Az Év Fordítója 2019: Varró Dániel és Havasi Attila
2020.06.12. 11:44
A Dib Dáb Kandúrt, Mortájgert, Praclipöszléket és a többieket Varró Dániel és Havasi Attila sziporkázó fordításában, Axel Scheffler képeivel mutatjuk be a magyar olvasóknak.
Győrei Zsolt laudációja
Mindig izgalmas kihívás, amikor a világirodalom valamely ismert műve újabb magyar fordításban kerül a közönség elé. T. S. Eliot 1939-es versgyűjteménye kiváltságos helyzetet élvez ebben a mezőnyben: első teljes fordítása 1972-ben jelent meg, oly nagyszerű költők magyarításában, mint Nemes Nagy Ágnes, Tandori Dezső, Tellér Gyula, Tótfalusi István és Weöres Sándor. A vállalkozás rangját az is mutatja, hogy a kötetből hanglemez is született, sőt 2011-ben Mácsai Pál közreműködésével hangoskönyvet is készítettek belőle. A versciklus népszerűségének persze a Webber-musical újabb lendületet adott, amelynek magyarországi bemutatójára (a Madách Színházban) Romhányi József írt egy lenyűgözően szellemes, prozódiailag is tökéletes szövegkönyvet, mely sokunknak fülében vált a macska-versek autentikus megszólalásává. Ezzel a kétszeresen magas mércével kellett tehát a két fiatal, mégis-máris rutinos és virtuóz költőnek-műfordítónak, Havasi Attilának és Varró Dánielnek szembenéznie, ehhez pedig alkalmasint igazi kandúrmersz és macskaügyesség kívántatik.
|
A két költő eddigi köteteivel: Havasi a Manócska meghal és az 1001 magányos rinocérosz című versgyűjteményével, illetve Trifladisznó című bravúros műfordításkötetével, Varró pedig temérdek vers- és verses játék-fordításával, valamint Bögre azúr, Szívdesszert, a gyerekverseket sorjáztató Akinek a lába hatos és Aki szépen butáskodik, azután a felnőtteknek valló Mi lett hova? című könyveivel – és említsük meg külön a Túl a Maszat-hegyen című lenyűgöző verses meséjét is – már igazolta, hogy újraköltői merszük megalapozott, izmaik sosem macskásodtak el, versben szökellésük minden moccanatában akrobatikus és elegáns.
És az eredmény, mint a mesterműveknél általában, sokkalta izgalmasabb, mint minden várakozásaink sommája volt. Ritmusok és rímek tarka pamutgombolyagjaival könnyedén gurigázva teremtik újra a londoni macskazugot, s addig-addig lopnak mai ízt az örökeleven sorokba, míg könyvük nem lesz minden macska álmává: fenékig tejfellé. Akik szerettük már az eddigi fordításokat, és dúdoltuk a Romhányi-szövegeket, most boldog felkacagásokkal és elismerő csettintésekkel esünk egyik doromboló ámulatból a másikba. Olyan magabiztos könnyedséggel osonnak velünk a nem könnyű verseken át, mint fürge macskák a háztető gerincén, de amit látunk, nem csupán holmi háznak, de egyenesen mindennek a teteje. Mindez Axel Scheffler illusztrációival felcicamázolva, a Pagony gondozásában pedig: maga a macska-mennyország.
5-8 éveseknek
Írta: Elliot T.S.
Illusztrálta: Axel Scheffler
Fordította:
Varró Dániel, Havasi Attila
Kiadó: Pozsonyi Pagony
Oldalszám: 72
Megjelenés: 2019. április 24.
T. S. ELIOT VERSEIT évtizedek óta világszerte olvassák a macskatartók és a nonszensz kedvelői, a musicalnek köszönhetően is sokan megismerték a Macskákat.
Van macska rossz, van macska jó,
hibbant és beszámítható,
van gyenge jellem, kőkemény,
de mindről szólhat költemény.
Tudjuk, melyik miféle fickó,
esett szokásaikról is szó,
egy kérdés van már hátra csak hát:
hogyan szólítsuk meg a macskát?
Fontoljuk meg, hogy ugyebár
A MACSKA MÉGSE KUTYA MÁR.
A MACSKÁK NEVE - Havasi Attila fordítása
A macskanév-probléma fölöttébb kényes,
mit egykönnyen aligha intézel el;
és ki kell, hogy mondjam (bár bolondnak nézhetsz):
egy macskának pontosan három név kell.
Az elsőnek meghittebb névnek kell lenni
egy intim kör számára, például mint:
a Piroska, Géza, a Sheila vagy Wendy –
ez praktikus köznapi választás mind.
