Gyönyörűséges a könyv kívül-belül, élvezet belelapozni, és máris lehet böngészni a különböző „orvosságok" között, amelyek nem testi, hanem lelki bajokat gyógyítanak. Itt is, mint a gyógyszereknél, érdemes elolvasni először a használati utasítást, amely megkönnyíti a „patika" használatát. Minden meséhez jár egy történet, ami abban segíthet, hogy beazonosítsuk a problémát, és rátaláljunk a megfelelő mesére. A mesék után pedig ott a „recept", hogyan adagoljuk a gyermeknek a „gyógyírt". Ezek az esetleírások már komolyabb problémákat tükröznek, a receptek sem csak a meseolvasásra vonatkoznak, hanem adnak egy-két támpontot, hogy a mese kapcsán hogyan beszélgessen el a szülő a gyerekével az adott problémáról. A meséket lehet megelőzés céljából is „szedni", akkor elég csak önmagában adagolni, és hagyni, hogy elérje a hatását. A történetek megoldásokat mutatnak - könyvajánló Mesepatika Miután egy meserajongó szerzõt ­összehozott a sors egy gyermekekért küzdõ szervezet tagjával, nemsokára megszületett a Mese­patika ötlete. Más-más oldalról ugyan, de összekötötte õket a gyermekekért végzett munka. ­Könyvük megszületéséhez jó alapot ­szolgáltatott a Grimm ­testvérek 200 éves mese­ gyûjteménye. A Biblia után a Grimm-mesék számítanak ma a legtöbb nyelvre lefordított mûnek. A Grimm testvérek Gyermek- és házi mesék címû gyûjteménye több mint százötven nyelven, nyelvjárásban olvasható, 2005-ben felkerült az UNESCO A világ emlékezete program dokumentumlistájára, és nem mellesleg 2012-ben múlt 200 éves. A német testvérpár nem csupán egy tudományos megalapozottságú népmesegyûjteményt akart létrehozni. Már akkor megfogant fejükben a gondolat, hogy a megörökített és kötetbe gyûjtött történetekbôl egy nevelési „kézikönyvet” alkossanak. Ezt az elméletet gondolhatták tovább Stephanie zu Guttenberg, Silke Fischer és Bernd Philipp is akkor, amikor megálmodták a Mesepatikát. Hôsök, kérdések, válaszok Gondoltunk-e,valaha Hüvelyk Matyira úgy, mint a „fogyatékosság szimbólumára”? Bizarr elképzelés. Pedig milyen jól személyesít meg egy bizonyos fajta „hátrányos helyzetet”, azt, ami miatt szülôként szorongunk, gyerekként talán dühöngünk. Nos, a Mesepatika minden története három részbôl áll. Egy kerettörténetbôl, ami egy aktuális, mai problémát vet fel. Például: gyermekeink túl könnyelmûek az idegenekkel való érintkezésben. Az erre válaszoló mese, a Piroska és a farkas színes képekkel illusztrált. Majd zárásként minden második történet után egy használati utasítást kapunk, amiben Silke Fischer értelmezi a kérdéses helyzetet, javaslatot tesz a probléma orvoslására, szülôtôl, gyerektôl egyaránt figyelmet, elfogadást kérve. A Mesepatikában a legtöbb problémára van ellenszer: Hamu­ pipôkéék famíliája egy döcögôsen induló patchwork-család életét könnyítheti meg, A farkas és a hét kecskegida az interneten, közösségi oldalakon a gyerekekre leselkedô veszélyeket segíti megérteni, Hófehérke mostohája pedig örök bizonyíték rá: hiába a tehetségkutatók, divatbemutatók csillogó világa, a szépség nem minden. Végül Hüvelyk Matyinak is megköszönhetjük, hogy minket, szülôket ráébreszt, még fogyatékkal élô gyermekünket is el kell engednünk, hogy felfedezhesse magának a világot. Történet és tudás Silke Fischer a Meseország, a német mesekultúra centrumának igazgatója, újságíró, könyvszerzô. Munkatársaival a mese kultúrahordozó erejét használja a gyermekek és fiatalok képzésében. Stephanie zu Guttenberg a gyermekek szexuális zaklatása ellen küzdô nemzetközi szervezet német tagozatának elnöke, akit leginkább a Meseország mesekiáltványa fogott meg. Ez ugyanis jól érthetôen összefoglalja, hogyan építenek közösséget a mesék, fejlesztik a kreativitást, hogyan használhatók megelôzésre, és miért tartós a hatásuk. Mindketten úgy találták, a mese a legmegfelelôbb eszköz arra, hogy a gyerekeket erôsebbé és védettebbé tegyék. Könyvötletükhöz megnyerték az újságíróként, könyv- és forgatókönyvíróként dolgozó Bernd Philippet is, aki a mindennapi életbôl vett