Azt mondták, válnak könyv egyik legerősebb képén az Apa hiányát a körvonalának szaggatottsága jelzi. A jól komponált jelenetek hol sejtetik, hol pedig bemutatják a szívbe markoló történetet; egy nyolcéves kisfiú szemszögéből ismerjük meg szülők válását és az ezzel járó gyermeki nehézségeket.    Holló Kati képein a visszafogott színvilág, a finoman kidolgozott figurák és a részletek szimbolikája a történetet tovább mélyítik és árnyalják. A jelenetek varrott textúrái elmozdulnak a lapról, mintha a síkból a térbe emelkednének, ezáltal a kollázs technika új tartalommá válik. Holló Kati ezzel érzékeny, magán túlmutató és egyedi esztétikát hoz létre, ami a nehéz téma vállalása mellett új minőséget és eredeti látásmódot teremt. Szívből ajánlom nemcsak gyerekek, hanem felnőttek számára is! 5-8 éveseknek Írta: Rigó Kata Illusztrálta: Holló Kati Kiadó: Betűtészta, 2018 Oldalszám: 40 Egy gyermek életében mindig nagy megrendülést jelent a szülők válása. Barni történetén keresztül bepillanthatunk a válást átélő gyermek kusza érzéseinek labirintusába. A könyv egy kisiskolás hangján meséli el, milyen a vihar előtti csend, és milyen, amikor váratlanul beüt a ménkű: apa elköltözik, és Barni azt hiszi, mindez miatta történt. Őszintén mesél haragról, fájdalomról, szomorúságról, reményről és a megbékélésről. Ajánlom a könyvet minden gyermeknek, s jó szívvel ajánlom a felnőtteknek is, hogy észben tartsák, mennyire fontos ebben a gyakori, de mindig nehéz helyzetben odafigyelni és érzékenyen reagálni a gyermekek érzelmi szükségleteire. (Dragomán Judit - klinikai gyermekpszichológus)   Amikor anya és apa eldönti, hogy külön fognak élni   Tasnádi Katalian „Még sosem meséltem arról, hogy milyen volt, amikor Apa tavaly elköltözött. Lehet, hogy azért, mert el akartam felejteni. Nem sikerült, itt van a fejemben. Vagy valahol másutt, de mindenképpen énbennem” – kezdődik Barni története az Azt mondták, válnak című könyvben, amely a sok családot érintő élethelyzetet mutatja be egy nyolcéves gyerek szemszögéből. Rigó Kata könyvében Barni egy évvel a szülei válása után idézi fel az eseményeket és azt, hogy mi mindent érzett azután, hogy apukája váratlanul elköltözött otthonról. Barni nehezen birkózik meg a helyzettel, nem tudja, hogy viszonyuljon a szüleihez, akik szintén szomorúak, és ki az, akiben megbízhatna. Rigó Kata egy olyan témát dolgoz fel az elsősorban gyerekeknek, azon belül is a nagyóvodásoknak és a kisiskolásoknak készült kötetben, amellyel nap mint nap szembesülnek, mégis alig van reprezentálva a könyveikben. A szerző tapasztalatai szerint a gyerekek nagyon szeretik az olyan történeteket, amelyekkel azonosulni tudnak, ezért számos olyan gyerekkönyv készül, ami hétköznapi eseményeket dolgoz fel. Például arról szól, hogy milyen iskolába menni, viszont ezekben általában tökéletes családokat látunk. Apa és anya együtt van, úsznak a boldogságban, miközben egyre több gyerek él egyszülős családban, vagy közös felügyelet alatt, ami nagyon más tapasztalat. Az Azt mondták, válnak lehetőséget teremt arra, hogy a gyerekek megtapasztalják, mások is élnek így, és hozzájuk hasonlóan zűrzavaros érzésekkel küzdenek, amikor megbomlik a családi egység. Rigó Kata elmondta, hogy azért gyereknézőpontból beszélte el a történetet, mert a problémák feldolgozásában sokszor nem segít, ha egy kívülálló magyarázza el, hogy mi történik. Az viszont annál inkább, ha lelki rokonságot tudunk felfedezni valakivel; ha megtapasztalja a gyerek, hogy nincs egyedül. A szerző szerint, mivel egyre több a válás, és sokan vélik úgy, hogy nem megoldás egy megromlott kapcsolatban maradni a gyerekek kedvéért, hiszen ők is ugyanúgy megérzik a konfliktust, kiemelten fontos beszélni a témáról. A könyvben ábrázolt család viszont bizonyos szempontból ideális, mert a válás ellenére az apa és az anya együtt tud működni, és mindent megtesznek azért, hogy Barni a lehető legkevésbé sérüljön. Nagyon fontos, hogy Rigó Kata nem akart ítélkezni: nincs arról szó, hogy miért hozták meg a szülők ezt a