Ez egy disztópikus sci-finek tűnik, egy fiatal srác az elbeszélő. A fene! Most olvastuk az Éhezők viadalát, meg Az útvesztőt. A csapból is a young adult folyik. Kell nekem még egy? Mindegy, azért rákeresek. A Google szerint tényleg a jövőben játszódik, de fantasy elemeket és egy kis erdélyiséget is tartalmaz. Akkor ezt most hova tegyem? Legjobb lesz, ha belekezdek. Miért maradt ki a „definícióból”, hogy kalandregény? Olyan sodrása van a sztorinak, hogy alig bírom letenni. Néha kiszámítható, de a történetszálak szinte tökéletesen simulnak egymásba, a sorok között pedig állandó feszültség vibrál. Úgy adagolódik a suspense, mint néhány blockbusterben. A filmes kifejezések indokoltak, mert van ebben a szövegben valamiféle filmnyelvihez hasonló vizualitás. Engem mégsem csak ezek az írói bravúrok bilincselnek le, hanem a kalandok közé eldugott kérdések. Merre tart a világunk? Meddig tartanak az államközi szövetségek? Mi lesz utánuk? Milyen döntésekkel kell szembenézniük az elöregedő társadalmaknak? Hová vezet az állandóan csúcsra törő technicizmus? Hogyan lehet szilárd értékeket átmenteni, egy olyan közegbe, aminek elsődleges meghatározója a képlékenység? A válaszokban pedig nem is feltétlenül erdélyiséget, inkább közép-kelet-európaiságot látok. Kicsit, búsat, pesszimistát, de olyan ismerőst. A mi jelenünkben a fenti kérdések többségükben még nyitott végűek, de saját válaszaink megtalálása lényegi lesz. Ó, már vége is? Nekem is vannak kérdéseim! Most akkor mi lesz ezzel a Gömbbel? Komolyan itt kellett abbahagyni? Milyen lezárás ez? Ez egy sorozat lesz? Az. Akkor jó, be is viszem órára, lesz miről beszélgetni. Kellemes meglepetés volt ez a regény, az írója nyerhetne egy díjat… 12+ Írta: Zágoni Balázs Kiadó: Móra Könyvkiadó, 2018 Oldalszám: 360 Az Európai Unió felbomlik. Az országok városállamokra esnek szét, a nyugdíjasok első lázadását újabbak követik, megjelenik a röghöz kötés és a neojobbágyság. A gyerekek öröklik szüleik adósságait, ezért csak egyetlen módja van, hogy az ember ne legyen haláláig a Város szolgája: ha csatlakozik a falon kívüli kolóniák egyikéhez. A tizenhárom éves Vik egy gombászkolóniában él, az egy évvel idősebb Ajla pedig a Városban. A fiú minden nap a túlélésért küzd, a lánynak sejtelme sincs, mi történik a falon túl. Mielőtt a sorsuk összefonódik, Vik találkozik a rejtélyes eredetű Gömbbel, és ez örökre megváltoztatja az életét. A Fekete fény sorozat első kötete eredeti hangú kalandregény, amely egy számunkra ismerős vidék lehetséges jövőjébe vezeti el olvasóit.   Állítsuk meg a rejtélyes Gömböt, ez veszélyes! Várkonyi Zsolt   Zágoni Balázs legújabb könyve egy sci-fivel és fantasyvel kevert disztópikus kalandregény, melyben nyugdíjasok lázadnak, kolóniák kényszerülnek a városfalakon kívülre, és gyilkos bögölydrónok portyáznak az éjszakában. Lázadás, röghöz kötés, kerítés mögé szorított kolóniák – A Gömb alaptörténete kísértetiesen úgy hangzik, mintha a szerző a modern társadalom jelenségeit gyűjtötte volna csokorba. Valóban ezt tette, de mindezeken keresztül egy antiutópisztikus Európát mutat be. Ebben a sztoriban hiába keressük Samuel L. Jacksont és Dustin Hoffmant, ez nem az 1998-as A Gömb című film és nem is Michael Crichton azonos című regénye, de rejtélyes gömbbel itt is találkozhatunk, csak most nem az óceán mélyén. A Móra Könyvkiadónál áprilisban megjelent kötet szerzője Zágoni Balázs író, forgatókönyvíró, akinek nevét a Barni-könyvek