OLVASÓVÁ NEVELÉS
OLVASÓVÁ NEVELÉS
//olvasovanevels.gportal.hu/portal/olvasovanevels/image/gallery/1456267852_20.jpg

Az év gyerekkönyve díj

 

KÖNYVAJÁNLÓ

Lehet, hogy egy kép erről: 1 személy, gyermek és szöveg
 
 
 
 
VÁR A KÖNYVTÁR

 

 
- Olvasóterem

 

 
KLASSZIKUS GŰJTEMÉNYEK

 

 
MESE-UNIVERZUMOK

2-10 éveseknek

Kamaszoknak

 
 
IRODALOM ÉS FILM

►Gyermek- és ifjúsági irodalom

►A varázslatos iskolabusz

►Bábfilmklasszikusok

►Klasszikus rajzfilmek

►Diafilm-mesék

 

 
Olvasóvá válás



Folyamata 

Az alapozás szakaszai 

A kiadvány célja

 
Az olvasóvá nevelés megalapozása

Kézikönyv tartalma

 
- CD-módszertár
 
Bemutatkozó

Pedagógiai tevékenység

- Bemutatkozó

 
 
DIGITÁLIS KÖNYVTÁR
 
- Ajánlók

Digitális irodalom

Gyűjtemények

 
- Gyermekújság
 
- Online újság

Könyv és Nevelés

 
BABA-MAMA KLUB
 
- Foglalkoztató

ÖSSZES FOGLALKOZÁS >>

  1. Animációs népi mondókák   
  2. Animációs népi dalok
  3. Animációs versek 
  4. Megzenésített versek
 
GYERMEKEKNEK
 
Gyermekkönyvek kiadói
 
Gyermekirodalom
 
Mesés oldalak
 
TEMATIKUS OLDALAK
 
-Szülők oldalai
 
Pedagógusoknak
 
A MÉDIA VILÁGA
 
-Digitális nemzedék

KONFERENCIÁK (2012-2016)

DIGITÁLIS PEDAGÓGUS KONFERENCIÁK (2012-2015)

 
-Médiatanulmányok
 
-A TV-nézésről
 
--Hatásai

MÉDIAHATÁS TANULMÁNYOK  

 

-A kisgyerek és a tévé
--Óvodás korban
--Kisiskolás korban
--Iskolás korig
--Serdülő korig
-Az „elektromos babysvitter”
--A tévés erőszak hatáselmélete
--A Tv hatásairól
--Az állandóan szóló hatása
--Családi étkezés és Tv
-Egészségkárosító hatásai

 

 
-Médiatudatosság

TANULMÁNYOK

-A gyerekek és a média viszonya

-Miért is ne tévézzen a gyerek?

-Médiaértés és médiafogyasztás

-A médiatudatosság főbb ismérvei

-A tudatos tévénézés

 
HETI-NAPI LÁTOGATÓK

 
OLVASÓI NAPTÁR
2021. Március
HKSCPSV
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
<<   >>
 
IFJÚSÁGI IRODALOM KISKAMASZOKNAK
IFJÚSÁGI IRODALOM KISKAMASZOKNAK : Én és a cseresznyefa

Én és a cseresznyefa

  2020.09.30. 16:33

Írta: Paola Peretti
Kiadó: MAXIM KÖNYVKIADÓ
Sorozat: DELFIN KÖNYVEK
Oldalszáőm: 208
Megjelenés: 2020. október 01.

Mafalda kilenc éves, nagy, vastag, sárga keretes szemüveget visel, és kívülről fújja Italo Calvino művét, A fára mászó báró kalandjait. Elszökik a tanárai elől, és felmászik az iskola bejáratánál álló cseresznyefára Ottimóval, hűséges, tarka macskájával együtt, aki mindenhová követi.

Arról álmodozik, hogy egyszer majd felköltözik erre a fára, ám néhány hónap múlva nem fogja már látni, mert a szeme fénye napról napra kihunyóban van: lassacskán megvakul.

 

Kíváncsi kislány, és megrémíti az a gondolat, hogy sötétben fog maradni, ezért naplót vezet, amelyben feljegyzi azokat a dolgokat, amelyeket már nem fog tudni többé csinálni, mint például megszámolni a csillagokat vagy épp focizni Filippóval, az iskola legrosszabb gyerekével, aki csak vele hajlandó szóba állni.

A családja és a barátai segítségével Mafalda megérti, hogy másképpen is lehetséges látni. A virágok illatából megtanulja megmérni a távolságot, amely a cseresznyefától elválasztja, és új lista írásába fog: feljegyzi azokat a dolgokat, amelyek fontosak neki, és amelyeket továbbra is tud csinálni.