döntést, mindössze annyit lehet tudni, hogy megromlott a kapcsolatuk. Ezt pedig a természetesen Barni is érzi, hiába próbálják elrejteni előle: „Rossz volt, hogy anyáék folyton veszekedtek, de az még rosszabb, hogy utána nem nevették el magukat, és nem simogatták meg egymást”. Az író arra is odafigyelt, hogy legyen más gyerekszereplő is a történetben, akinek a szülei elváltak, és hasonló problémákkal küzdenek, de más megoldást választottak, mint Barniék. Bálint például nem találja a melegítőfelsőjét az edzésen, de nem tudja, „melyik otthon” felejtette azt, mert hol az apukájánál, hol az anyukájánál lakik. Rigó Kata szerzőtársa a könyv megírásában Holló Kati volt, aki az ötletadó, másrészt ő készítette az illusztrációkat a könyvhöz, amelyek szerves részei a történetnek. A szerzők azt a megoldást választották, hogy Barni és szülei mackócsaládként jelennek meg, nem emberekként. Egyrészt úgy gondolták, hogy egy konkrét kisfiú alakja megnehezítené, hogy bármelyik gyerek könnyen azonosulhasson a történettel, másrészt a téma érzékenysége miatt is jobb választásnak tűntek az állatfigurák. Rigó Kata a könyv megírása előtt több, a témával foglalkozó, szakirodalmi jellegű művet olvasott, és klinikai gyerekpszichológus, Dragomán Judit is segítette a munkáját, hogy bemutathassa azokat a viselkedésformákat és érzéseket, amelyek a Barni korosztályába tartozó gyerekre jellemzőek egy válás során. Rigó Kata elmondta, hogy persze minden gyerek más és más, de Barni története azt tükrözi vissza, amik a kisiskolás gyerekek tipikus és természetes reakcióinak számítanak egy ilyen helyzetben. Az egyik ilyen az okok keresése és az ezzel kapcsolatban felmerülő önhibáztatás. De ugyanilyen jellemző az úgynevezett lojalitás-konfliktus is: a szülők vitáiban a gyerek akarva akaratlanul is két tűz közé kerül. Ha pedig beszél a gondjairól, óhatatlanul is „kibeszéli” az egyik felet a másiknak, ami egymás hibáztatásához vezethet akár olyan egyszerű problémáknál is, mint egy elfelejtetett matekházi. Az is fontos, hogy Barni iskolai magaviselete az otthoni gondok miatt még számára meglepő módon is megváltozik: focizás közben agresszív lesz, néha érzelmi kitörései vannak, és a figyelme is elkalandozik az órán. De ebben is szerencsés: tanárai megértőek, és büntetés helyett inkább segíteni akarnak neki. Forrás: fuhu.hu Az Ünnepi Könyvhéten 2019-ben is átadták az Év Gyerekkönyve Díjakat, ahol a szakmai zsűri Holló Katinak ítélte oda az „Év Illusztrátora” díját, melyet Rigó Kata Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért nyert el. Ennek kapcsán beszélgettünk többek között a gyermekkönyvekről, az illusztráció fontosságáról, a válás feldolgozásának folyamatáról.   Gyermekkorodban melyik volt az a könyv, amelynek a látványvilága elvarázsolt? A legelső könyv, amit olvastam hét éves koromban a Tom Sawyer volt és a Huckleberry Finn, Kass János illusztrációival. Rengeteg nagyon jó könyv volt akkoriban, Weöres Sándornak a verseit olvastam, Hincz Gyula nagyon jó illusztrációival. Nekem ez a kettő, a szöveg és a kép mindig összetartozott. Egy bizonyítványosztáson kaptam ajándékba a Sárkányos mese igazából című könyvet, amit Bányai István illusztrált. Ez tetszett a legjobban, annyira lazák és szellemesek a rajzai. A szöveg, vagy az illusztráció ragadott meg elsősorban? Nagyon sokat olvastam és először nagyon zavart, hogy nincs illusztráció egy könyvben, aztán pedig magával ragadott a szöveg. Alapvetően vizuális típus vagyok, ezért amikor beszélek sokszor képekben fogalmazok. Így gondolkodom, és amikor bármit olvasok, akkor rögtön megjelennek a képek a fejemben, és ugyanúgy ez visszafelé is működik, hogy ha egy képet látok, akkor rögtön egy történet jut eszembe, meg ami mögötte lehet. Olykor sok lépcső vezet el, egy dolog létrejöttéhez, te hány képzeletbeli lépcsőfokot másztál meg mire az illusztrálásig jutottál?   