és a Kincses Képeskönyv sorozatnak köszönhetően ismerte meg az erdélyi és magyar olvasóközönség. A regény a Fekete fény sorozat első részeként látott napvilágot. A Gömb egy olyan jövőben játszódik, melyben az Európai Unió felbomlott, országok helyett városállamok „szervezik” a társadalmat, a nyugdíjasok lázadnak, mert nincs, aki eltartsa őket, a gyerekek megöröklik szüleik tetemes adósságát, a városok falai mögött pedig kolóniák próbálnak túlélni, miközben gyilkos bögölydrónok repkednek az éjszakában. Főszereplőnk a tizenhárom éves Vik, aki egy gombászkolóniában él, mindennap a túlélésért küzd, és ha ez nem lenne elég, megismer egy rejtélyes Gömböt is. Így neveld a Gömbödet!  Ma, amikor minden ujjunkra jut egy posztapokaliptikus sorozat vagy film, nem könnyű hasonló témájú alkotással felkelteni a tizenévesek figyelmét – pláne nem könyvben, ezt valószínűleg Zágoni Balázs is jól tudja. Éppen ezért A Gömb több szinten működik, kapunk egy kalandregényt, egy kis sci-fit, megismerünk egy disztópikus Európát, miközben az olvasmány társadalmi kérdéseket is feszeget, de nem szájbarágós, didaktikus módon. Ki és hogyan tartsa el az időseket? Mennyire szólhat bele polgárai életébe az állam? Elmosódhatnak-e egyszer az országhatárok? Mind olyan téma, ami régóta aktuális és továbbra is az lesz. Ezeket a kérdéseket a szerző ügyesen rejtette el az akciódús cselekmény mögé. Ha már az akciónál tartunk, a könyv nem kerülgeti a forró kását, az olvasó rögtön az első oldalon dróntámadás miatt izgulhat a főhősért. Viknek – aki egyben a narrátor is – a történet során gyorsan fel kell nőnie, döntéseit kénytelen egyedül meghozni, miközben saját identitását is feladja. A szerző képes végig fenntartani a feszültséget, és nem kizárólag dirr-durr csitt-csattal, hanem Vik belső vívódásaival is. Zágoni Balázs filmes látásmódja egyértelműen tetten érhető a regényen: nyelvezete visszafogott, ugyanakkor szemléletesen mesél, könnyen magunk elé képzeljük az általa megálmodott világot.  Érdemes megemlíteni a könyvben megjelenő sci-fi vonalat is, ami ma már nem is annyira sci-fi: A történetben teljesen hétköznapinak számít, hogy az emberek önvezető autókkal közlekednek, okosszemüveggel fizetnek a metrójegyért, az asztalon felvillanó okosképernyőn választanak fogást az étteremben, és okostévén hívják a taxit. Zágoni Balázs 2013-ban kezdte el írni A Gömböt, és egy interjúban említette, hogy érdekes volt látni, miként terjednek el, jelennek meg a való életben is a technológiai vívmányok. A Gömb merész vállalás volt, de nem vallott kudarcot: képes felvetni érvényes kérdéseket, miközben kalandregényként és disztópiaként is van benne kraft, így az idősebb korosztály is bátran kezébe veheti. Forrás: librarius.hu     Zágoni Balázs első ifjúsági regénye, A Gömb az Európai Unió felbomlása után játszódik. A könyv, amely a Fekete fény sorozat első kötete, az idei Könyvfesztiválra jelenik meg. A szerzővel erdélyi városokról, filmes gondolkodásról, a Gömb titkáról, az új romantikáról és a mesterekről beszélgettünk. Hiszel abban, hogy a könyvedben leírtak – az EU felbomlása, a városállamok harca, az eladósodás problémája – valóra válhatnak? - Nem annyira az a kérdés, hogy hiszek-e benne. Ez egy lehetséges forgatókönyv. Én épp az ellenkezőjét szeretném. De eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha ismét az egymással rivalizáló városok döntenének mindenről. Kolozsvári vagyok, ez Erdély