"Különös időutazásra hívja olvasóit Jezsó Ákos. Mesekönyvének hősei - Kaporszakállú Bakaraszt, Hohó törpe és sokan mások - egyvalamiben hasonlítanak: varázslatos történetek birtokában vannak. E történetekben megelevenedik a magyar történelem: felbukkannak a kunok, tatárok, törökök, továbbá Szent István, Szent László és Mátyás király, valamint a várvédő Dobó István és II. Rákóczi Ferenc fejedelem is. Sárkányok, csodaszarvasok, lápi boszorkányok és tündérek szegélyezik a képzelet útját, melyen az erdei aprónépek meséi repítik az olvasót; és ha az eső nem akar elállni, és semmilyen tűz nem tudja a vizes fát lángra lobbantani, végül az önzetlen szív melege gyújtja meg. Nem kell történelmi hitelességet várnunk ezektől a kis meséktől, hiszen nem az a céljuk, hogy tudományos pontossággal rögzítsék a történteket; sokkal inkább az, hogy rajtuk keresztül a gyermekek jobban megértsék egymást s általában az emberi kapcsolatokat, valamint azt, hogy a jó cselekedetért jutalom jár, a rosszért pedig büntetés. De másra is ráirányítják a figyelmet: arra, hogy mennyire fontos a szeretet. Szeretni egymást, szeretni a másik embert olyannak, amilyen, szeretni az életet, a természetet és azt a földet, ahol élünk."   Tartalom A szerző előszava Mátyás király és az égig érő fa A kismanó álma Az egyszarvú sebe Szélviszel Szörény és a sárkány A csillag és a lovaqkirály A szeretet ereje A török pasa és az ördög A Nap meqmentője A kismanó és a lidérc Rákóczi és a halász Szeder és a pityerqő Loncsompancsa       kdnp.hu   Mégsem múlik el a Mátyás király trónralépésének 550. évfodulójára kiírt reneszánsz év anélkül, hogy mesekönyv fomájában is megemlékezzünk nagy királyunkról, hiszen a karácsonyi könyvek egyik újdonságaként megjelent Jezsó Ákos Mátyás király égig érő fája címet viselő kötete.   A könyv manapság már kivesző értékeket közvetít: kicsiknek és nagyoknak egyaránt regél népünk ezer éves történelméről, valamint arról, hogy a hazának, a környezetnek és a másik embernek egyaránt meg kell adni a kellő tiszteletet és szeretetet.   A kötet időutazásra hívja az olvasóit, hogy a mese hátán szárnyalva, közösen találják meg azt a titkokkal telitűzdelt világot, amelyet képzeletnek hívunk. Képzeletnek – vagy éppen mesének. E könyv főhősei is végigjárják ezt az utat. Esténként leülnek Mátyás király csodás fája köré, és mesélnek egymásnak. Mesél Kaporszakállú Bakaraszt, Hohó törpe, vagy éppen az árokparti kismanó, de mesélnek a könyv többi szereplői is – csak úgy, a saját örömükre, egyúttal pedig a mi szórakoztatásunkra is. És miközben mesélnek, megelevenedik a magyar történelem. Szent István király korától kezdve egészen a közelmúltig villannak fel képek, jelenetek, amelyek aztán e könyv lapjain mesévé szelídülnek. Olvasás közben tehát a képzelet, vagyis a mese világán keresztül bejárjuk az elmúlt ezer esztendő magyar történelmét. Megjelennek a kunok, a tatárok, a törökök és a németek, és megjelenik Szent István, Szent László és Mátyás király, no meg Rákóczi Ferenc fejedelem is. Mindegyikük egy-egy mesében szerepel. Így haladunk napjaink felé. No persze ez nem egy történelmi olvasókönyv, nem szabad hát hitelességet várni tőle. Inkább amolyan manós történelem. Eger vára alól például nem az ördög zavarta el mérgiben a törököt azért, mert a gonosz és kapzsi pasa elverte a fenekét. De ha megszeretjük ezeket a könyvben olvasható mesebeli hősöket, akkor egy kicsit megszertjük azokat a valós hősöket is, akik tényleg önfeláldozó módon harcoltak Eger várában Dobó István vezetése alatt. Mert bizony ők is szeretetre méltók. A könyvben olvasható mesék azonban nem csak a múltra emlékeznek, hanem a jelenre is. Mégpedig úgy, hogy a lehető legegyszerűbben tárják elénk az emberi kapcsolatokat, a jó és a rossz fogalmát, más szóval azt, hogy a bűnt büntetés, a helyes cselekedetet pedig jutalom követi. De mást is előtérbe helyeznek ezek a mesék: azt, hogy a szeretet mennyire fontos dolog. Szeretni egymást, szeretni a másik embert olyannak, amilyen, szeretni az életet, a természetet és azt a földet, ahol megszülettünk: szeretni a hazánkat.