köztük a mi Aranyos pékünk is nyomtalanul eltűnt! Ó, jaj, barátom, az én öreg BMW-m dübörgésére mondom: a hangulatunk ezen a reggelen évszázados mélypontjára zuhant. Pepe rosszkedve még a rossznál is rosszabb lett: le kellett mondania imádott nutellás zsömléjéről! A helyzet tisztán állt előttünk: nincs más megoldás, mint felkutatni és visszahozni Aranyos péket és az ő felülmúlhatatlan zsömléit!