legnagyobb, és Románia második legnagyobb városa. És sok lakosa szeretne nagyobb függetlenséget Bukaresttől. De nem vagyunk egyedül. Ott liheg a nyomunkban Temesvár és más erdélyi nagyvárosok. Szóval volt miből inspirálódnom. Olvasás közben olyan érzésem van, mintha filmet néznék: a regény felépítése, dramaturgiája, aszöveg erős vizualitása filmeket idéz. Ez szándékos, vagy alapból ilyen a gondolkodásod? - Húsz éve foglalkozom filmmel: kritikusként kezdtem, aztán filmkészítőként, majd oktatóként folytattam. Minden bizonnyal ez visszavonhatatlanul beivódott a gondolkodásomba és a kifejezésmódomba. De szándékos is: az olvasóim már egy olyan generáció, amely sokkal több filmet néz, mint ahány könyvet olvas. A történet főszereplője Vik, a tizenhárom éves gombászfiú. Miért őt választottad regényed hősének? - Amikor elkezdtem írni, a fiam tizenhárom éves volt. Ez segített egy kiskamasz agyával gondolkozni. Egyébként  pár nappal a könyv megjelenése előtt tölti a tizennyolcat, tehát hosszú menetelés volt… Viszont a regényben szereplő fiú ebben a fiktív jövőben nem lehetne a fiam, legfeljebb az unokám vagy a dédunokám. Ja, és gyerekkoromban sokat gombásztunk! Miért olyan fontos a Gömb Vik életében? - Vik sem tudja az elején, hogy ennyire fontos lesz számára, az apjától és a kolóniákban hallottak alapján inkább tart tőle. Folyamatosan vitatkozik benne a gyanakvó és a bizakodó énje, és hol az egyik, hol a másik kerekedik felül. Ő is, mint mindenki, kutatja a Gömb titkát, vajon ufó-e, esetleg titkosszolgálati eszköz, vagy valami teljesen más, és ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy sokkal több szinten és mélyebben fogja meghatározni az életét, mint gondolta. De minden fantasztikus képesség, ami kiderül a Gömbről, egyben azzal is fenyeget, hogy Vik túlzottan a hatása alá kerül, és elveszíti a józan ítélőképességét. Vik szerelme a vagány, de mégis visszafogott Ajla, aki az újromantika lelkes híve. Te hiszel az újromantikában, vagy inkább a régiben, mint Vik? - Nem tudom pontosan, milyen lesz majd a Vik korában a régi romantika, de mindenképpen annak a folyománya, amiben most élünk. Egyébként Vik sem a régi romantikában hisz, nem is tud sokat a városi divatokról, egyszerűen csak szerelmes Ajlába. És amikor először hall az új romantikáról, akkor bámul, mint borjú az új kapura. Az új romantika egyfajta „szüzességi mozgalom”, amely a regény jelenében hódít a fiatalok, főleg a lányok között. Látják, hogy a szüleik hogyan éltek, és nem tetszik nekik. Ők nem akarják elsietni a dolgokat. A fiú életében két apafigura is van: az igazi apja, aki becsületes és hősies, valamint a nevelőapja, Rod, aki a regény legellentmondásosabb alakja. Neked voltak mestereid, apafigurák az életedben, akik különösen hatottak rád? - Tizenhárom évesen vesztettem el az apámat. Ilyen helyzetben mindig, tudat alatt is, apapótlékot, mestert keres az ember. És hálás lehetek, mert volt pár nagyon meghatározó ember az életemben, akik más-más szakaszban alakítottak, formáltak. Írói mesterem pont nem tudta elolvasni a kéziratot. De ez is rendben van. Fel kell nőni, le kell válni. Te mit tennél, ha rád támadna egy olyan bögölydrón, amilyen a regényedben szerepel? - Attól függ, van-e olyan jó hallásom, mit a főhősömnek. Ha igen, gyorsan keresnék egy betoncsövet, amiben elbújhatok. Ha nem, akkor… mindegy. Az interjút Dóka Péter készítette A szerző fotóját készítette: GM Photography - Gál Melinda