Ha tetszik, van extrább és ékesebb név is,
uraknak-hölgyeknek igény szerint,
mint: Plátón vagy Prókrusztész, Daphné vagy Thétisz –
de praktikus köznapi választás mind.
De mondom, egy macskát még más név is illet,
mely egyéni, méltó és neki való,
hisz hogy lenne képes, ha délcegen billeg,
hogy nagybüszkén biggyesszen bajsza alól?
Az efféle nevekből íme pár példa,
mint: Katzinger, Braxol vagy Kornyikopán,
mint: Zsolimelórisz vagy Fancsillaména –
mind egyetlen macskára illik csupán.
Ám mindezek mellett – és fölött – van még egy,
egy Név, melyet misztikum homálya fed,
mit emberi elméddel föl sosem érhetsz,
mit csakis a macska tud, s nem mondja meg.
Ha macskát látsz olykor, ki meditál mélyen,
nos, annak csak egyetlen oka lehet:
hogy fontolva forgatja macskafejében
a Nevét, a Harmadik Macskanevet,
e belterjes, rejtelmes,
rejtelemmelteljes,
titkos és sejtelmes Macskanevet.
Egy megújuló klasszikus: a Macskák
T.S. Eliot macskái több évtizede hódítanak világszerte. Ennek az egyedülálló verseskötetnek számos feldolgozása, fordítása jelent meg Magyarországon is, most pedig végre Axel Scheffler rajzaival ismerheted meg a macskák különleges lélektanát. A Macskák nemzetközi sikerének titka több tőről fakad, ezeket most 4 pontba szedtük össze.
1. Kettős kódolás
Egyrészről beszélhetünk kettős kódolásról, hiszen köztudott, hogy Eliot ezeket a verseket eredetileg a keresztgyerekeinek írta, ugyanakkor a felnőtt olvasók számára is rendkívül szórakoztató olvasmány lehet. Ez utóbbit mi sem bizonyítja jobban annál, hogy a verseknek számos adaptációja született, köztük a világhírű Macskák musicallel, amely a Broadway történetének leghosszabb ideig futó darabja volt. A versekben megjelenő macskakarakterek, különböző jellemvonásokat testesítenek meg, amelyek alapján minden macskatartó, macskaszerető megtalálhatja a kedvencéhez illőt, ugyanakkor – mivel alapvetően emberi tulajdonságokról beszélhetünk – felnőttként és gyerekként egyaránt nagyon könnyű azonosulni velük.
2. Dallamosság
Másrészről a versek dallamossága illeszkedik a macskák játékos jellemének leírásához. Olyan elismert fordítók mellett, mint Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor vagy Tandori Dezső, a Macskák legújabb fordítását Havasi Attilának és Varró Dánielnek köszönhetjük, akik a már jól ismert karakterek mellé új beszélőneveket alkottak. Így lett például a korábbi fordításokból ismerős Csiribícsirbából Misztifülix mester; a Vén Szórakaténuszból Miumatuzsálem; vagy a vén Gömböcből, azaz Tarka-Terkából Cirmoncirm Dzseni.
3. Karakterek
A kötet keretes szerkezetű, az első nyitóvers a macskák egyedi neveik kiválasztásáról szól, ezt követően tizenhárom versben ismerkedhetünk meg azokkal a kalandokkal, amelyekbe a különböző macskajellemek keverednek.
Vajon mit csinál éjszaka az a macska, aki egész nap csak lustálkodik?
Melyik macska nyerte el a Temze Réme címet?
Hogyan fosztogatják a londoni családok békés otthonát a macska banditák?
Milyen rejtélyek mögött áll egy mindenre elszánt macska, aki a bűnözés nagymestere?
Illetve, ki tartja rendben az Esti Posta Expressz utasainak kupéját?
A versekben számos kalandba csöppenhetünk, amelyek főszereplői akkor is szerethetők, ha valamilyen bosszantó tevékenységet hajtanak végre, ahogy az a macskáknál sokszor elő szokott fordulni. Természetesen szó esik a kutyák és macskák között húzódó ősi viszályról, és a kötet záróversében jó tanáccsal lát el arra vonatkozóan a szerző, miként érdemes a macskákhoz szólni.
4. Játékosság
A versek játékosságára, és a bennük rejlő humorra kiválóan reflektálnak Axel Sceffler rajzai. Scheffler rendkívüli érzékenységgel képes megragadni az állatokra jellemző karaktereket, így minden macskajellem sajátossága megmutatkozik az illusztrációkban is. A kötetben több apró rajz mellett részletgazdag egész- és féloldalas illusztrációkon köszönnek vissza a virgonc, vakmerő, simlis, lusta és komisz macskaszereplők.
Forrás: pagony.hu
|
|