Másrészt Papolczy Péter ferdítései önmagukban is bravúrosak, teljesértékűek és fantasztikusan viccesek. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne, ha „a mai fiatalok” Papolczy-féle átiratokkal vallanának szerelmet egymásnak a kibertérben; - és nem is tűnt olyan abszurdnak. Ennek időbeli korlátja legfeljebb abból adódhat, hogx viszonylag sok az utalás korunk celebjeire, jelenségeire, fogalmaira. Akárhogy is, ezek a szövegek menők, néha már egészen slam-szerűek, noha formailag mégis hagyománytisztelőek és a szonett szabályait hűen kezelik. Harmadrészt nagyszerű, ahogyan a könyv egy-egy nyelvi kifejezés magyarázatával bevezetést nyújt a stilisztika, a nyelvi játékok, a többértelműség kérdéseibe, ugyanakkor szonettről szonettre elénk tárja Shakespeare korát és őt magát is. És kiderül, - amit íróink, költőink kapcsán az iskolában gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni, - hogy Shakespeare is csak ember volt, ugyanazokkal a problémákkal és gyarlóságokkal. A könyv legfőbb erénye, hogy pontosan tudja, - amit szintén sokszor és sokan hajlamosak elfelejteni -, hogy a modernnek semmi értelme, ha a klasszikusokat tagadja, ahogyan a klasszikusnak sincs semmi értelme, ha nem talál utat a mába. Papolczy Péter könyve pontosan ebben segít, hiszen egyszerre klasszikus és modern. És nagyon ügyesen talál egyensúlyt abban, hogy egyik irányba se boruljon fel. A könyv laudálásánál muszáj szót ejteni Buzay István fantasztikus illusztrációiról is, amelyek elismerik a szöveg elsőbbségét és tökéletesen egészítik ki azt. Sőt, esetenként tovább is gondolják. A szívtestű Shakespeare figura, az illusztrációk monokróm színhasználata, a hol absztrakt, hol egészen konkrét rajzok érzékenyen rímelnek a szövegek humorára, leleményeire. Ha egy mondatban kellene megfogalmazni a Hogyne szeretnélek innovációját, akkor azt mondhatnánk: példaértékű mutatja meg, hogyan érdemes a klasszikusokat a mához eljuttatni. Szívből gratulálok az egész zsűri nevében!     14+ Írta: William Shakespeare Fordította: Papolczy Péter – Szabó Lőrinc Illusztrálta: Buzay István Kiadó: Tilos az Á Könyvek,  2019 Oldalszám: 144 Shakespeare szonettjei a világirodalom legismertebb szerzőjének kevésbé ismert művei. A magas- és popkultúrában ezerféle stílusban feldolgozott drámaíró ugyanis lírai költő is volt, 154 szonettet hagyott az utókorra. Szerelmes szonettjei épp olyan titokzatosak, mint Shakespeare egész személye: nem tudjuk, ki állította össze a kötetet, ki(k) a versek címzettjei – annyi biztos, hogy vegyesen férfiak és nők – és hogy az amúgy házasságban élő költő a valóságban milyen viszonyban volt a „múzsáival”. Egy biztos: a szonettek ma is érvényesek, ma is megszólítanak és magukba hívnak. A szerelem, a vágy, a féltékenység, a féle­lem a magánytól és a testi romlástól – ugyanúgy az életünk részei.   pagony.hu   Papolczy Péter az irodalmi élet különleges figurája. Civilben informatikus és lelkes Wikipédiaszócikk-szerkesztő, mellékesen pedig zseniális műfordító. Ebben a kötetben arra vállalkozott, hogy lefordítja Shakespeare szonettjeit olyan modern nyelvre, hogy azok ugyanolyan élvezetesek legyenek a mai ember számára, mint egykor egy 16. századi angolnak voltak. Erre a kötetre már nagyon rég szükségünk volt, hisz ezeket a szonetteket még azok az irodalomkedvelők is nehezen értették, akik egyébként jól tudnak angolul. A kötetben elolvashatjuk az eredeti óangol kissé modernizált, angol verzióját, Szabó Lőrinc fordítását, Papolczyét, és végül egy rövid szösszenetet is az adott szonett feltételezett történetéről. Miért fogja szeretni? Azért, mert Papolczy modern átirataiban megőrzi