Ez a kis Mafalda története, de egyúttal Paola Perettié is, a magával ragadó erővel bíró írónőé, aki meg akarta írni az első regényét, amikor megtudta, hogy súlyos szembetegsége van. Ez a könyv megtanít látni azt, ami még nincs, és harcolni az álmainkért.
 
 
sorok-kozott
 

Kevés az a könyv, ami annyira erős érzelmi hatással legyen rám, hogy időnként úgy érezzem, le kell tegyem egy kicsit, mert már nem bírom. Ez ilyen regény, és én nagyon szerencsésnek érzem most magam, amiért elolvashattam, mert úgy érzem, rengeteget sokat adott lelkileg.

A történet hősnője a 9 éves Mafalda, akinek Stargardt-szindrómája van, ami azt jelenti, hogy hamarosan meg fog vakulni. A könyv azt a pár hetet mutatja meg, mire eljutunk ahhoz a pontig. Hogy viseli egy ilyen apró kislány azt, hogy már soha többet nem fog látni? És a családja? A barátai? Ezt mutatja meg ez a regény.

A vakság szerintem a legrosszabb állapotok közé tartozik, el se tudom képzelni én hogy rettegnék, ha már csak heteim lennének, amíg láthatok. Mit tennék? Olyan sokat gondolkodtam ezen, miután letettem a könyvet. És azt hiszem, én is Mafalda útjára lépnék.

„Nem az a helyzet, hogy jobban látsz, amikor szerelmes leszel, csak kevésbé félsz, hogy nekimész valaminek.”

Az iskolai portás, Estella tanácsára Mafalda írt egy bakancslistát, amibe mindent felsorolt, amit meg akar csinálni, amíg lát. Akadtak itt könnyebb tételek is, mint focizni a fiúkkal, de nehezebbek is, mint találni egy igaz barátot. Mafaldától ugyanis elfordul a legjobb barátnője, miután a lány állapota romlani kezd, nekem pedig már ettől is megszakadt a szívem.

Megszakadt a szívem. Ugye milyen sablonos kifejezésnek hat? Mégsem tudok ennél kifejezőbbet kitalálni! Hiszen egy kilenc éves kislányról van szó, aki kénytelen szembenézni egy ilyen sorsdöntő változással az életében, amihez csatlakozik még az is, hogy a szülei új házba költöznek, ahol Mafaldának könnyebb lehet… azután. Annyi olyan dolog történt a regényben, amiről nehéz volt olvasni.

„Nagymama azt mondta, hogy nem értjük meg a dolgokat, ha nem próbáljuk ki őket. Ezért én kipróbálom.”

Most azt gondolhatjátok, hogy ez egy depressziós-könyv. Nem, szerencsére nem az. Az írónő belepakolt sok vidám és mosolygós jelenetet, és remélem nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom, Mafalda végül rátalál nem csak egy, de két igaz barátra is. Rengeteg szívmelengető jelenetet kaptunk, igazi érzelmi hullámvasút volt az olvasás.

A mellékszereplők közül Estellát szerettem a legjobban. Leginkább a jelleme miatt, mert egyenes, őszinte, és ami a legfontosabb: nem úgy bánt Mafaldával, mintha egy széllökés is feldöntené. Mellette állt, segítette, miközben a lány is ugyanezt tette érte. A könyv vége pedig, az utolsó sorok. Arra szavak sincsenek…

„Furcsa, azt hittem, a sötétben minden fekete, és kész. De az anyukák még a legsötétebb sötétben is látszódnak. Talán látnak a sötétben, mint a macskák. Hogy veszély esetén megtalálják a gyereküket. De ha ez így van, akkor én is lehetek anyuka.
Egy kicsit felhúzódzkodom, a könyökömre.
– Anya, te a sötétben is megtalálsz engem?
Anya odajön hozzám, és megsimogatja a hajam.
– Nem látlak a sötétben, Mafalda, de biztos vagyok benne, hogy attól még megtalálnálak. De most már lámpaoltás, mert tényleg késő van.
Anya fölém hajol, és jóéjtpuszit ad. A haja lágyan a párnámra hullik, mint a vattacukor, csak ez fekete. Az ujjaimmal beletúrok, amíg el nem megy. Puha. Nem mondtam anyának, hogy a saját sötétségemre gondoltam. Ő úgyis megtalál.”

A szülők karakterei is zseniálisan lettek megírva. Olyan szépen átjött a félelmük a jövő miatt, a szeretet, amit a lányuk iránt éreznek. Borzalmas lehet, ha ez történik a gyerekeddel, és a szülők nem mindig hozták a legjobb döntéseket, de ezzel együtt voltak hitelesek, és a lényeg átjött: a szeretet és a tenni akarás. Gondolom szülőként ezt a könyvet még fájdalmasabb lehet olvasni…

A történet több fontos témát is behozott Mafalda állapotán túl. Leginkább az egyik mellékszereplő kapcsán szerettem azt, ahogyan megmutatták, hogyan éli meg egy kisgyerek a válást. És igazából az tetszett itt a legjobban, ahogy a szerző árnyalta a témát. Ahogy megmutatta, nem a válás a tragédia, hanem az, ha az egyik szülő a saját döntése alapján kilép a gyerek életéből. Olyan hitelesnek éreztem az egészet, a karakter pedig kedvenc lett.

