Noel Streatfeild világhírű regénye olyan lányokról szól, akik saját kezükbe veszik sorsuk alakítását, és mindent megtesznek azért, hogy álmaik valóra válhassanak. Az odáig vezető út persze sok kudarccal és lemondással jár, de a kitartás és a sok gyakorlás, no meg egy kis bátorság mindig meghozza a maga gyümölcsét.   A különös gonddal és szeretettel megírt, finom humorral és érzékenységgel átszőtt történet lapjain megelevenednek egy összetartó család mindennapjai, megismerhetjük sikereiket, kudarcaikat, együtt sírunk és nevetünk velük. Az 1930-as évek Angliában játszódó, elbűvölő történet bennünket is a színpadra varázsol, s fellépéseik előtt szinte együtt izgulunk az ígéretes művészpalántákkal.   A múlt szézadban játszódó történet a mai fiatal olvasóknak is friss élményt ígér, örök érvényű értékei sosem mennek ki a divatból.   TARTALOM Matthew bácsi és az ő kicsi kincsei 5 Új lakók érkeznek 15 A Fossil lányok esküje 31 Madame Fidolia 45 Hamarfalat és tánc 57 Karácsonyi influenza és egy új barát 67 A boldogság kék madara 81 Az első fellépés 101 Pauline új ruhája 111 A hallga 127 Pauline Csodaországban 145 Váratlan meglepetés 157 Már megint egy új ruha? 169 A Szentivánéji álom két tündére 181 Zsebpénz és egy merész ötlet 197 Lámpaláz és kamerák 211 Filmcsillag születik 227 Makrancos Posy 241 Váratlan vendég 255 Utószó 265 Kiejtési útmutató 267   Sajnos az elmúlt időszakban nem egy könyvben csalódtam, szinte el is vették a kedvem az olvasástól. Pedig csak előre kellett volna vennem a Balettcipőket. Nem csak az olvasáshoz hozta meg a kedvem, hanem a karácsonyhoz is, bár nem is arról szól. Karácsony alatt én nem a tömeges vásárlást, a nagy felhajtást értem vagy az ezek mögött megbúvó üresség érzését. Hanem a kedvességet, jóságot, odafigyelést egymásra. Ahol az elsődleges ajándék az egymásnak adott idő és meghittség. Ilyen szellemben élnek együtt a Fossil lányok és a róluk gondoskodó kis közösség. Az egész történet egy tudóssal kezdődik, aki először fosszíliákkal tér mindig haza utazásairól, majd egy baleset következtében elveszíti egyik lábát. A munkában nem állítja ez meg, legfeljebb lelassítja. Majd kövületek helyett két évente egy-egy kisbabával állít be unokahúgához, és a nevelőnőjéhez, majd pár évre eltűnik... Mivel anyagilag a hóbortos nagybácsitól függenek, aki nem is biztos, hogy valaha visszatér, az őket nevelők beíratják a lányokat a színi akadémiára, hogy felnőtt életükben gondoskodhassanak magukról. Nagyon tetszett az, ahogyan felkészítették a lányokat arra, ami várhat rájuk önálló nőként, és előadóként: anyagi bizonytalanság, a siker és a kudarc hullámzása, kemény munka. A tanulás, próbák és gyakorlás közben pedig nem árt észrevenni és értékelni az élet egyszerű (és olcsó) szépségeit, amit egy piknik, egy új ruha, egy váratlan kirándulás vagy az énekszó jelenthet az ablak alatt. Édesapám mondta egyszer, a gyereknek kötelessége segíteni a szüleinek, ám a szülőknek kötelességük gondoskodni magukról, hogy a lehető legkisebb mértékben szoruljanak segítségre. Ebben a könyvben is ez a tanítás köszönt vissza. Amikor már pénzt keresnek a gyerekek színészként, táncosként, a nevelőik ragaszkodnak ahhoz, hogy jó részét félretegyék, hogy később megkezdhessék az önálló életüket. Bár a pénzt be kell osszák, sőt egy ponton nagyon is rá vannak szorulva, nem kérnek a gyerekektől. Viszont ők szívesen segítenek nekik kérés nélkül is, amiben csak tudnak. Igazi sorsközösség alakul ki, mindenki kiveszi a részét a saját életkorához és képességeihez mérten a nehézségekből és éppúgy hoz áldozatot a többiekért, mint saját magáért. Így mindenki megkaphatja, amire igazán szüksége van. A szereplők elég különböző egyéniségek, valóságosak. Mindegyiküknek más az erőssége, gyengesége, de őszintén támogatják egymást legyen szó akár a pozitívumok erősítéséről, akár a negatívumok leküzdéséről. Az értékrend, amit a lányok kapnak a legjobb ajándék, amit egy gyerek kaphat útravalónak, mikor elhagyja a családi fészket. Forrás: BubuMaczkó