2. Ottó a hóban

 

A téli szünet első napján Öttő és apukája elutaznak egy hétre, síelni. Az első négy oldalpár az utazásé: nem mondhatnám, hogy „mennek, mendegélnek”, mert a legkevésbé sem hagyományos vándorút az övék. Nem ütköznek mesebeli akadályokba, nincs más problémájuk, mint hogy hosszú az út és Ottó nem tud aludni. De fölösleges is hagyományos narrációt várnunk, míg autópályán, alagúton és hegyeken át vezet az útjuk: a direkt fejtetőre állítható könyv kisautóért kiált, hogy a kanyargós utakon végigberregjenek.

A megérkezés pedig igazi „multikulti” gyönyörűség: a síparadicsom különböző nyelvű feliratokkal várja a vendégeket: a Coca-Colára emlékeztető, piros-fehér „Cold” márkajelzés nem igényel fordítást, a busz tetején a „LAPOSTE” valószínűleg Szabó T. Anna leleménye, azt meg nem tudom, mi lehetett a „Kaksi és Pipi” eredetije…

A számtalan vizuális poén közül csak azt emelném ki, hogy a felvonó utasai Tom Schamp lapozóit böngészik; a többi felfedezésre vár! A könyv gerince hőmérő: először azt hittem, mérőszalag, talán mert feltűnően nagy könyvtárgyról van szó (25,5×34 cm). Tényleg jobb szőnyegként kiteríteni, mint tartani.

Győri Hanna

Az Ottó a hóban nekem talán még az első kötetnél is jobban tetszik, talán a téli nyaralás és karácsony felé tartó, várakozó hangulat miatt, talán a lelkem mélyén igaziból én is olyan izgatottan várom az elutazás és az ünnep élményét, mint Ottó. Itt az ünnep vizuális kavalkádja a karneváli boldogság, az utazás az izgalom, nincs benne a nyűg.

Akárcsak az első kötetnek, ennek is az elutazás és hazatérés adja az alapszerkezetét. Ottó és Apa az autóban ülnek és síelni mennek, majd a síelésből hazatérnek. Az odafelé vezető utat követjük alul, ha balról jobbra lapozzuk a könyvet, visszafelé pedig úgy jövőnk, hogy fejtetőre fordítjuk, és jobbról balra lapozunk. Tele van hasonló apró poénokkal, mint az Ottó a városban: végtelenül elböngészhető, hogy éppen melyik ház miből készült, mi lehet akkor benne, hogy gitáralakú a felhő, hogy a panziónak milyen a berendezése, és hol alszik benne Ottó. hogy hirtelen felbukkan egy sortos, tirciklis mackó a télben (ő bizots nem fázik), egyáltalán, a figurák sokfélesége.

A nagyobbaknak a feliratok is szórakoztató apró utalásokat rejtenek. Nem nagyon szeretem az óriás könyveket, de ez az a kötet, aminél a lehető legjobb, hogy óriási: körül lehet szinte ülni, két gyereknél nagyon praktikus, hogy két oldalról nézegethető, és még dinamikusabbá teszi a történetet.