Értékelés

Az Én és a cseresznyefa egy felejthetetlen ifjúsági történet, ami egyszerre nevettet meg és ríkat meg, miközben megmutatja mennyire csodálatos az élet, mennyi hétköznapi apró csoda van, amit meg kell élnünk. Azért pedig különösen hálás vagyok, hogy nem lett depresszív a regény. Mert igen, Mafalda nehéz állapotba kerül, de nincs egyedül. A történet pedig gyönyörű üzeneteket ad át életről, szeretetről, önmagunkról. Már csak ezért is megérte elolvasnom.

 
 
konyvesmas.blogspot
 
Hamarosan megjelenik a Maxim Könyvkiadó gondozásában az Én és a cseresznyefa című könyv, melyben megismerhetünk egy kilenc éves kislányt, Mafaldát, aki súlyos szembetegséggel küzd. Ennek a betegségnek a következtében hamarosan teljesen elveszíti a szeme világát. Paola Peretti, az írónő, akinél szintén ezt a betegséget diagnosztizálták, Mafalda történetén keresztül megmutatja, hogy az igazán fontos dolgokat nem kell látni, elég ha érezzük őket. Soha nem szabad feladni, mindig küzdeni kell tovább, hiszen aki nem fél, az nem él!

Abban a pillanatban, hogy először láttam ennek a könyvnek a borítóját és olvastam el a fülszövegét, biztos voltam benne, hogy hatalmas szerelem lesz. Nagyon közel állnak hozzám az olyan ifjúsági történetek, melyek középpontjában gyerekek állnak, és amiknek ráadásul van valamilyen keserédes árnyalat is a cselekményében. Felkészültem tehát egy 100-as papírzsepi társaságában minden lehetséges érzelemre, amit egy ilyen könyv kiválthat belőlem, és nem is kellett csalódnom: olvasás közben nevettem és sírtam is, és közben úgy burkolóztam ebbe a gyönyörű történetbe, mint ahogy egy jó meleg takaróba szokott az ember, amikor világgá megy egy cseresznyefa tetejére.

A regény főszereplője a majdnem tízéves Mafalda, aki Olaszországban él szüleivel és Ottimo Turcaret nevű macskájával. Mafalda életét akár átlagosnak is lehetne mondani, ha nem árnyékolná be egy szomorú szembetegség. A kislány ugyanis egy olyan szindrómával küzd, ami szép lassan egyre nagyobb ködfátylat borít elé, és aminek végső kimeneteleként előbb-utóbb teljesen sötétben marad. A történet központi témája tehát e köré a sajnálatos folyamat köré szerveződik, ugyanakkor Paola Peretti (aki egyébként saját életéből merítette az ihletet történetéhez, amikor szembetegsége egyre súlyosabbá vált) gyönyörű módon helyezkedik bele Mafalda gondolatvilágába, hogy a cselekményben a félelmen és gyászon kívül legalább ugyanekkora szerepet kaphasson a bátorság, a barátság és a szeretet.
 

Mafalda egyes szám első személyben meséli el nekünk, hogyan éli meg az egészségében fellépő változásokat, hogyan szembesül azzal, hogy a világ, ami látható számára, egyre inkább beszűkül. A kislány kétségbeesve gyűjti össze azokat a dolgokat, amikre majd nem lesz képes akkor, ha már nem lát, és egyre többször ragadja magával a szomorúság amiatt, hogy látása elvesztésével már nem lesz teljes értékű az élete. Nagyon szomorú dolog, amikor egy ilyen fiatal gyerek ilyen kérdésekkel kénytelen foglalkozni ahelyett, hogy felhőtlenül élné a gyerekek gondtalan hétköznapjait, ráadásul Mafalda egyébként is kicsit komolyabb, introvertáltabb kislány, aki nehezen osztja meg másokkal az érzéseit, akkor is főleg a cicájával és egy regényből kölcsönzött képzeletbeli barátjával. Szerencsére azonban Mafalda életében felbukkannak olyan hősök, akik nem engedik, hogy a kétségbeesés és a sötétség teljesen magába szippantsa. Az egyik ilyen hős Estella, az iskola magának való portása, aki igyekszik megláttatni a kislánnyal, hogy mik az igazán lényeges dolgok az életében. A másik pedig Mafalda egyik osztálytársa, Filippo, akivel nem is különbözhetnének jobban egymástól. A kicsit durva, szeles és nagyszájú fiú először nem nyeri el főhősünk rokonszenvét, de Mafalda szép lassan elkezdi értékelni, hogy Filippo mindig természetesen viselkedik vele, nem pedig úgy, ahogy egy beteg vagy sérült személlyel szokás, és ettől kezdi újra teljes értékű embernek érezni magát. Közben persze azt is megtudjuk, hogy a fiú viselkedése mögött milyen sérülések állnak, nagyon szép folyamat, ahogy ők ketten finoman elkezdik gyógyítani egymást. Ettől függetlenül, ahogy Mafalda állapota rosszabbodik, a kislányt újra és újra hatalmába keríti a félelem, és az egyetlen megoldásnak az tűnik számára, ha élete hátralévő részére felköltözik az iskolánál álló hatalmas cseresznyefára, amiről szentül hiszi, hogy nagymamája lelkének is otthont ad.