történeteken dolgozott. A témafeldolgozáson egyértelmûen érzôdik Guttenberg hatása, aki szervezetével a gyermekek szexuális bántalmazása, és különösen a digitális média segítségével terjedô gyermekpornográfia ellen küzd. Több mesében és történetben jelenik meg a téma, és egyértelmû tények is elôkerülnek: „Ha gyermekek szexuális zaklatás áldozataivá válnak, a tettest gyakran a család közvetlen környezetében kell keresni.” A mese a lélek tápláléka. Ebben nem vitatkozik össze mese­ szakértô a lélekszakértôvel. Az ugyancsak német Európai Mesetársaság elnöke mégis erôsen kritizálja azt az erkölcsi tanmeseszellemet, amiben a könyv íródott. Véleménye szerint nem volna szabad a meséket ilyen módon megerôszakolni, „erkölcsi mutatóujjként” rábökni részletekre, hanem csak hagyni kéne, hogy a mese „végezze a maga dolgát”. Sikerrel alkalmazzák a mesét a gyermek- és felnôtt–pszichológiában is, mert átélhetô pszichológiai igazságok rejlenek benne. Ugyan nem „egy az egyben” adnak választ kritikus élethelyzetekre, de a meseolvasás légkörét kihasználva, krea­tív asszociációs képességeinket bevetve talán megkönnyíthetjük gyermekeinknek, hogy az ôket érô hatásokat feldolgozzák. Hogyan válasszunk mesét? A gyerekek tudják és jelzik is, mik a nekik megfelelô mesék. Akár százszor is ugyanazt kérik. A fejlôdéslélektan és a gyerek személyes élete együtt határozza meg, milyen mesére lesz nyitott. Természetes, hogy a kisebbeknek inkább az állatos mesék tetszenek, de aztán ahogy nônek, úgy nônek bele a királyos, hôsös történetekbe. A népmesék, Grimm- vagy Andersen-mesék más konfliktusokra mutatnak megoldásokat. Ahogyan a mesékben megjelennek az alapértékek, polarizálják a világot, és ezzel megtanítanak tájékozódni az alap emberi értékek mentén. Nem jó, ha a felnôtt kiragad egy részletet és az alapján ítéli meg az adott mesét. A történet mindig valahonnan tart valahová, egészében kell értelmezni. Ha a gyermek fél az adott mese egy-egy részletétôl, akkor azt jelezni fogja, ilyenkor érdemes máskor folytatni inkább. Kapin Viktória Mesében ôrzött tanítások Törô Tímea gyermekpszichológus praxisában maga is dolgozik mesékkel. Arra kértük, meséljen a mesék mûködésérôl, hatásáról. Miért fontos a mese a gyerekeknek? Minden pszichológiai módszerben használják a mesét: gyermekpszichodrámában, játékterápiában, akár rajzokkal kapcsolatban. A mese a gyógyító terápia alapeszköze. A gyerek ösztönösen játszik, akcióvá fordítja át, eljátssza a mesét. A szülô ne „terápiás” céllal meséljen a gyerekének, csak figyeljen rá, miközben olvas neki. A mesélésnek ugyanis különös légköre van – jóval intimebb, mint más közös tevékenységeknek, amit együtt végzünk a gyermekünkkel. A lélek egy másik szintjét érinti. A racionalitást átülteti a szimbólumok nyelvére, ami kiemeli a gyereket a mindennapokból, miközben pont a mindennapi történésekrôl szól. Ne akarjuk hát a gyereknek megmagyarázni a mesét, hiszen akkor a megélést vennénk ki belôle. Ezt az intim légkört megteremthetjük este az ágyba kucorodva, de akár egy zakatoló vonaton is utazás közben, ha teljes figyelemmel mesélünk. Mit kap egy gyerek a mesétôl? Régen, amikor több generáció együtt élt, az öregek ­történeteket meséltek. Mára a történetmesélés a szülôgyermek meseolvasás mellett jobbára intézményekbe szorult, az óvodába, iskolába, vagy a mesével való gyógyításkor a pszichológushoz. A mese szerepe és helye megváltozott az életünkben. Miközben a léleknek napjainkban is szüksége van az emberiség történetekben ôrzött mély tanításaira. A rengeteg ismeret, természetfilmek, tudományos és ismeretterjesztô könyvek kiszorítják a meséket. A gyorsfogyasztású világban sokszor beleesünk abba a hibába, hogy csak az ismeretet tartjuk fontosnak. Pedig kell hogy a gyerek mesét is halljon. Ahogyan a szépirodalom építi a felnôttet, úgy a mese is egy másfajta tudást közvetít, az élet megoldásait kínálja. Mintát ad az egymással való együttélésre, beilleszkedésre, a versengésre, az elfogadásra. Könyvjelzõ | 2014. június 61