Shakespeare pikáns romantikáját, nyelvi humorában gyakran erősen Varró Dani zsenialitására hajaz, és ettől egyszerre kinyílik előttünk egy eddig egész ismeretlen világ. Papolczy fordításaiban közelebb kerülhetünk hozzá, pontosan kikhez és miről szóltak ezek a szonettek. Ezek a fordítások mindenki szívét rabul fogják ejteni, akik szeretik a szerelmes verseket vagy azokat a huncut, pajzán vicceket, amik mindig csak kicsit később esnek le.   49. Felkészülök, ha egy napon netán Megkérnél, hogy vegyem a kalapom, Mert idegesít a sok rigolyám, És bosszant, hogy a fagyit harapom. Felkészülök, hogy ne haljak bele, Ha a mozgólépcsőn szembe jövet Elfordulsz a hirdetések fele, És ha mégsem, abban sincs köszönet. Felkészülök. Már most felteszem, Hogy szakításunk csak az én saram. Ahogy hibáim lajstromba veszem, Helyedben én is kirúgnám magam. Nem meglepő, ha lapátra teszel, Érdemeidből semmit sem vesz el. (Papolczy Péter fordítása) Mi a titkod mégis hogy csinálod? Te jelented a szépséget magát, Ami szép, az a te halvány másod. Itt van például két mozis plakát. Te mosolyogsz rám, mint Anne Hathaway, De ő jönne zavarba e bóktól, Rád üt, de lábad nyomába sem ér Ez a Loki a Bosszúállókból. Elszórakoztat egy tréfás darab, De társaságod jobban vigasztal, Személyiséged jóval gazdagabb, Mint egy szállodában a svédasztal. Mi? Persze hogy nem nézek büfének. Mindenből ragyogsz, ennyi a lényeg (Papolczy Péter fordítása)   harmonet.hu Hogyne szeretnélek! - szonettek tankönyszagmentesen Mit üzen Shakespeare költői életműve a mai fiataloknak? Lehet-e még keresnivalója a szonetteknek az okostelefonok és Marvel-filmek korában? A kérdésekre Papolczy Péter Hogyne szeretnélek! című könyve válaszol.   Ha van tankönyvszagú irodalmi műfaj, a szonett bizonyára az. A fiatalok többnyire csak a középiskolában találkoznak Petrarca és Shakespeare szonettjeivel, és kevés rá az esély, hogy gyakran forgassák a köteteket, ha egyszer túljutottak a korszakon a tananyagban. Reméljük, ezen változtat majd a Tilos az Á kiadó legújabb, Hogyne szeretnélek! című kötete, amely az eredeti Shakespeare-szonettek izgalmas újrafelfedezésére nyújt alkalmat. Az újrafelfedező-újraértelmező szerepét Papolczy Péter látja el, aki nem egyszerűen újrafordította a szövegeket, hanem nagy bátorsággal átírta, újraköltötte azokat. Az eddig műfordításairól ismert Papolczy nem a hagyományos fordító alapállásából közelít választott tárgyához: a kötet új fordításai nem törekednek szöveghűségre. Papolczy saját(os) Shakespeare-szonettjeinek célja, hogy hidat ékeljenek az irodalomtankönyvek Shakespeare-képe és a Z-generációs Shakespeare olvasók ismeretei közé.   Az új szövegekben telefonhívások, szakdolgozatírás, mozizások, éjszakai bulizások adják a referenciákat, és kínálnak csatlakozási pontokat a legújabb olvasók számára, miközben a téma mit sem vesztett frissességéből: a vágyakozás, a néha reménytelen, kegyetlen, gyakran elsöprően gyönyörű szerelmi viszony két ember között ugyanolyan aktuális mint Shakespeare korában és szonettjeiben. Az aktualizálás mellett a Hogyne szeretnélek! kötet talán legizgalmasabb vonása a három szerző, az újraértelemző Papolczy, a kanonizált fordító Szabó Lőrinc és az eredeti Shakespeare szövegek kölcsönhatásba hozása. Minden szonett esetében együtt szerepel a legfrissebb változat, a Szabó Lőrinc-féle fordítás, és az eredeti angol vers. A három szövegváltozat párbeszédét színesítik Papolczy szonettblokkok után írt izgalmas kommentárjai az eredeti szövegek nyelvjátékairól. Például megtudhatjuk, hogy honnan ered Mark Twain művészneve, vagy hogy mi köze az eredeti angol férj szónak a farkasemberekhez.