Textiltervezőként végeztem az iparművészetin, mint szövött anyagtervező. A diplomamunkám textil- és papírlámpa volt, terveztem már csempét, gyártottam plüsskamiont, most pedig tanítok. Ebből is látszik, hogy, egyszerre és egymás után is sokszor különböző dolgokat csinálok, szóval lehet, hogy nem feltétlenül egy irányba haladok. Miért pont lámpa? Mert akkor az áttetszőség érdekelt, úgyhogy függönyöket meg lámpákat készítettem. Mi az, ami mégis az illusztrálás felé vezetett? Öt évvel ezelőtt gyerekeknek mindenféle textil tárgyat meg játékot kezdtem el készíteni Brumilla néven. Tulajdonképpen már ezekre is képeket csináltam, amikről történeteket lehet mesélni, meg el lehet játszani. A 2019-es Ünnepi Könyvhéten átvehetted az Év Illusztrátora díjat, melyet Rigó Kata, Azt mondták, válnak című könyvének illusztrálásáért ítélt oda neked a szakmai zsűri. Hogyan zajlott a közös munka ? A Pagonynak volt egy pályázata, az Aranyvackor. 2014-ben az volt a témája, hogy rázós ügyek. Gondoltam, hogy a válás az annak tekinthető, és én is éppen ilyen helyzetben voltam. Akkor megkértem Katát, mert szeretem, ahogy ő mesél, az empátiáját, a humorát, meg a történeteit is, hogy írjon egy szöveget, amit illusztrálhatok. A mű meg is született, csak a Pagony végül visszadobta a pályázatunkat, amitől nem csüggedtünk, mert úgy éreztük, hogy legalább elkezdtünk valamin gondolkodni, ezáltal valami elkezdődöt Hogy lett ebből mégis könyv?  A textiltárgyaim odakerültek a Betűtésztába is és a könyvkiadó vezetője, Enner Patrícia meglátta az oldalamon az egyik illusztrációt ebből a könyvből és mikor elolvasta a történetet, nagyon szíven ütötte és aztán azt mondta, csináljuk meg. Akkor neked ez egy feldolgozást segítő dolog is volt… Igen, bár az a helyzet, hogy tulajdonképpen 2017-ben az NKA támogatásával kezdtük el teljesen elkészíteni a könyvet, akkor nekem már azért volt egy rálátásom erre a dologra. A szöveg nem a felnőttek, hanem a gyerek nézőpontját tárja az olvasó elé. Szerintem pont azért jó ez a könyv, mert a gyerekeknek és a szülőknek is szól. Amikor a szülő egy ilyen helyzetben van, akkor a saját érzelmeivel van elfoglalva, mert amikor valakinek valamilyen lelki vagy fizikai fájdalma van, akkor nehezen tud fogékony lenni a másokéra. Közben meg a gyerekeknek is ugyanúgy megváltozik, felborul az életük, egy csomó mindent fel kell dolgozniuk, és újra kell értékelniük. Rengeteg nehézséget élnek át ők is ebben a változási folyamatban, miközben a mindennapi életük robog tovább. Ezáltal az illusztrációk készítése közben, én azt dolgoztam fel, hogy a gyerekeim mit élhettek át a válás során. Ezek szerint, a könyvetek tele van kérdőjelekkel… Annyira rövid tömör szöveg, hogy szerintem képtelenség ennek a helyzetnek az összes részletére kitérni, de a kérdésfeltevésre jó. A legfontosabb érzéseket vagy helyzeteket, amelyek egy ilyen esetben egy gyerekkel történnek, azokat veti fel ez a könyv. Például azt hogy a gyerek lojalitás konfliktusba kerül, hogy apa vagy anya között választania kell, vagy a bűntudat és szomorúság érzése amiatt, hogy ennek a helyzetnek a kialakulásáról esetleg ő tehet. Arra jó ez a könyv, hogyha a szülő és gyerek együtt nézegeti és olvassa, akkor rájöjjön, hogy ja, tényleg veled, velem is ez volt, és ezt érezhetted, éreztem és ez miért is volt, ez elindíthat egy könnyítő beszélgetést közöttük. Ez a könyv nem csak azoknak jó, akik egy válási folyamaton már keresztül mentek, hanem azoknak is, akinek a környezetében zajlik vagy zajlott már válás… A Betűtésztában mesélték, hogy egy kisfiú lapozgatta, a frissen megjelent könyvet, és bár nem volt érintett a témában, szerette volna megvenni, mert érdekelte, hogy azok a barátai, akiknek elváltak a szülei, mit éreznek, hogyan élik át ezt a helyzete. Örülök, ha ebben is segíthet ez a könyv. Van olyan téma most, ami annyira izgat téged, hogy újabb könyv szülessen? Azt hiszem a család elég sok témát ad, nemcsak akkor, ha felbomlik, hanem amikor új családtag, kistestvér érkezik. Az is érdekes, hogy milyen konfliktusok vannak egy nagy családban a testvérek között. Ezzel is izgalmas lenne foglalkozni.  Pifkó Szera Forrás: szinhazitizperc.blog.hu