"A sötétség nem ajtó és ablak nélküli szoba. A sötétség egy szörny, aki megeszi az összes fekete olívabogyódat és minden álmodat."

Csak azért nem haladtam gyorsabban ezzel a könyvvel, mert a tömegközlekedésen komoly veszélyt okozott, hogy teljesen random elsírom magam rajta. Ez nem azt jelenti, hogy ennyire szomorú vagy tragikus lenne - bár vannak benne szomorú mondatok és jelenetek -, sokkal inkább azt, hogy annyira szépen és hitelesen ábrázolta az írónő a gyermeki félelmet, hogy egyszerűen nem tudtam közömbös maradni iránta (és nem is akartam). Olvasás közben az ember ráébred arra, hogy mennyire értékesek is valójában azok a dolgok, amiket teljesen természetesnek veszünk, és amiket nem tudunk eléggé méltányolni addig, amíg nem tűnik úgy, hogy elveszíthetjük őket. Csodaszép történet ez a félelemről és a bátorságról, az igazi barátságról és a szeretetről, és arról, hogy még a sötétségben is képesek lehetünk megtalálni a fényt. Utoljára talán a Suzy és a medúzák című könyv adott hasonló élményt (értékelésem ITT), így ha valaki azt szerette, biztos vagyok benne, hogy ebben sem fog csalódni. 

Összességében tehát új kedvencet avattam, szerintem ez a könyv egy nagyon értékes és különleges darab az ifjúsági irodalom műfaján belül. Igazi gyógyító olvasmány, ami megmutatja, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem az az erő, ami által akkor is merünk cselekedni, szeretni, élni, ha egyébként nagyon félünk.

 

 

 
OLVASÓVÁ NEVELÉS

 

 
MONDÓKA- ÉS VERSGYŰJTEMÉNY
  1. Népi mondókák 
  2. Kortárs mondókák 
  3. Gyerekversek
 
VIZUÁLIS KOMMUNIKÁCIÓ
 
GYERMEKTÉMÁK
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
I. ÉLETKORI SZAKASZ
CSECSEMŐ-, KISGYERMEK- ÉS KISÓVODÁSKOR (0-4)

Mondókák

 
    Babakönyv

2/ KISGYERMEKEKKOR (1-3)

Mondókázó-Verselgető 

Babakönyv lapozók 

 Interaktív fejlesztő lapozók

3/ 'MI EZ' KORSZAK (3-4)

Játékos ismeretszerzés
 
 
II. ÉLETKORI SZAKASZ
ÓVODÁSKOR (4-7)

 

 
ÓVODÁBÓL ISKOLÁBA

 
III. ÉLETKORI SZAKASZ
KISISKOLÁS KORSZAK
 
 

I. BEVEZETŐ SZAKASZ
(1-2. évf.)

ISMERETTERJESZTŐ (6-8)


II. ALAPOZÓ SZAKASZ
(3-4. évf.)

REGÉNY

  SOROZATOK

ISMERETTERJESZTŐ (8-10)

 
IV. ÉLETKORI SZAKASZ

KISKAMASZKOR (9-12)

  1. Klasszikus és kortárs ifjúsági irodalom
  2. Meseregény
  3. Mondák - legendák - civilizációk
  4. Vissza a múltba - regényes történelem
 
V. ÉLETKORI SZAKASZ
KAMASZKOR

CSAK KAMASZOKNAK (klasszikus-kortárs)

 
- Könyvajánló témánként
 
OLVASÁSI SZOKÁSOK

„Nekik való szövegekkel kellene szíven-lelken trafálni a gyerekeket

 
AZ ÉV GYERMEKKÖNYVE

ibbylogo

<<2019 - 1989>>

 
OLVASNI JÓ-OLVASS TÖBBET!-2014
 
OLVASNI JÓ!-2012

Ajánlott könyvek:

 
TERMÉSZETFILM

Természetfilmek

 
ÁTLAGNÉZETTSÉG
Indulás: 2008-11-01
 
BEJELENTKEZÉS
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót