Igazi 'orrbeverős' kiadvány, már ami a méretét illeti. Kisebbfajta szőnyeg, amire a srácok minden bizonnyal rögtön rá fognak telepedni, hogy aztán majd minden egyes lapozásnál fennakadjon a karton valakinek a fején. De muszáj belebújni, mert ezek a képek behúznak, ha akarja az ember, ha nem.   A két dimenzióba kiterített, feje tetejére állított, furábbnál furább figuráktól zsongó tarkabarka városban az utak olyan méretűre vannak festve, hogy akár mi is lekövethetjük Ottóék utazását egy matchbox segítségével. Az oldalpárokat a könyv forgatásával lehet “körbeolvasni”, hiszen a képzeletbeli vízszintes felezővonalak túloldalán mindig minden tótágast áll. Nézegetni való pedig bőven akad a felnőtteknek is.    Tom Schamp a legapróbb részletekben vicceli meg az olvasót. Városi feliratain a franciául és angolul értő közönség derülhet jókat (egyik kedvencem a shoppingolós malac, akinek csomagjai minden egyes lapozással csak gyarapodnak, míg végül a dobozok oldalán összeolvashatjuk a “shop until you drop” szavakat, vagy ott van a gengszterkinézetű majom a banánjárgányában, aminek oldalán a “monkey business” felirat virít). Tom Schamp képeit olyan ismert márkajelzésekkel hinti tele, amikkel egy városlakó nap mint nap találkozhat, miközben saját nevéből, vagy épp a főszereplőéből is brandet csinál. Ismerős tárgyak tűnnek fel, néhol óriásira nagyítva, vagy épp icipicire zsugorítva a szürreális városelemek között. A képtelen járgányok közt elvarázsolt figurák kóricálnak, majd bukkannak fel újra és újra különböző kontextusokban (egyik legjobb a divatbolond kecske, mindkét kezében egy-egy elektronikus kütyüvel, vagy a turisták, a nyakukban himbálózó fényképezőgépekkel és óriási objektívekkel). Schamp folyamatosan bombáz minket a direkt poénokkal: a zebrán átkelő zebrával, a munkagéppel, aminek egy hernyó a talpa, vagy az építőipari daruval, amit egy darumadár irányít. Csak aztán győzzünk mindent kisilabizálni és megfejteni a színes forgatagban! Egy képeskönyv sok-sok izgalmas látnivalóval, felfedeznivalóval és rengeteg humorral.     2. Ottó a hóban Ottó és papája síelni indulnak. Kövesd őket útjukon, forgasd a könyvet és fedezd fel a rengeteg látnivalót! Az Ottó és a város című könyv második része. Tom Schamp újra akcióban.                  Győri Hanna Az Ottó a hóban nekem talán még az első kötetnél is jobban tetszik, talán a téli nyaralás és karácsony felé tartó, várakozó hangulat miatt, talán a lelkem mélyén igaziból én is olyan izgatottan várom az elutazás és az ünnep élményét, mint Ottó. Itt az ünnep vizuális kavalkádja a karneváli boldogság, az utazás az izgalom, nincs benne a nyűg. Akárcsak az első kötetnek, ennek is az elutazás és hazatérés adja az alapszerkezetét. Ottó és Apa az autóban ülnek és síelni mennek, majd a síelésből hazatérnek. Az odafelé vezető utat követjük alul, ha balról jobbra lapozzuk a könyvet, visszafelé pedig úgy jövőnk, hogy fejtetőre fordítjuk, és jobbról balra lapozunk. Tele van hasonló apró poénokkal, mint az Ottó a városban: végtelenül elböngészhető, hogy éppen melyik ház miből készült, mi lehet akkor benne, hogy gitáralakú a felhő, hogy a panziónak milyen a berendezése, és hol alszik benne Ottó. hogy hirtelen felbukkan egy sortos, tirciklis mackó a télben (ő bizots nem fázik), egyáltalán, a figurák sokfélesége. A nagyobbaknak a feliratok is szórakoztató apró utalásokat rejtenek. Nem nagyon szeretem az óriás könyveket, de ez az a kötet, aminél a lehető legjobb, hogy óriási: körül lehet szinte ülni, két gyereknél nagyon praktikus, hogy két oldalról nézegethető, és még dinamikusabbá teszi a történetet.